Még egy Lengyel sztori. A gyárban, ahol dolgoztunk volt néhány kisebb csoportokból álló társaság, akik az asszonyok és a férjek munkatársiból tevődtek össze. Elhatároztuk, hogy közösen csinálunk egy nagy kirándulást Krakkóba. Néhány naposra terveztük az utat, kamasz gyerekeikkel ismerősök, ismerőseivel hat autóval. Amikor kipattant valakinek a fejéből az ötlet éppen húsvét közeledett hát, menjünk el húsvétra akkor minimum három napig gondtalanul tudunk kirándulni, szórakozni. Szobákat az IBUSZ nál lefoglaltuk, így a szállás biztosított volt, gondoltuk megtaláljuk valahogy. Nem igazán könnyű hat autót, utasaival és a sofőrrel összehangolni, de azért sikerült. egy napot Zakopánéban töltöttünk. Az idő kellemes volt bár nem izzadtunk meg a hegyek közt áprilisban. Krakkóban nem volt egyszerű az eligazodás. Amikor a szállásokat megtaláltuk este lett. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt vacsorázni étterembe. Az éttermek sorban zárva voltak, mire rá jöttünk nagy nehezen, hogy itt a húsvét olyan nagy ünnep, hogy a templomokon kívül semmi nincs nyitva. Szerencsére jó Magyar szokás szerint a kocsi félig kajával volt megtöltve így az nap este hideg vacsora volt. Húsvét vasárnap elindultunk várost nézni. A főtéren álló kereskedelmi centrum árkádos üzletsorát végig nézegettük és gondoltuk megnézzük a Katedrálist. Akkora tömeg volt, hogy a tömegen keresztül alig lehetett bejutni. A nagy ateista barátunk addig nyomult, amíg az első sorban találta magát ahol éppen akkor kezdtek a hívek letérdelni az áldásosztáshoz. A körbe járó papok tették az ostyát a térdeplők szájába, akkor az a sor felállt és hátrább mehetett. Nagy nehezen ki tudtunk menni a tömegen keresztül, nem mondanám, hogy nagy élmény volt. A barátunkat egész úton ugrattuk a templomi áldozás, térdepelés miatt. Az ebéd ezen a napon is elmaradt, semmilyen étterem nem volt nyitva. Másnap indultunk haza, megállapítottuk, hogy ilyen spórolós kiránduláson még soha nem vettünk részt. Akkor még nem volt Mobil telefon, így egy megbeszélt helyen nagy nehezen összejöttünk és elindultunk hazafelé. Nagyon szép helyeken jöttünk végig a Tátrában, legalább ez kárpótolt bennünket. Néhol megálltunk a gyerekek szaladgáltak egy kicsit. Alig vártuk, hogy átlépjük a Cseh határt és az első vendéglőben nagy lakomát rendeztünk, kinevetve saját tudatlanságunkat ért véget, ez a nagyszerűnek indult kirándulás. persze ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Itthon elmesélve élményeinket nagyon tetszett mindenkinek, hogy ennyire pórul jártunk. Kedves olvasóim,most tartok egy kis szünetet addig is, amíg újra jelentkezek köszönöm, hogy olvastátok az írásaimat. Kicsit átgondolom, hogy milyen írásokat tegyek közzé. Üdvözöllek benneteket Eszter mami.