Lassan megszűntek a kemenceház SO2 gázzal történő elárasztásai. Azért, hogy ne maradjunk illatfelhő nélkül időnként felváltotta a Sasi kanyarban felépített fehérje feldolgozó „ a kutya gyár „ elviselhetetlen bűze. Az uralkodó széljárás nem változott ,minden bűz a lakótelep felé jött. Megedződtünk, mert reklamálni nem nagyon lehetett sehol. A környezet szennyezés kiküszöbölése, ami a levegőben terjedt, Szovjet szinten volt. A szennyvíz tisztítása azonban elismert módon történt, a Tiszába nem került olyan víz, amit ne semlegesítettek volna. Akik itt laktak azokat bármikor be lehetett hívni a gyárban történt üzemzavar esetén. Sokszor előfordultak meghibásodások, amit el kellett hárítani, ilyenkor senki nem akart kiköltözni a lakótelepre, ami belterjes volt minden szempontból. Barátságok, szerelmek szövődtek, segítettünk egymásnak mindenben. Amikor valaki, szórakozni ment, vagy üdülni vigyáztunk egymás lakására, sokszor gyerekére is . Akkoriban még lakásra vigyázni, teljesen felesleges volt. A lakásajtók mindig nyitva voltak, oda illetéktelen nem ment be . Legfeljebb betett valamit, aki betévedt . A gyerekek jöttek mentek képtelenség lett volna állandóan zárni mindent. Amikor, megjelent egy, egy olyan ember, aki nem ott lakott azonnal tudta mindenki, hogy kihez jött, mert egyszerűen megkérdeztük, hogy kit keres. Volt még egy kedvenc időtöltésünk , esténként a gát oldalba mentünk szalonnát sütni vagy bográcsban pörköltet főzni. Ilyenkor előkerült a házi pálinka és a rekesz sör, amitől aztán jó hangulatba jutottunk . Nevetésünktől hangos volt a környék és a gyerekek is nagyon élvezték. Nem szóltam még a férfiak kedvenc szórakozásáról a horgászásról. A létre hozott horgász egyesület kereteiben a nagy horgászok évente versenyt rendeztek . A lényeg nem az volt, ki lesz az első, hanem az utána rendezett vacsora. A Tisza parton a csónakház körül kondérokban főtt a halászlé sült a sok finom harcsa szelet, kecsege, ponty, keszeg. Ilyenkor a fél lakótelep ott tolongott a parton . Volt, aki megmártózott a vízben volt, aki csak úgy bele pottyant. Egyszer kolléganőnk, Jutka, aki jó nagydarab asszony volt, nagyot alakított. Úgy állt két csónakba, hogy egyik lába az egyikben másik lába a másikban volt. A csónakok megindultak külön útjukon szétválva. Jutka egészen addig bírta, amíg a lába is teljesen szét nem csúszott . Akkor elkezdett kiabálni ,hogy „ apám segíts „ de már késő volt, mert egy pillanat alatt a két csónak közzé a vízbe pottyant. Kapott valakitől egy köpenyt, amíg megszáradt a ruhája. Mondanom sem kell, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Ahogy telt az idő egyre több szórakozást megengedtünk magunknak. Kitaláltuk, hogy a laborban dolgozó és egymással baráti kapcsolatban lévő néhány házaspárral elmegyünk havonta egyszer vacsorázni. Kialakult egy kellemes társaság és kellemes szórakozás, ami sokáig megmaradt. Akkor még Szolnokon a Tisza szálló étterme volt a legjobb hely ahová a város közönsége szívesen járt szórakozni. Ide mentünk mi is havonta egy alkalommal. Bedő Karcsi együttese játszott esténként. Ő volt a szaxofonos a kedvencünk, aki nagyon jó hangulatot teremtett mindig. Vacsora után táncoltunk beszélgettünk , ha jó kedvünk volt hajnal felé beültünk a Tisza Virág cukrászdába még egy italra ahol zongora, és egy dob szolgáltatta a zenét. Ilyenkor taxival mentünk haza, még senkinek nem volt autója. Már ezt is meg engedhettük magunknak. Gyerekeinkre a fiatalabb kolléganők vigyáztak , akik szívesen vállalták a megbízatást, ami játszást jelentett a már nagy gyerekekkel. Sok kellemes emlék fűződik a közös szilveszterekhez is. Ezek az összejövetelek valamelyikünk lakásán voltak. A társaságunk férfi tagjai, pedig hosszú éveken át minden hétfő este ultiztak hol az egyik hol a másik családnál. Szint vittek az életünkbe ezek az esték, szerettem, mert jó beszélgetésekre is sor került ilyenkor. Sok barátom volt a vezetők közt épp úgy, mint az egyszerű emberek közt. Ezek a barátok akkor is mellettem maradtak, amikor bajban voltam. Számíthattam rájuk és ők is rám akkor is, amikor már nem dolgoztam velük. A fizetésünk nem volt túl magas, de beosztással sok mindenre jutott.1964 ben megvettük az első használt autónkat. Öreg Skoda volt, előző gazdája Szajolban lakott. Amikor hazavittük mindenki csodájára járt, felnyitotta Flóri a motorház tetőt, körbe állták és vizsgálták a férfiak. Mindenkinek volt valami ötlete mit kellene átalakítani, változtatni rajta. Ezekhez a kocsikhoz még mindenki értett, még nekem is természetes volt egy gyertya, vagy ékszíj csere, hűtővíz felöntése vagy olajszint megnézése. Flóri egész télen csinálta, javította garázsunk előbb volt, mint autónk, ami remek műhelynek bizonyult . Felfúratta a hengereket, teljesen kibelezte és tavaszra összerakta . Amikor jött a jó idő átfestette, lecsiszolta csillogott - villogott mintha új lett volna. Karosszériája olyan erős volt, mint egy harckocsinak . Mindketten meg tanultunk vezetni, meg kaptuk a jogosítványunkat. Első utunk Gesztre és Kocsérra vezetett . A szülők örültek, hogy boldogulunk és mi is büszkék voltunk rá . Sokáig csak este vezettem, amikor egy buliból kellett haza menni. Flóri nem nagyon engedte át a vezetést. Aztán később kénytelen lett, mert nem hagytam magam. Halmai Laci bácsi tanított meg vezetni vele aztán később is vezettem még a vállalati autót is hogy, „gyakoroljak „ . Jó nyugodt tanítóm volt sokszor eszembe jut most is . Ahogy kocsink lett még inkább kitárult a világ. A benzin olcsó volt, 3,50 litere sokat mentünk kirándulni. Először a környékre Szarvasra az arborétumba, a megyében épülő strandokra, vagy a Mátrába a hegyek közé. Később aztán egyre messzebb kezdtünk portyázni, mint elődeink a Kárpát medencében, csak mi jó szándékkal.
