A víz és csatornamű vállalat beszámoltatásán vettem részt először pályafutásom kezdetén . A megyei tanács gazdasági osztálya számoltatta be őket. Mint okos politikai munkatárs , aki a területet felügyelte, felkészültem. Minden létező, található jelentést elolvastam, a párttitkárt vallattam fél napig, így mentem a misztikus beszámoltatásra. A zabszem próbát még így is ellehetett volna végezni rajtam. Beültem a beszámoltatásra, aminek írásos anyagát mindenki megkapta. Lehettünk 15- 20 an akikről fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda, milyen minőségben van jelen .Az osztályvezető mindenkit üdvözölt, beajánlotta az anyagot és jöhettek a kérdések. Nem hittem a szememnek és fülemnek , ahogyan ízekre szedték a jelentést. Mindenkinek volt 2-3 -5 magvas kérdése olyanok, amikre én a laikus kapásból tudtam a választ, mivel felkészültem. Nem kérdeztem semmit jött a vita, síri csend ! Senkinek véleménye , hozzá fűzni valója nem volt. Majdnem szégyelltem magam, hogy a magam buta módján volt véleményem . Nem ismertem ezt a fordított logikát, sokat tanultam ezalatt a fél nap alatt . A következő beszámoltatásokra már a dolgok logikája szerint én is magvas kérdésekkel készültem. Csak akkor mondtam véleményt, amikor befolyásolni akartam a jelentés és a vállalat megítélését. Az igazgatók nagy részével jó kapcsolatom alakult ki. Amikor megtapasztalták segítő készségemet ők is adtak nekem tanácsokat. Többet tudtak nálam és én minden tanácsot szívesen fogadtam .Nem értettem miért kell nekem felettük ellenőrzést gyakorolnom. A jelentéseket, beszámolókat és minden papírt, amin betű volt rácsos ajtóval lezárt szobában tartottuk .Csak a napi használatra kéznél lévő dolgok voltak a szobánkban elhelyezett, egy gyerek által is kifeszíthető lemez szekrényben. Persze olyankor, ha éppen beraktuk . Akár kint akár a szekrényben voltak az iratok azok közt olyan művészi rendetlenség uralkodott ,hogy az éppen szükséges papírt alig találta meg az ember. Az asztalon tilos volt bármit kint hagyni, nehogy az ellenség bele javítson a jelentésbe ha be tud jönni a kapun a munkásőröktől. Egyébként azt hiszem épeszű ember semmit nem olvasott volna el ha nem kényszerítik rá. Voltunk néhányan , magamat is bele értve – akiket érdekelt a politika, ha már bele csöppentünk. / Szilvi , Sanyi , János, Feri, Laci, Lajos , Ica , Zsóka , Gyula./Ami a kezünkbe került mindent elolvastunk , megvitattunk, lopva odaadtuk egymásnak. A KB küldött minden megyei, városi apparátusba azokból az anyagokból, amit az MTI össze gyűjtött , de nem jelentek meg itthon a sajtóban . Azokat a cikkeket is lefordították amik a nyugati újságokban jelentek meg és érdekesek voltak. Ezeket az anyagokat annyira titkosan kellett kezelni ,hogy még mi, mezei munkatársak sem olvashattuk el, csak a néhány vezető. A fejünk akkora volt a méregtől, mint egy kosár. Emberi gyarlóság , hogy amit nem szabad azt mindenképpen megteszi az ember, hacsak nincs különösebb veszélye. Kiloptuk az irattárból semleges dossziéban és , mint valamikor az iskolában a szerelmes könyveket az asztal alatt olvastuk. Szinte faltuk az ellentmondó híreket az ellenség bomlasztását! Sok minden akkor már 1975 - 80 között nagyon is valósnak tűnt. Sokat beszélgettünk róla mit hogyan kellene megváltoztatni, másképpen csinálni . Sokan voltunk akkor az apparátusban 30 - 40 évesek akik azt hittük megválthatjuk a világot. Mi, a világmegváltók hittük is, hogy vitával ,reformokkal tudunk változtatni a dolgok menetén. A becsukott ajtók mögül is kihallatszottak hangos vitáink. Előbb - utóbb mindig megjelentek régi vágású vezetőink, akik bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Sándor, Brezvai, Borika , Fenyvesi, velünk együtt élvezték a vitákat. Később az okosabb, tanultabb nemzedék fokozatosan váltotta őket és azokkal már kevesebbet beszélgettünk. Ahogy összeszokott a gárda engedett a titkosság szorítása. Olyan anyagokhoz is hozzá jutottunk, amikhez korábban nem. Az újonnan bekerült titkárok már nem zárták el előlünk az MTI által összeállított információkat. Az igazi híreket az utca embere mindig hamarabb tudta meg, mint mi, amit nem hittek el. Nekünk, viszont gyűjteni kellett telefonon , személyesen a reakciókat. Külön az utca embere , a melós , az értelmiség és az öntudatos párttagság véleményét. Mindent előre borítékolni lehetett . Mégis ott ültünk a telefonnál saját fontosságunk igazolására hátha mond valaki újat. A káderképzési tervet sem ismerhettük , pedig sokan szerettünk volna tovább tanulni .Akik 1970 - 80 - között váltottuk a munkásosztály képviselőit, már érettségink volt . A továbbtanulást úgy kellett kiharcolnunk senki sem tanulhatott szakmai vonalon. Pártfőiskola, vagy az ML szakosító jöhetett számításba. Néhány kivételtől eltekintve személyzeti vezetői , vagy üzemi PB titkári funkció jöhetett számításba számunkra. Csak a bátrabbak választottak tudásuk és erejük feletti beosztást. Sokat jelentett persze a politikai továbbképzés is, hiszen 2-3 évi filozófia tanulás után kezdtem az újságot én is „másként „ olvasni. Megláttam a sorok közt azt, amit nem kellett volna. Felvilágosításomban, sokat jelentett Hegel dialektikája, ami lassan feje tetejére állította bennem a Marxizmust. Nem szerették a vezetők, ha a fiatal munkatársak politikailag túlképezték magukat. Veszélyes volt számukra, hiszen látták, hogy így is feszít bennünket a bürokrácia az értelmetlenség. Azt hiszem ez volt az igazi nagy titok, amit fenn nagyon is jól tudtak . Ma már látom ,hogy mindez, amit leírtam örök érvényű és ma ugyanez történik. A hatalomnak az kell, ha buta emberek veszik körül és nem szólnak, amikor azt látják ,hogy a Király mezítelen ! Csak, nehogy megint késő legyen, amikor szól valaki ! Buta, akarat nélküli embereket irányítani mindig könnyebb, mint okos emberekkel együtt dolgozni. Ennek van tétje, mert akkor dolgozni és gondolkodni kell a vezetőnek.
