Mielőtt folytatnám, a háború előtti éveket szólnom kell az anyai rokonaimról, mert később ők is meghatározói lettek az életemnek .Valójában nem is Komádiban éltek hanem keresztanyám Emma a Mózes zugban egy szép kis tanyasi házban . Egy szoba konyha kamra és nagy istálló tartozott hozzá két tehénnel .A ház előtt virágoskert mellette kis veteményes ahol minden megtermett, amire szükség volt. Sok apró jószág kapirgált a ház körül mindig volt mit enni. Ez a tanyavilág közelebb van Zsadányhoz a Korhány parton, mint Komádihoz . A háború előtti évek nyugalmasak voltak és keresztapám, Kéri Mihály, akit nemes egyszerűséggel Emi keresztapámnak hívtam szívesen fuvarozott engem a biciklijén, olyankor meglátogatta a geszti rokonait. Amikor jött a háború és keresztapámat behívták katonának, ritkábban vendégeskedtem a tanyán. Nem volt, aki hozni –vinni tudott volna biciklivel helyette, mert apám is mindig katona volt . Egyre többet voltam Anyám húgánál, Juliska nénémnél . Közben ő is férjhez ment és mivel Gaál sógorom gátőr lett a Korhány mellett beköltöztek Zsadányba . Házuk, udvar és a kert számomra varázslatos volt . A kertet keresztül szelte a kis folyó aminek partján a sás és nagy lapú levelekre hajolva fűzfák álltak , ágaik belógtak a vízbe. A víz mellett volt egy drótkerítés, ami csak azt a célt szolgálta ,hogy az állatok és én ne tudjunk kimenni . Néha a kacsákat kiengedte Juliska néném a vízre , este aztán valamennyi ott hápogott a kisajtó előtt . Soha sem kóboroltak el . A faluból sikátor vezetett a házhoz ahol 5- 6 ház állt csupán. A szomszédokat ismertem , amikor engedtek átmentem hozzájuk . Azt hiszem sokszor hónapokat töltöttem itt . A ház nem szokványos paraszt ház volt hanem egy több szobából álló kényelmes otthon, nagy konyhával lépcső feljáróval, léc kerítéssel díszített terasszal. A nagy fák kellemes hűvöst adtak nyáron . A gátőrházakban már akkor is volt telefon nagyon érdekes volt számomra. Szeghalomban volt a vízügyi szakaszmérnökség ahonnan, a napi feladatokat kaptát a gátőrök. A telefonok sorba voltak kötve egyszerre hallotta mindenki a hívásokat és így igazi „konferencia „beszélgetések, zajlottak reggelenként. A hívó jelek morzeszerűek voltak, például egy hosszú két rövid vagy, egy hosszú egy rövid egy hosszú . Szerettem kihallgatni a beszélgetéseket . Tulajdon képen már akkor ismertem a telefont ,amikor más gyerek azt sem tudta , hogy létezik . Egy idő után már nagyon vágytam haza ilyenkor kimentem a ház mögötti rétre és ott ácso-rogtam remélve, hogy meglátom apámat jönni. Amikor útban voltam otthon mindig ide hoztak . Született két testvérem de egyikre sem emlékszem, mert amikor születtek nem voltam otthon és mind kettő, baba korában meghalt anyámat sem láttam nagy hassal. Arra viszont tökéletesen emlékszek amikor Juliska néném megszülte Jucit az unokahúgomat . December 6 án a Mikulás hozta . Nagy baba volt hallottam ahogy Juliska néném vajúdott , hívták a bábát nem sokkal később az orvost, ahogy felnőtt ként megtudtam össze – vissza repedt . A konyhában volt velem valaki ahol forrt a víz . Sokáig nem tudtam miért kell az a sok víz amikor gyerek születik . Nem tudtak megvigasztalni nagyon sírtam hogy mit csinál ez a gyerek az én kedves nénémmel. Azt hiszem zavarhattam már mindenkit , mert egy idő után elvittek a szomszédba Béltekiékhez ahol három közel velem egy idős gyerek volt . Szerettem velük játszani , de akkor nem tudtak megvigasztalni . Álomba sírtam magam , reggel mikor haza vittek mutatták a babát és én rá sem akartam nézni . Nagy fekete Baba volt sógoromra hasonlított. Haragudtam, amiért megkínozta az anyukáját .Valahogy tudatták a szüleimmel hogy .most itt vagyok útban , jött értem apám. Következő nyarat már megint itt töltöttem, mert úgy gondolták tudok vigyázni a babára ,amikor Juliska néném nagyon elfoglalt . Nekem kellett a délutáni alvás előtt megcumiztatni a sötét hűvös szobában, nem szerettem. Féltem a sötétben és úgy döntöttem belé a kávét a nagy cumis üvegből, hogy majd meg fulladt .Voltak belőle konfliktusaink. Mikor aztán nagyobb lett szerettünk együtt játszani igazi testvérekké váltunk. Haláláig szoros kapcsolatban voltunk egymással . Emma keresztanyám, sokszor meglátogatott bennünket. Hangos volt kioktató, nem szerettem nála lenni , csak amikor már nagy lettem és azt csináltam, amit akartam . Pár év múlva elköltözött Juliska néném és családja Kis – Tótiba a Sebes körös mellé gátőrnek . Itt laktak egészen sógorom nyugdíjazásáig. A gátőrház itt még nagyobb volt, mint a Zsadányi ház. Félig a gát oldalba építve, olyan volt mintha domboldalon lenne, Rengeteg állat szaladgált a tanya körül, nem tudta senki mennyi a tyúk a liba. Sokszor csak úgy, maguktól előjöttek valahonnan. Szerteszét tojtak a tyúkok szalmakazlakba, maguk csinálta fészekbe, sokszor indultunk el megkeresni, összegyűjteni a tojásokat. Pulykák, gyöngytyúkok hangoskodtak a gátoldalban. Sok nyarat töltöttem itt, Jucival, akit minden rosszaságba belevittem. Szerettem a sok gyereket, a zsivajt , otthon is mindig bandában játszottunk, gyakran átmentünk a közelben lévő zsidó birtokra, ahol a cselédeknek sok gyereke volt. Nagyokat lehetett velük bújócskázni a sok kis épület körül. Juci nyugodtabb gyerek volt, mint én, nem szerette azt a ricsajt, amit én. Szívesebben játszott velem otthon a teraszon. Azok a nyarak, amiket itt töltöttem később is a gondtalanságot és a boldog gyerekkort jelentették számomra .Később még szólok róluk. Anyám fiú testvéreivel nem nagyon volt kapcsolatunk, később sem. Tudtunk egymásról, de alig találkoztunk.
