Meghallottuk, hogy Tiszakécskén a Tisza parton nyaraló telkeket osztanak elfogadható áron . Kiöregedett szőlőtőkék voltak a területen, amit nekünk kellett eltüntetni a kertet rendezni . Mi is belelkesedtünk Flórival és elhatároztuk ,hogy veszünk egy területet és építünk egy kis házat rajta. Azon a környéken ahol kinéztük a telket sok Vegyis ismerőssel alakult egy kellemes kolónia. Mindez 1968 ban történt. Megemlítem kik voltak ott, mert ma már alig van közülük valaki köztünk. Szabó J, Tíger M , Bükkösi L , Hámori F, Kézér I , Szikszai F, Kocsis F, Besze doktor, Ecseki F, Iványi L. Jó kis társaság jött össze . Első évben bekerítettük a területet, jelezve, hogy „ ez az enyém „ . A kutya nem ment a másik területre, de ez nálunk így szokás. A föld nem homokos, hanem abszolút homok volt amin még a füvet is nehéz volt meghonosítani. Bele telt, pár évbe mire úgy megerősödött, hogy egyáltalán nyírni lehetett . Akkorra elkészült Flóri barkácsolásával az első fűnyíró, mosógép motorral. Ebben az évben már nem lehetett semmit csinálni a portán. Nevünkre írattuk, felderítettük a Tisza partot és a frissen fúrt kútból jövő meleg vízzel működő kezdetleges, egy medencés, strandot. Nyáron elutaztunk Nagypál Lajossal és családjával egy előre eltervezett Jugoszláviai nyaralásra, az Adriai tengerpartra. A kollégák csodálkoztak, hogy elindulok velük ,ugyanis Lajos arról volt híres hogy a nőket egyáltalán nem fogadta el partnerként. A felesége Kati koleganőm volt a laborban, őt ismertem jól kijöttünk egymással. Az elő készületek alatt Lajossal mindent megbeszéltünk , mi ketten leírtuk az útvonalat , melyik nap mit nézünk meg, hol táborozunk . Vittük a két gyereket és ők is a lányukat, így várhatóan senki sem unatkozott. Sátorral felszerelkezve kempingezésre készültünk. Akkor még nagydolog volt Jugóba eljutni, útlevelet kapni. Vittünk sok konzervet és főzni való dolgokat, kis kemping gázpalackot. Ami útközben elfogyott csak ahelyett vettünk valamit. Az utat két hétre terveztük , úgy hogy ezalatt végig járjuk a tengerpartot . Letenyénél léptük át a határt, és az első megálló helyünk Zágrábnál volt . Kicsit szétnéztünk a városban és egy közeli kempingben éjszakáztunk. Másnap az Isztriai félszigetig meg sem álltunk. Mindenki nagyon fáradt volt mire megérkeztünk a sátrat viszont fel kellett állítani csak utána engedtük el magunkat. Innen indultunk másnap kirándulni , Pulába az Amfiteátrumot megcsodálni .Csak érintettük Abbáziát meg sem álltunk Zadarig, ahol eltöltöttünk egy hetet a tengerparti kempingben. A gyerekek nagyon élvezték a tengerpartot. Igaz Gitta szokta emlegetni, hogy majdnem hagyta Laci vízbe fulladni, mert nem hittük el, hogy nem tud kijönni a gumimatraccal az öböl vizéből. Laci viszont bele lépett egy vízi sünbe, amitől begyulladt és fájt a lába . Na, de ezek az apró esetek nem vették el a kedvünket. A két férfi - Flóri és Lajos - minden este beiszogatott általuk készített likőrből. Tiszta szeszhez tettek otthonról hozott aromát, kicsit felhígították és itták. Rossz volt, mint a bűn , csak ők tudták meginni, esetére elkábultak tőle. Egy hét után szedtük a sátorfánkat és mentünk tovább a tengerparton . a Makarskai kempingbe csak egy éjszakát töltöttünk és mentünk tovább. Dubrovnik előtt 30 kilométerrel Slanó nevű kisfaluban vertünk sátrat és innen mentünk kirándulni a tengerpartra és Dubrovnik ba. Nagyon szép különleges város a kis sikátoraival , szűk utcáival. Visszafelé a Neretva parton jöttünk , elhaladtunk Mostar mellett láthattuk a híres hidat, ami átível a folyón. Utunk vége felé Szabadkán elköltöttük utolsó fillérjeinket. Vettem egy különleges gyűrűt, amit azóta hordok, hozzám tartozik. Lajos nem hitte, hogy meg veszem , egész úton csak nézegettem mindenhol az aranyakat. Nem akartam elkölteni a tartalékot „ hátha történik valami „ . Szerencsére nem történt csak annyi hogy Flórinak a két hétig iszogatott lötty elcsapta a hasát és Szabadkán a WC t kereste egész idő alatt. Végül, elkerülendő a tragédiát a templom kertben volt kénytelen könnyíteni magán. Mi pedig kinevettük, ami nem eset jól az amúgy is megviselt lelkének. A jól sikerült kellemes nyaralás után szerencsésen haza értünk . Ma sem értem, hogy az ócska Skodánk hogy bírta a viszontagságos utat. A következő évben elkezdtünk építeni a telken egy nagyon egyszerű kis házat. Egy szoba pici konyha , zuhanyozó és kellemes tágas terasz. Sikerült, tető alá hozni , úgy terveztük a következő évben folytatjuk . Na, abból nem lett semmi, mert közbe szólt az 1970 es nagy árvíz ami bizony elöntötte a mi házunkat is . Szerencsénk volt hogy nem volt be pucolva így nem kellett kétszer költeni rá .Azzal telt el a tavasz, hogy vártuk mikor apad le a víz. Nyáron aztán, mégis lehetett folytatni az építkezést . Ahogy közeledett a nyár beterveztem magamnak egy újabb külföldi utat, de erről majd külön írok. Nyár végére állt a csöpp kis ház és amikor a vizet is bevezették a barátokkal a hazafelé vezető úton balesetet szenvedtek, öten ültek a kocsiban. Tószeg határában elébük fordult egy motoros és akkorát fékezett Flóri, hogy fejre álltak a kocsival. A motorosnak semmi baja nem lett a kocsiban is csak Flóri sérült meg. Ahogy rá esett a kormányra a bal hónalj árokban elszakadtak az erek. Hamar kórházba került és a szolnoki sebészek sikeresen megoperálták. Fel sem tudtam fogni, hogy milyen nagy a baj, a gyerekeink még kamaszok voltak, fel kellett őket nevelni. Akár mennyit marakodtunk szerettük egymást, szükségem volt rá és a gyerekeknek is az apjukra. Sokáig volt kórházban , még tovább lábadozott, amíg felépült, a karja sohasem lett a régi, de mindent megtudott vele csinálni. A kocsi totálkáros lett , úgy adtuk el. Nem akartam másikat , de két év múlva mégis vettünk egy sárga Skodát, amit már én is többet vezettem. Ezen az őszön, majdnem a Flóri balesetével egy időben, volt még egy nagy szomorúságom. Kati barátnőm, akivel együtt tanultunk Szegeden beteg lett. Rákos daganat volt a mellében, amit meg operáltak, mégis meghalt. Itt maradt a három éves kislánya az apjával, aki akkor hagyta itt őket, amikor legnagyobb szükségük lett volna rá. Nagyon megviselt engem és a Kati testvéreit is. Hamar elköltöztek, nem hallottam róluk semmit egészen a kislány érettségijéig, amikor a rokonok meghívtak egy találkozóra. Lassan lecsillapodtak az érzelmi hullámok, egészen a következő évig.