3./ Auschwitz. Ébredés után gyorsan szétbontottuk a sátrakat, hogy amíg pakolunk, megszáradjon valamennyire. A felajánlkozott Lengyel idegenvezetőnk, nem jött 8 órára, amit nem bántunk, elég nehezen fért volna el a kocsiban. A lágerben pedig volt idegenvezetés, de ha nem lett volna, akkor is ott mindent megértett az ember szavak nélkül is. Ahogy beértünk a városba és megálltunk egy parkolóban, találkoztunk az első Lengyel—Magyar barátságot kimutató parkoló őrrel, aki nem fogadott el pénzt. Jó belépő volt később is, mindenhol ha megmondtuk, hogy Magyarok vagyunk. Adtunk neki két citromot, aminek annyira örült, hogy körbe ölelgetett bennünket. Megreggeliztünk egy talponállóban, ahol ismeretlen eredetű lepényt ettünk és teát ittunk utána. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy tényleg olyan szörnyű a tábor, mint amiket hallottunk róla? A kapu fölött ott díszelgett a sokszor látott felírat az „ Arbeit macht frei „ / A munka szabaddá tesz / Akik itt éltek évekig azokat nem tette szabaddá, kevesen élték túl. A tábort majdnem eredetiben hagyták meg. Ahogy áthaladtunk a dupla szögesdrótkerítésen, borsódzott a hátam, pedig nem állt a kapuban fegyveres SS katona. A barakkok múzeumnak vannak berendezve, ennyi szörnyűséget egy helyen szerencsére, ritkán lát az ember. Hozzá csapódtunk egy csoporthoz ahol Németül beszélt a vezető, így értettünk valamit. A nyomor és kínzás legembertelenebb módjait ismerheti meg, aki ide eljön. Egy épület lenyírt emberi hajjal van tele, másik a sok elhasznált cipővel, műlábbal, bőröndökkel, amiknek a gazdái itt pusztultak el. Láttunk emberi szőrből készült vásznat, emberi bőrből készült lámpaburát, láttuk az elgázosító termet a hírhedt Ciklon B kristályos dobozokkal. Mellette a krematóriumot ahol most a sínek a kegyelet virágaival voltak beborítva. A folyosón azoknak az embereknek a fényképei vannak kiállítva, akik itt éltek és haltak meg. Láttuk a földalatti börtönöket az egy négyzetméteres magánzárkákat, ahol sem leülni sem állni, csak összeesni lehetett. Láttuk a kivégző falat, ahol még látszottak a sötét foltok, amiket azoknak a vére hagyott, akiket itt lőttek agyon. Miután a lágert bejártuk, megnéztünk egy filmet az eredeti dokumentumokból összeállítva. A fejünk kóválygott, amikor a szabadlevegőre jutottunk. Aki, nem gyűlöli a Nácikat azoknak ajánlom, menjen el nézze meg ezt a helyet. Lehangolt bennünket, amit láttunk, szinte szó nélkül ültünk a kocsiban Krakkóig, ahová délkörül érkeztünk. Az esegető eső ellenére, amit lehetett megnéztünk. Először a várat kerestük meg ahol az Anju királyok és a Báthori család van eltemetve. Felmentünk a vártoronyba ahonnan az egész várost be lehet látni. Krakkó nagyon szép város és a háború sem rombolta le a szép régi épületeket. Kényelmesen nézelődtünk a várban, amíg be nem rontott egy nagy csoport hangos turista. Úgy közrefogtak Katit és engem, hogy ki sem tudtunk szabadulni, amíg férjeink értünk nem jöttek. Sikeresen oldották meg a helyzetet, egy „ sorozatot „ beengedtek a tömegbe, rögtön lett hely, mi pedig nevetve elhagytuk az illatfelhőt. Megcsodáltuk a Zsigmond tornyot, aminek az aranyozásához, Báthory Zsigmond felesége adott 60 kg. aranyat. Gyönyörűen csillog, amikor rá süt a nap. Ahogy jöttünk ki a várkapun, láthattuk azokat a táblákat, amelyeken azok neve van felírva, akik a világon minden honnan adományaikkal segítették a vár restaurálását. Délután indultunk tovább és Radomhoz közel Walsnow nál táboroztunk le.
