Nagyapám Bagdi Mihály az egy sorról hozott feleséget , Farkas Katalint Az ő legkisebb gyerekük volt az én apám. . Apám Bagdi István 24 éves korában a Komádi tanyavilágból hozta az akkor 20 éves Nagy Eszter Anyámat feleségnek. Anyám nehéz körülmények közt nőtt fel. Nagyanyám Polgár Eszter, úgy ment hozzá nagyapámhoz Nagy Jánoshoz, hogy a szülei nem akarták ezt a házasságot . Nekik lett igazuk .A hozományba kapott 100 hold földet az én lump nagyapám rövid idő alatt elmulatta a Komádi kocsmában . Közben jöttek a gyerekek sorba János , Emma , Eszter, Gyula és Juliska . Ahogy a birtok zsugorodott Komádiból kiköltöztek a Korhány menti, tanya világba a Mózes zugba Zsadány mellé, ahol még megmaradt pár hold föld. Amikor nagyanyám meghalt, egy kenderáztatáskor kapott fertőzésben a gyerekek még nem nőttek fel. János 17 éves korában, elszegődött Szeghalomra cselédnek . Pár év múlva feleségül vette a gazda lányát. Jómódban élt nem nagyon tartotta velünk a kapcsolatot. Emma 16 évesen magára vállalta a gyerekeknevelését. Nem tehetett mást, Eszter, aki az én anyám lett, akkor 12 éves volt. Neki már sok feladat jutott a ház körül . Gyula 10, Juliska 8 éves volt. Amikor eljött az ideje Gyula is cselédnek állt és már nem került vissza a nem létező szülői házba . A lányok maradtak legtovább Emmával egészen addig , amíg férjhez nem adta őket. Emma geszti legényhez Kéri Mihályhoz ment feleségül, így aztán az ő férje komendálta Apámat Bagdi Istvánt, Nagy Eszter férjének . Sokáig , legalább fél évig járt apám udvarolni hetenként egyszer gyalog közel 20 km re, ott aludni akkor még szóba sem jöhetett este ment vissza. Ősszel aztán megtartották az esküvőt és beköltözött anyám a geszti Bagdi házba, ahol közös konyhája lett nagyanyámmal és Sára nénémmel. A konyha a későbbik során az éppen ott lakó asszonyok közti háborúság színtere lett. Apám ugyancsak népes családba született. Nagyapám Bagdi Mihály nem ment túl messzire mint már írtam, feleségért a geszti Farkas Katalint hozta a házhoz . Nyolc gyerekük született , Erzsi , Péter , Sára ,Ilona Mária ,Juliska ,Zsuzsa és legkisebbként az én Apám István . Apám elkésett gyerek volt a nagyok kedvence . Amikor Ő született , nagyanyámnak már volt egy hét és egy kilenc éves unokája . A legöregebb lány Erzsi meghalt gyerekszülésben és az ő gyerekeit is nagyanyám nevelte a többiekkel . Nagyapám tehetős embernek számított a faluban ,nem volt gazdag, de tudott enni adni a gyerekeinek . Hét köblös földön gazdálkodott , volt lova szekere ,vas ekéje . Tudott szántani , vetni , aratni , nyomtatni meg tudta művelni családjával a saját földjét. Másnak is szántott vagy fuvarozott , amiért cserébe tavasszal kapálni jártak hozzá . Az igazi gondok akkor kezdődtek, amikor 1929 ben nagyapám meghalt 71 éves korában . A gyerekek felnőttek elmentek a háztól, önálló életet kezdtek, ki a faluban ki máshol . A földet szétosztották az öröklő nyolc gyerek közt. A lovakat eladták a régi biztonságnak vége lett . Nagyanyámat csak apám támogatta úgy, hogy elszegődött nagy gazdákhoz cselédnek. A háznál Sára néném maradt Rózával, a lányával és nagyanyámmal a felsőházban - ami az utcai frontot jelentette - . Anyám , amikor beköltözött elfoglalhatta az alsó házat, vagyis az udvari szobát, aminek csöpp ablakából a hátsó udvaron kapirgáló tyúkokat lehetett látni. Nem volt főúri, de mégis csak a faluban volt, annak is majdnem a közepén , szóval jó helyen. Miután minden körülmény adott volt ahhoz, hogy a világra jöjjek, 1934 október 29 én kopogtattam, hogy itt vagyok. Apám Orosiba járt az uradalom földjére napszámba