5./ Torunban. A remek ágyban alvás után frissen ébredtünk. Jöttek értünk Gabi, Kati és a Kazsu barátja. Szabadságon voltak ezen a napon és bennünket gardíroztak. Megmutattak mindent amit Torunban érdemes megnézni. A város a Visztula partján fekszik, régi szép város, még az évszázados városfalak is épek, amik körbefogják a várost. Néhol egy, egy kapu ad kijárást a Visztula partra. A híres ferde torony impozáns képe a városnak, csak úgy, mint a régi templomok, a városháza és a Kopernikusz ház a Kopernikusz szoborral az utca sarkán. Itt van egy nagyon modern újságíró klub ahova bementünk, sokan ültek olvastak vagy csendben beszélgettek. A világ minden tájáról vannak újságok, folyóiatok. Mi is megnéztük mi újság otthon, nem sok változást találtunk! A városközpont főtere nagyon szép, csupa virág, sziklakertek virágzó kaktuszokkal. Kazsu javaslatára elmentünk még egyszer Pivockiékhoz, bár otthon találtuk eléggé feszélyezve éreztük magunkat. Szép lakásban élnek hellyel kínáltak, megittunk egy kávét és elmentünk. Mintha nem ugyanazok az emberek lettek volna, mint Szolnokon a gyárban. Délelőtt meglátogattuk a cukrászdában ahol felszolgálók, az előző esti két lányt. Csinos kis hely a lányok, népviseletben dolgoznak, kedvesek voltak. Ittunk itt is egy kávét, ami a mi zaccból főzött kávénknál is rosszabb volt. Fényképeket csináltunk, alig tudtunk eljönni. Annak ellenére, hogy egész délelőtt ettünk, Kazsu erővel elvitt bennünket ebédelni, a hétnek ez a napja hústalan nap volt. Leves helyett aludttejet hoztak, főtt krumplit tükörtojással. Amikor az aludttejet megláttuk annyira elkezdtünk nevetni Katival, hogy nem bírtuk vissza tartani és enni sem. A végén mindenkire ráragadt, mi pedig restelltük magunkat, nagyon. Jól éreztük magunkat Kazsuval, kényeztetett bennünket, de csak el kellett indulnunk délután négy óra körül. Úti célunk Szopot volt ahová még világosban szerettünk volna megérkezni. A város szélén nagy nehezen megtaláltuk a kempinget, addigra már az egész környéket bebolyongtuk. Végre előnyös volt, hogy magyarok vagyunk, mert a kemping gondnok jött velünk és keresett helyet a sátrainknak a zsúfolt táborban. Csak másnap reggel jelentkeztünk be és intéztük a fizetést. Az idő nem akart javulni, hideg szél fújt a balti tengerről, amitől csak egy homokos part választott el bennünket. Emlegettük a Fekete tengeri utunkat, ahol bezzeg hét ágra sütött a nap. Este csak éppen ettünk valamit, fáradtak voltunk behúzódtunk a sátorba ahol legalább a szél nem fujt. Igyekeztünk kipihenni az egész napi fáradalmakat, ami nem sikerült tökéletesen.