Kedves ismerőseim, most a visszaemlékezéseimnek nem a következő részét írom a Blogomba, mert a háborús hónapok következnek, és nem akarom az ünnepet azzal elrontani. Egy kis „laza „emlékezést küldök nektek! Az újévben folytatom. Mindenkinek kívánok kellemes ünnepet és boldog újévet. Eszter mami. Geszti disznótorok. Amikor leesett a hó , megjelentek a böllérek és a reggeli csendet a disznók visítása töltötte be .Hol itt ,hol ott lehetett hallani a hangokat majd nemsokára fellobbantak a disznóra pakolt szalmalángok és elkezdődött a perzselés .A háború után kicsit jobb lett a világ , egyik disznótorból a másikba jártunk .A falusi társadalom eseménye, a családok barátok összejövetele mindig kellemes élmény volt. Azon kívül hogy szegény disznóból hurka, kolbász lett itt mindig lehetett új híreket hallani közben egymást ugratni. Mi gyerekek eleinte csak a szánkat tátottuk, a felnőttek körül lábatlankodtunk. Ahogy nőttünk, ügyesedtünk úgy kaptunk egyre több feladatot. Ilyenkor tudtuk bizonyítani, hogy mi már nagyok vagyunk. A kamasz fiúk perzselhették szalmával a disznót a kis lányok pedig segédkeztek a belek tisztításában. Az apró, fortélyoknak felnőtt korunkban is hasznát vettük. Szerettem ott lenni ahol a felnőttek vannak, a világért sem maradtam volna ki ezekből az eseményekből. Amikor a meghívást kaptuk Apám nővéréhez, Zsuzsa nénémhez, nem gondoltam ,hogy nem szokványos lesz számomra ez a disznótor. Nagyon be voltam sózva ,mert ez a nap jelesnek ígérkezett. Sanyi bátyám, aki a frontot is megjárta, nősülni készült és itt mutatták be a kiszemelt kislányt. Terus, alig múlt 15 éves, talpra esett kis paraszt lány, aki mindent tud, most mégis bizonyítania kellett, hogy érett a házasságra. Olyan sokan, voltunk az egy szem disznóra, hogy alig fértünk hozzá. Sokszor csak egymást hátráltattuk. A házigazda, sógorom suszter volt. Ez a tény csak azért érdekes ,mert neki is, mint minden mesterségét precízen végző mesternek, volt egy háromlábú, kagyló alakú „ suszter „ széke. Azon ült egész nap a pultja mellett munka közben. Mivel most ő sem a cipőkkel, csizmákkal bűvészkedett útban volt a szék. Valaki ki penderítette a ház elé mondván arra most úgysincs szükség. Igen ám de helyére egy vödör került, amiben a mindenféle zsíros vizeket gyűjtötték, amikor megtelt valaki mindig ki vitte és ki ürítette. Nagy igyekezettel Terust figyeltem, hogy milyen ügyes , közben arra gondoltam, hogy mikor érem én el ezt a szintet. Nem mintha férjhez menni készültem volna. A konyha fél homályában azt láttam, hogy ott van egy kerek valami, ami csak is a suszterszék lehet. Az ácsorgásban elfáradva hátra léptem és laza mozdulattal lehuppantam a vödör zsíros vízbe. A kifröccsent víz beborította a fél konyhát az én hátsómról nem is beszélve. Adtak rám valami kinőtt szoknyát, ami nem tudott sehogy sem meg vigasztalni. Terus látva keserves ábrázatomat szárnyai alá vett. Együtt el kezdtük darálni a kolbászba való húst. Közben beszélgettünk és fogadtuk az ugratásokat. Egyszer aztán a nagy viháncolás közben a hússal együtt a jobb kezem mutató ujját is bele daráltuk a hús közzé. Tőlem megszokott módon üvöltöttem, mint a fába szorult féreg. Hiába tettek rá sót , hogy majd attól eláll a vérzés az én fájdalom küszöbömet nem vitte lejjebb, sőt az igazi üvöltés csak akkor kezdődött. Nagyon vérzett és én azt hittem