dolgozni. Jeles időszakban születtem, akkor volt a trágyahordás! Ezen a napon, otthonmaradt és szaladt a bábaasszonyért. Könnyen oda jutott csak a kertek alatt a Köles éren átdobott farönkön kellett át egyensúlyozni a túl oldalra és már ott is volt az egy soron. Tercsa néni a bába hozta a szerszámait ruhába csavarva, amit aztán forró vízzel fertőtlenített. Ez a művelet rá is fért, mert nem volt éppen a sterilitás minta képe .Feketeruhás öregasszonyként emlékszek rá, szerintem amikor én születtem akkor is az volt . Sára néném éppen kenyeret sütött aminek illata vegyült az én visításommal . A kenyér illatát éreztem először ezen a világon, nekem azóta is szent, minden formáját na-gyon szeretem . Örült mindenki , hogy egy szép egészséges kislánnyal gyarapodott a család . A bába addig járt hozzánk, amíg anyámat megtanította fürdetni és a gyereket ellátni . Utána a gyerekágy idején Sára néném segített a házkörüli munkákban . A gyereket --engem—három hónapos koromig pólyában kellett tartani , azt mesélték , hogy akkorra már szét rúgtam a pólya végét . A kemence körül futó padkán tanultam meg járni , félve kukucskálva be a sutba kérdeztem , hogy „ ugye apám ott nincs semmi „ ? Anyámmal aludtam nagykoromig, mert csak két ágy volt a csöpp kis szobában. Télen amikor, befűtötték a kemencét szívesen bevackoltam magam a sutba, igaz nehezen tudtam megfordulni olyan szűk volt . Nagyanyám kedves kis öregasszonyként emlékszem. Hosszú, alig őszülő haját vastag copfba fonta amiből, aztán ha nem feküdt betegen az ágyban kerek kontyot tekert. Konty tűvel olyan feszesre tűzte, hogy meg sem mozdult a fején egész nap. Hosszan betegeskedett, jól meg voltak Sára nénémmel és Anyámmal. Ágya, a szobájukban lévő kemence mellett állt ,télen jó meleg volt , nyáron pedig nem sütött oda a keleti nap az ablakon át. Igaz, az ablakok olyan kicsik voltak, hogy azon csak egy része jutott át a világosságnak..A többi el terült a virágoskerten, ami az utca és a ház közzé szorult. Különösen a tavaszi virágok voltak szépek, a jácint, nárcisz, tulipán és az illatozó estike .Alacsony léckerítéssel zárták el a tyúkok és a kutya elől , az ajtót kicsit megemelve mentünk be. Nagyanyám ágya előtt oválisra fonott gyékény lábtörlő volt ahol szerettem üldögélni. Ilyen-kor elmeséltem neki mi történt a faluban, ki mit mondott, apám merre járt éppen dolgozni. Meséimet, nagylelkűen jutalmazta. A feje alatt tartott kockacukorból kaptam egy két szemet. Három éves voltam, sokszor mondta : „-ebből a kislányból még lesz valaki , olyan okos az a kár ,hogy nem fiú „.engem ez nem zavart, mert a legjobb játszópajtásaim nagy része, akkor és később is fiúk közül kerültek ki . Egyszer aztán meghalt nagyanyám, nem tudom, hogy mikor, nem tudom hogyan nem voltam otthon . Amikor valami miatt útban voltam elvitt magával valamelyik rokon. Legtöbbször, Juliska néném a Komádi tanyára és addig maradtam , amíg nem rendeződtek a viszonyok . Nagyanyám halála után újra kezdődtek a bajok , felborult a ház nyugalma . Sára néném ott maradt a házban Rózával ,legnagyobb gyerekével . Róla tudni kell, hogy úgy volt három gyereke, hogy nem volt férje. A két kisebb fiút beadta lelencbe, azok Öcsö-dön éltek nevelő szülőknél . Haza nem jöttek soha ,csak a háború után ismertem meg őket, amikor otthon maradtak. Apjuk csősz volt , mindhármuknak ugyanaz a férfi . Gondolom szívesen ment ki hozzá Sára néném egy kis enyelgésre a szénakazalba . Másképp nem születhettek volna meg a gyerekek .Kinek volt akkor arra pénze, hogy elválva az egyik asszonytól másikat vegyen el. Így aztán maradt egyedül a gyerekeivel.