4 / Varsó. Az esti táborozás mindig azzal kezdődött, hogy nem találtunk igazán jó helyet és vitatkoztunk. Mindenki mondta a magáét, egyik helyet sem találtuk elég jónak. Akkor még csak az egészen nagy városok mellett volt kemping, így aztán tetszett vagy nem minden este vad kempingeztünk. Most is találtunk egy csordogáló patakot szép tisztás mellett, közel az úthoz, amin haladtunk. A patak fontos volt, mert az esti, reggeli tisztálkodást a fiuk borotválkozását ott tudtuk megoldani. Kicsit távolabb erdőket láthattunk és amikor a sátrak álltak, sokadszorra megállapítottuk, eddig ez a legjobb hely. Ezen az estén szalonnát sütöttünk és éppen leültünk vacsorázni, amikor megjelent egy 12 éves nagyon helyes fiú. nem tudtunk vele beszélni, mégis sok mindent megértettünk. Az anyja meghalt és az apjával él a közelben, leült mellénk, jól érezte magát mi is örültünk a társaságnak. Este volt amikor haza ment, másnap reggel már 6 óra körül ott volt és amikor elindultunk eljött velünk egy kereszteződésig. Volt egy otthonról hozott labdánk azt neki adtuk mást nem fogadott el , annak viszont nagyon örült. Teljesen elérzékenyült, ahogy elvált tőlünk, erre aztán mi is. Majdnem dél volt mire Varsóba értünk, nem is tudom, mit írjak róla. Olyan amilyennek otthon mondták. Szép rendezett látszik az újjáépítés mindenhol. A varsói lázadás alatt teljesen lerombolták. A Ó városból alig maradt valami a szép régi utcák csak mutatóban álltak, hogy” látjátok ilyen voltam „!A város központban áll a 23 emeletes Kultúra Palotája. Vasárnap volt rengeteg turista akarta látni, sorba álltunk a liftnél és egy félóra várakozás után csak sikerült felmenni. Innen jól lehetett látni, hogy milyen kevés maradt meg az Ó városból. Ahogy lejöttünk a toronyból mindenki éhes lett , eldöntöttük, hogy az első talponállóban eszünk valamit. Nem volt jó ötlet, mert valami hurkaféle ételt kaptunk, ami majdnem ehetetlen volt. Ott létünk alatt ilyen ételt nem rendeltünk, ennek ellenére voltak még tapasztalataink a kaját illetően. Azokban az években nagyon nehéz körülmények közt éltek az országban. Este 6-7 óra körül érkeztünk Torunba , megkerestük Pivóckiékat az egyik nálunk dolgozó mérnököt, de nem volt otthon. Indultunk Kazsuhoz, akivel szerencsénk volt. Nem volt kiküldetésben otthon volt. Megörült nekünk, mi talán még jobban. Azonnal elment megkeresni a barátját, akivel aztán elvittek bennünket vacsorázni. Az étteremben bedobta Kazsu, hogy Magyar delegáció vagyunk és azonnal lett helyünk a zsúfolt teremben. Kazsuval mi voltunk a tolmácsok, németül jól megértettük egymást, most kedvemre gyakorolhattam. Éjjel 2 kor értünk haza, az este elején előkerült két lány is akik csatlakoztak hozzánk. Kitalálták férjeink, hogy kocsit cserélünk és a lányok velük utaznak, mi pedig a lengyel fiúkkal. Ebből azért nem lett semmi, mert Kati utolsó pillanatban beugrott a kocsiba ötödiknek. Maradtam egyedül a két Lengyel fiúval, akik nagyon rendesek voltak, végig énekeltük az utat. A két lány gondolom nem örült annyira Kati akciójának, de végül jól alakultak a dolgok. Flóri és én Kazsunál aludtunk, a mama már elkészítette a helyünket, Kati és Gabi pedig a barátnál. Egy hét táborozás után nagyon jól esett fürödni és ágyban aludni.