Iskolás koromban, kezdett kialakulni a baráti köröm. A környezetünkben lakó gyerekek lettek a barátaim, pajtásaim. A nyarakat azért szerettem, mert nem kellett iskolába járni, az őszt, pedig azért mert kellett! Az iskolai pajtásaimmal, akik a szélesebb baráti kört alkották, bejártam a falut. Mónus Juliska, Makai Juliska, Tárnok Juliska Bíró Joli, Szabó Gizi, Bíró Erzsike és Juci, Sujtó Sanyi, Kéri Jani Erdei Béla, Csikai Rózsika és Feri, a Góz lányok Irma Erzsike, Etus, akik később a családunkba is bekerültek. Etelka mama lett Apám második felesége. Mónus Pista, Fenesi Lajcsi, akik az 50es években Szolnokon katonáskodtak. Erről azonban még korai szólnom. Mindenkit nem tudok felsorolni. Minden helyzetben jól éreztem magam gyermeki bőrömben, állandóan egész udvartartás vett körül. Hol itt – hol ott játszottam, vagy az általam kitalált játékhoz szerveztem a csapatot. Mindig, mindenki a barátom volt, aki elfogadta a játékszabályokat. Legtöbbet Bíró Erzsikével és Sújtó Sanyival játszottam. Erzsike húgát, aki két évvel volt fiatalabb nálunk sokszor elzavartuk, hogy ne lógjon rajtunk a kis pisis, mert mi már nagylányok vagyunk. Van egy közös fényképünk, amin úgy mosolygunk, mint két éretlen vad alma. Nem tudom ki csinálta, de nagyon izgalmas volt a szomszéd kertben a szőlő lugas előtt állni. Rózsaszín selyemruha van rajtam, aminek felkap az eleje, Erzsikén félig díszes magyar ruha, amit igazán a piros mellény tett díszessé, csuda szépek vagyunk. Erzsike szülei nagygazdák voltak hozzánk képest, volt nagy házuk, lovuk, szekerük és sohasem tiltották tőlem a lányokat. Az udvaruk más volt, mint a mienk. Nagy diófa állt a ház előtt alatta asztal és székek. Nyáron itt ebédeltek nekem ez különleges volt, a gazdagságot jelentette. Néha a házba is bemehettünk játszani, iljekor ugráltunk az utcai szobában az ablak alatt álló kanapén. Másnak tűnt a világ az ő ablakukon keresztül. Lehetett látni az utcán jövő – menő embereket. Nálunk erre nem volt lehetőség, hiszen a hátsó udvarra nyílt a kis kockákból álló panoráma Olyan voltam, mint a felfedező útra induló kis macska, amikor először jut el a háztetőre. A faluban nem sok ház van ahol valamilyen ürüggyel meg ne fordultam volna. Mindegyik háznak, udvarnak külön hangulata vett körül. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy az összehasonlítás, a tudni akarás vágyát ébresztette fel bennem. Tudtam, hogy melyik ház milyen tiszta kibeszéltem , ha valahol rendetlenség , piszok volt. A Bözsi nagynénje Bugyi néni a szomszéd házban lakott ahol kis szatócsboltjuk volt, olajos padlóval, amihez vegyült a petróleum és ecet szaga. Nagy átlátszó üvegekben tartották a savanyú és selyem cukrot, amiből néha vehettem egy szemet. Úgy képzeltem, hogy nagyon gazdagok, mert abban a boltban minden volt. Engem szalajtott anyám 5 deka élesztőért kenyérsütéshez vagy, 5 szál cigarettáért apámnak, ilyenkor mindig kaptam egy szem cukrot. Egyszer Bözsivel felfedező útra indultunk a kertben és a padláson. Mondta, hogy valami érdekeset mutat nekem és elindultunk a padlásra lépcsőkön felfelé. Amikor felértünk ott volt a sötétben, két koporsó az egyikben búza a másikban tengeri. Na, nekem mindegy volt mi van benne a sötétben, úgy szaladtam le majd ki törtem kezem - lábam ! A nagy robajra elő jött Bugyi néni és elzavart bennünket. Szokás volt, hogy a gazdagemberek előre megvették a koporsójukat. Na, oda sem mentünk, fel még egyszer megnézni mi van a padláson. Nem kaptunk selyemcukrot sem az akciónkért!