. Hiányoztak a lányok a gyerekes csínytevések. A kollégisták ebben az évben is költöztek. Kevesen voltunk még mindig ipari iskolások önálló kollégiumunk nem volt , minden évben hozzá csaptak bennünket valamilyen humán társasághoz . A lányok otthona a Tisza parton a híd mellett a Tömörkény gimnázium Tiszára néző szárnyában lett. A kollégiumban nem volt túl sok tanuló, nagyok voltak a szobák az emeleten, de remek volt a kilátás a Tiszára. Sóvárogtam utánuk, amikor tehettem tanulni is bementem hozzájuk. Julcsi és Kati a földszinten lakott emeletes ágyakkal berendezett szobákban, ahol elfért az összes vegyész lány. Az iskolában elég jól mentek a dolgok, stabil közepes lettem háromnegyed évkor. Elkezdtem, puhatolózni, hogy tudnék vissza menni a kollégiumba. Ahhoz, hogy sikerüljön, iskolai javaslat és igazolás kellett. Úgy tűnt, hogy félévkor sikerülhet. Nem szóltam Sándor bácsinak mit tervezek, addig még sok idő volt, alig laktam náluk pár hónapja. Meleg ősz volt, sokszor ki ültem a Dugonics téri szökő kúthoz könyvvel a kezemben és meg próbáltam benn tartani a tudományt a fejemben. Az események váratlan fel gyorsulását egy levél segítette, amit Mária néni kapott. Valamilyen örökségi ügyben hívták a testvérei, Alattyánba pár napra. Úgy döntött egy hét múlva elutazik és két, három napig ott marad. Az öreg fente a fogát én pedig pánikba estem mi lesz velem? Nem is nagyon titkolta várja, hogy kettesben maradjon velem. Azt is láttam Mária néni nem tudja, mit tegyen. Még messze volt a fél év és a bizonyítvány, ami alapján eldöntik, fel vesznek a kollégiumba vagy sem. Jóskának és Katinak most már elmondtam, részletesen mi van körülöttem, nagyon sírtam hová menjek, mit tegyek ? Mindketten azt tanácsolták, beszéljek Eta nénivel, osztályfőnökünkkel. Az idő sürgetett és én másnap megkerestem, elmondtam, mindent őszintén, kértem segítsen, mert ha nem tud segíteni, ott hagyom az iskolát és haza megyek. Vigasztalt ne sírjak, megpróbálja elintézni, hogy soron kívül felvegyenek a kollégiumba. Másnap hívott ,hogy bármelyik nap költözhetek . Azt sem tudtam mit csináljak örömömben! Nem mondtam meg Mária néninek sem mire készülök. Az ő elutazása előtt két nappal, amikor senki nem volt otthon összeszedtem kevéske holmimat és beköltöztem a kollégiumba. Utána megkerestem Mária nénit. Visszaadtam a kulcsot és próbáltam hazudni valamit, miért mentem el. A szeme tele lett könnyel és mondta tudja mi-ért költöztem el, nem haragszik rám ez volt a leghelyesebb, amit tehettem. Azt mondta bármikor mehetek hozzájuk, amikor akarok. Néhányszor meglátogattam, de az öreggel nem találkoztam többet. Ahogy, visszakerültem a kollégiumba megnyugodtam az ismerős környezetben és csak rém álom maradt az irigyelt albérlet. Mária néni nyugodtan utazott el, az öreg pedig elgondolkozhatott mitől féltem tulajdon képen. Csak a vegyész lányok tudták költözésem igazi okát, hamar napirendre tért felette mindenki, ott voltam és kész! Visszagondolva, már csak egy kellemetlen epizód, volt az életemben ,ami szerencsésen megoldódott .Úgy látszik kis töltött galamb alakommal felborzoltam a férfiak idegeit, mert ezen a nyáron, öreg, fiatal az én szüzességemet akarta elvenni szerencsére sikertelenül. Az iskola létszáma, akkor kezdett felfutni, de lányok még mindig nem voltunk annyian, hogy saját kollégiumunk lett volna. Minden évben költöztünk, odacsaptak bennünket valahova, de legalább nem lettünk számkivetettek. Felsőbb rendűségünket igyekeztünk megtartani és a „ messze járunk iskolába „ tényt maximálisan kihasználni. Ez évre szánt otthonunk, a Tömörkényi gimnázium Tisza parti szárnyában volt. Sokkal szebb és jobb helyen, mint az alsóvárosi zárdában. A fasorral ékesített Tisza parton, közvetlenül a klinikák mellett, közel a városközponthoz. Harmadikos vegyészek voltunk, amit lehetett kihasználtunk. Iskolába menet a belvárosban