itt a vég. Elvitt Anyám az orvoshoz, aki bekötötte a szabályosan csonkolt ujjam hegyét. Ettől kezdve nem érdekelt a disznótor, az sem , hogy Sanyi kit vesz feleségül. A suszterszék is ki tolt velem pedig szerettem rajta ülni. Haza kellett vigyenek. Sokáig jártam az orvoshoz kötözésre. Ma is rövidebb ez az ujjam, lehet, hogy ezért nem lettem zongorista ? Ezen a télen Kata unokahúgom nem evett a kolbászból, mondván, hogy Ő nem kannibál, honnan tudja hogy melyikben lenne az Eszti ujja? Testvérei nem haragudtak, meg érte több jutott nekik. Voltak ennél vidámabb disznótorok is, egy ilyen már felnőtt korom esetét próbálom elmesélni. Nem sűrűn jártunk haza, de a téli eszem -- iszom mindig haza csalt bennünket. Este érkeztünk, meg amikor már minden elő volt készítve a másnapi sürgés, forgáshoz. Hagymák megpucolva , rizs megfőzve, üstök vízzel feltöltve várták a feldarabolt disznót. Hajnalban, amikor még nem kezdett virradni szállingóztak a szomszédok disznót fogni. Azért ilyen korán, hogy had haladjon a munka. Csak úgy a barátság kedvéért összejöttek 8—10 en. Ennyi ember a disznóólba sem fért volna be. A beszélgetést pálinkával gyorsították, ami cselekvő képességük alapos tompulásához vezetett. A mérték, attól függött, ki mennyire bírta az italt. Amikor kicsalogatták nagy sokára a disznót és sikerült leteperni szegényt az még csak az első lápcső volt a siker vagy a sikertelenség felé . A siker akkora tettnek számított mintha egy hadsereget győztek volna le nagy késsel. Meg kellett ünnepelni . Töltögetés közben többször elhangzott a bűvös mondat„ jó kézben van „ . Ilyenkor a töltögetőnek kellett meginni a pohár tartalmát. Ez egyrészt a tudatlanság tesztje volt, másrészt pedig, hogy a házi gazda, vagy segédje mennyire bírja az italt. Nagy , nehezen a helyére húzták szegény állatot és betakarták szalmával. Újabb iszogatás a melegen és annak meg tárgyalása következett, hogy melyik szomszédnak kövérebb a disznaja ezen a télen és milyen vastag a szalonnája. Mire kimentek a frissen esett hó a kupac körül latyakká változott. Az asszonyok mérgelődtek, a férfiak vitatkoztak lassan virradni kezdett, amikor nagy nehezen ki tántorogtak . A szomszédok nagy része haza ment, akik maradtak felelősségük teljes tudatában alá gyújtottak a szalmakupacnak. Már szépen perzselte valaki és villával rakosgatta a lábát, amikor ki derült, hogy az apám kubikus talicskájának a fogóját égetik. Amíg bent iszogattak a fiatal férfiak kicserélték a disznót, talicskára . Nagy derültség közepette mire visszacserélték ismét eltelt egy óra . Amikor aztán a kaparásra került a sor Bokor Pista bácsi úgy esett át a disznón, hogy egész testével ráfeküdt, arcával felszántva az összes latyakot. Mire nagy nehezen felállt nem lehetett rá azt mondani, hogy olyan, mint a disznó, mert az sértés lett volna minden négylábúra. Haza vonszolta a felesége és már nem is tudott vissza jönni. A férfiak ki dőltek, csak az egy szem böllér és az asszonyok dolgozták fel a húst, töltötték meg a kolbászt, hurkát mindenki megelégedésére. Estére visszaszállingóztak a nagy hangú disznó fogók és kóstolgatták a finomságokat elég sós e , meg sült e rendesen minden. A hangulatot emelte, hogy a vacsoránál megjelenő, két maskarás fiatal bevallotta, hogy ők cserélték ki a disznót a talicskára. A vidám hangulat megérte ezt a kis kalamajkát.
