9/ Csíkszereda és a Gyilkos tó környéke. Nem akartuk elhinni, hogy már elmúlt 8 óra, amikor felébredtünk. A szénaillat és a puha derékalj megtette a hatását megállapítottuk, hogy mire haza érünk, teljesen kényelmessé tesszük az ideiglenes otthonunkat. A sátrak az előző napi esőtől és a nagy harmattól, vizesek voltak. A nap, már erősen sütött így aztán, amikor a pakolással elkészültünk akkorra megszáradtak a sátrak. A tegnapi vasutas biztoson elmondta a faluban, hogy magyarok táboroznak a közelben, mert előbb egy fiatal pár hozott retket a reggelihez, mi pedig megkínáltuk jó magyar szalonnával, amit Juliska néném adott Nagyváradon. Azt mondta régen evett ilyen jót, teljesen más az íze, elhittük neki. Mondták, hogy itt akár maradhatnánk is, mert itt magyarok laknak biztosan jól éreznénk magunkat, reggelizés közben újabb látogató érkezett, ő hagymát hozott. Nagy nehezen elindultunk Tusnádon szerettünk volna időt tölteni azt terveztük, hogy dél körül érkezünk Csíkszeredára ahol Gabi szerint biztosan kapunk ebédet, amikor végre leadjuk a kuktát Imre bácsinak. Az út csodálatos volt a hegyeken itt már sok volt a fenyőfa, a tisztásokon pedig szétszórtan hangulatos pásztorkunyhók álltak, ameddig elláttunk a hegyoldalakban is előbukkant néhány. Alig tudtunk betelni a látvánnyal. Tusnád magasan az erdővel körülvett hegyek között van, szép kis tó is található, a város szélén. Sok volt a turista az üdülő vendég, akik a sok szép üdülő valamelyikében laktak. Tiszta rendezett parkok környezetében megnéztünk egy görögkeleti templomot, ami mindig különleges nekünk a szép festett képekkel, ikonokkal. Indulás után hamar eljutottunk Csíkszeredára ahol megtaláltuk a házat, benne Imre bácsit. Gabi bement felderíteni a helyzetet és lógó orral jött ki miközben invitált bennünket, hogy menjünk be. Mi már somolyogtunk meglátva Gabi arcát gondoltuk, hogy itt nem lesz ebéd. A kapuban várt bennünket Imre bácsi és Anna nevű barátnője. Nagy ház volt L alakban építve, a hosszú gangon méh kaptárok előtt kellett végig menni. A méhecskék rendületlenül dolgoztak, zsongtak próbáltam kerülgetni őket és amikor már biztonságban éreztem magamat egy laza mozdulattal beestem az udvaron a hatalmas diófa alatt álló asztal alá. Megtörtént a bemutatkozásom összeszedtek, helyet foglaltunk végre megkérdezték, kérünk egy kávét? Katival nem mertünk egymásra nézni féltünk, hogy hangosan elnevetjük magunkat. Kértünk a kávéból rossz előjel volt, hogy már meg volt terítve az asztal négy személyre. Nem minket vártak. Kaptunk ribizli bort, ami elég rossz volt, megittuk maradtunk, üldögéltünk, beszélgettünk egyszer aztán megkegyelmeztünk vendéglátónknak és elmentünk. Szidtuk a Gabi ismerősét és a kukta fazekat, amit végig hurcoltunk egész Románián. Az első talponállóba betértünk ebédelni Gyergyószentmiklóson. Kis falvakon mentünk keresztül, köztük Hargitán is. Az út olyan rossz volt, hogy alig tudtunk haladni, ennek ellenére is meg akartuk nézni a Gyilkos tó és a Békás szoros környékét. Igaz nem volt más választásunk, ha már erre jöttünk. Hallottuk már a tengerparton az ismerősöktől, hogy nagyon rossz az út felkészültünk lelkileg, de mindent felülmúlt a valóság. Az élmény azonban kárpótolt bennünket. A tó és környéke nagyon szép és különleges, a régi fatörzsek és tuskók meredeznek ki a vízből, ami körül lehet csónakázni. Mi is elmentünk Kati nélkül, ő nem vállalkozott rá őszintén szólva, nem volt túl biztonságos. Gabi beúszott öt percnél tovább nem bírta. Sok volt a turista vasárnap volt ráértek az emberek kirándulni. A Békás szoroson vezetett tovább az utunk, a táj szépségét nehéz leírni. A szerpentinút alatt, zúgva ömlött egy patak a Gyilkos tóba. Felettünk meredek szikla tetején vörös csillag hirdette a szocializmus halhatatlanságát, elég nehéz lehetett felvinni. Az út egyre szűkült,néhol fejünk felett összeért a két szikla olyan volt, mint egy alagút. Gyors patak vizét néhol kivezették egy kivájt fatörzsön, olyan volt mintha csapból ittuk volna a jéghideg tiszta vizet. A vasárnap is hozzájárult, hogy a népviseletbe öltözött hegyi pásztorok lepték el a környéket, nagy része be volt rúgva, ami nem volt megnyerő! Öltözetüket így is megcsodáltuk, a térdig érő fehér vászon ing a gyapjúból szőtt feszülő nadrág, a széles bőr öv és a bocskor, mutatós volt. Nem álltunk meg a környéken, igyekeztünk minél előbb tovább jutni. Táborhelyet közel egy faluhoz találtunk, néhány fa alatt vertük fel a sátrat, széna is akadt a sátorba. Biztonságban éreztük magunkat, szalonnát sütöttünk és fáradtan lefeküdtünk aludni.