lépten,nyomon izgalmas dolgok történtek velünk. Reggelenként a Széchenyi téren zene szólt a hangszórókból . A lombos platánok és hársfák alatt, reggel és délután is eltöltöttünk egy - egy fél órát, ha ki akartunk rúgni a hámból többet is! Jól mentek a dolgok egészen addig, amíg az egyik gimis lány meg nem haragudott ránk és be nem árult az igazgató nőnél. Nekünk ezek a fél órák jelentették a szabadságot és nagyon zokon vettük, ha korlátozni próbálták .A gimis lányokat is meglehetett érteni, hiszen úgy mentek iskolába, hogy még az utcára sem mentek ki, mint alsó városon a képzősök. A kimenőt itt is szűken mérték. Az árulkodás után megszűntek a félórás zenehallgatások egészen addig, amíg észrevétlenül öt percenként vissza nem szereztük. Beilleszkednem nem kellett csak felvenni az ismerős ritmust, a barátnőim közzé mentem vissza és csuda jól éreztem magam velük. Nyolcan laktunk egy szobában vegyészek és a két gépész lány emeletes ágyakon. Vezérünk folyamatosan Julcsi volt, akivel minden huncutságba bele mentünk és nagyokat nevettünk. Hétvégén, ha éppen valamiért „megrovást „ kaptunk nem mehettünk ki, olvastunk. Julcsi valahonnan szerzett egy lapokra szedett Káma szútrát, azt olvastuk hangosan felváltva. A hallgatóság, megjegyzései, és hangos hahotái közepette. Ezeken a felolvasásokon világosítottuk fel magunkat és egyben ez jelentette aktív szexuális életünket is. A randevúk, kézen fogva a fiukkal egy lopott csók csupán ráadás volt. Ebből a szobából, könnyen kilehetett lépni az ablakon. Amikor erre rajtunk kívül nevelőink is rájöttek, felköltöztettek bennünket az emeletre. Csak a tanuló szobánk maradt a földszinten rácsos ablakkal. Itt már Böszörményi Nóra is velünk lakott, jó tanuló segítő kész lány volt kiváló humor érzékkel. Lehet, hogy már előző évben is velünk volt nem emlékszek rá pontosan. Nem sokat tudtunk róla csak úgy, mint Emeséről. A két lány teljesen más kategória volt. Bacsa, Bagdi , Böszörményi, Demó, Janiga, Virág, volt a csapatunk és a két elmaradhatatlan gépész lány. Az iskolában most is irigykedtek ránk, nem volt olyan nap, hogy valami ne történt volna velünk, amit erősen kiszínezve adtunk elő. Mi voltunk az első lány osztály. Az előttünk végzett évfolyam, /1945 -49 –/még megküzdött azért, hogy lányok is tanulhassanak. Korábban lányok egyáltalán nem tanulhattak az iskolában. Mi ezt nagyon értékeltük és élveztük a helyzetet, és azt, hogy végig, négy évig együtt tanulhattunk. Jöttek, mentek a mi osztályunkban is a tanulók, de végül akik együtt indultunk együtt is maradtunk . Mi már nem magázódtunk az iskolánkba járó fiukkal csak az idegenekkel! Kezdtünk egyen jogúak lenni. Az iskolában, már komoly dolgokat kezdtek a fejünkbe verni tanáraink. Szerves kémiai gyakorlaton olyan bűzt árasztottunk magunk körül, hogy alig lehetett kibírni. Ez az év az extrahálás, desztillálás, rázó hengerben történő szétválasztás jegyében telt. Ezen kívül, persze még sok mindent kitaláltak számunkra. Korábban szépen kikeményített vasalt fehér köpenyeinken hatalmas sárga barna foltok éktelenkedtek. Mindez most azt mutatta, hogy milyen komoly munkát végzünk és most erre voltunk büszkék. A fiukkal továbbra is együtt voltunk gyakorlaton végig nevetgéltük az egész napot. Év elején igyekeztem a hátsó padok, valamelyikében helyet foglalni, de ahogy telt az idő egyre közelebb kerültem a katedrához. Év kezdéskor Katival egymás mellé ültünk hátha sikerül, nem sok időt töltöttünk sohasem egymás mellett az én állandó szövegelésem miatt. Nem voltam a tanárok kedvence, jó közepes módon megvoltunk egymással. Tibi bácsi ebben az évben is alkalmazta jól bevált szokását a dolgozatokat vagy ki dobta az ablakon, vagy hozzák vágta a padokra. Már nem nagyon ijedtünk meg, kiismertük, hogy tulajdonképpen arany szíve van. Még 50 év után is tudta, hogy Gesztről jöttem elismert, amiért maradtam.
