Ahogy Flóri elment katonának, maradtam, azokkal a lányokkal, akikkel együtt dolgoztunk. Kezdtem magam egy idő után jól érezni velük . Valójában nem tudtam felfogni, mit jelent a teljes elkötelezettség . Vettem gyűrűt, mert spórolni én tudtam jobban és eljegyeztük egymást. Az aranyat nem pocsékolta az állam kispolgári flancra, 6 karátosak voltak a gyűrűk . Sokszor le kellett vennem a laborban, mert a feltáró savaktól azonnal bebarnult .Nem számított akkor , hogy milyen értékes, nekünk az volt . Minden esetre, elköteleztük magunkat, ami akkor azt jelentette, hogy mással nem lehetett volna szórakozni. Nekem viszont volt egy kis szabadságom. Jártam a fiatal csapattal moziba. Sokszor annyi pénzünk volt csak, hogy a mozijegyet ki tudtuk fizetni. Gyalog mentünk be a hét kilométerre lévő városba és jöttünk haza. Ősszel felfedeztük a színházat, aminek nagyon megörültem. Szegeden, hozzászoktam a színházba járáshoz ami hiányzott. Azon soha nem gondolkoztam, hogy Szolnok kisváros Szegedhez képest. Természetes volt számomra, hogy olyan amilyen. Mindenképpen város volt és én akkor, mindent Geszthez mértem, a falumhoz. Maradt a szoros kapcsolatom a szüleimmel, sőt nyugodtam mondhatom, kiegyensúlyozottabb lett. Gyakrabban jártam haza, mint Szegedről és, ahogy telt az idő kölcsönösen kisegítettük egymást. Sokszor kaptam ennivalót otthonról én pedig pénzt adtam, amikor tudtam. Visszatérve a városhoz kezdtem megszeretni. Igaz a lakótelep kopár volt a frissen ültetett csenevész fák azonban hamar nőttek és valamivel mindig szebb lett a környezetünk. Meg alakítottunk a színjátszó csoportot, ahol én is felléptem a néptánc csoporttal és egy színdarabban is szerepeltem. Remekül éreztem magam a próbákon ahol sokat játszottunk jó volt együtt lenni. Flóri egyszer jött haza a katonai eskütétel után és lassan közeledett a karácsony és az új év. Kitaláltuk, hogy a szilvesztert együtt töltjük, elmegyek hozzá Rétságra. Az elhatározást tett követte, amit megkellett szervezni. Felutaztam Pestre a Flóri nővéréhez Marikához, akit a családból először ismertem meg. Az ő férje katonatiszt volt a Buda őrsi laktanyában szolgált és a faluban laktak egy lepukkant házban. Minden esetre úgy alakult, hogy egy napot náluk töltöttem és csak másnap tudtam elindulni Rétságra . A hangulatom nem volt a toppon már az indulásnál sem az utazás pedig körülményesnek ígérkezett. Marika férje elkísért és felrakott a buszra, amivel dél körül megérkeztem Rétságra. Mindenki leszállt, mindenkit vártak csak engem nem várt senki. Fogalmam sem volt, mi történhetett, hogy Flóri nem vár. Éppen olyan egyedül éreztem magam, mint amikor Szolnokra érkeztem. Azzal a különbséggel, hogy azt sem tudtam kihez forduljak. Valaki megsajnált és megmondta ki a parancsnoka kit próbáljak megkeresni a laktanyában. Nagy nehezen órák múlva előkerült és elmondta, hogy bizony az én kedves vőlegényem a fogdában senyved, mert előző este kimaradt. Nem volt ez ennyire egyszerű. Valójában kiszöktek hárman a kerítés alatt, és elmentek az egyik fiú szüleihez disznótorba. Nagyon jól érezték magukat, elfelejtettek időben visszaszökni. Természetesen berúgtak és a kerítésnél már várták őket. Az pedig meg sem fordult az én kedvesem fejében, hogy én megyek hozzá látogatóba. Nem tudtam bosszankodjak vagy sírjak. Egész nap egyedül kóboroltam a laktanya körül, míg a parancsnok megszánt és megengedte, hogy bemenjek a laktanya területére ahol legalább letudtam ülni. Nem engedte ki Flórit a fogdából. Engem jobban büntetett, mint őt, mert nem tudtam vissza utazni Pestre. A busz nem közlekedett, mert szilveszter este volt. A laktanya területén volt a nőtlen tiszti szálló ahol a parancsnok lakott. Azt ígérte másnap kiengedi, Flórit a fogdából én pedig aludjak az ő szobájában, mert ő nem lesz otthon megy bulizni. Nagy nehezen, idáig eljutottam, hogy fedél lett ismételten, a fejem felett. Amikor megláttam a szobát, elsírtam magam, vigasztalt, hogy itt nem fog senki zavarni ne féljek. Abba biztos voltam, hogy nem zavar senki, csak hát nem ezért jöttem. Elment én körbe néztem. Olyan koszos helyen még soha nem jártam. A rendetlenség csak egy dolog volt, az ágyon lévő ágynemű fekete színéhez képest. Szerintem mióta a laktanya felépült nem cserélték le. Arról szó sem lehetett, hogy lefeküdjek. Ültem a szobában lévő egyetlen széken és sírdogáltam. Nem volt a fickónak még egy rádiója sem, amit hallgathattam volna. A hosszú folyosó végén gyűlt össze az ismerős társaság mulatni ahol valakinek eszébe jutott, hogy hívjanak át engem is. Eljött értem az egyik feleség, és ha nem is voltam feldobva az ötlettől mentem vele. Jobb volt társágban lenni, mint ülni egy koszos idegen szobában egyedül . Egyszer mégis eltelt ez az emlékezetes szilveszter éjszaka és reggel 8 óra körül kiengedték Flórit a fogdából. Az volt a szabály hogy nem lehetett a laktanya udvarán szétszéledni, hanem betereltek bennünket egy mozi terembe. Lehettünk vagy kétszázan. A zsivaj még csak elment valahogy, de a tömény bakaszagtól nem kaptam levegőt. Azt hogy milyen a baka szag nem lehet leírni. Csak az tudja felidézni magában, aki volt már zárt térben ennyi katonával. Csizmáik be voltak kenve valami eszméletlen büdöset árasztó kenőccsel, ez a szag keveredett a kapca szaggal. Egy idő után mondtam, hogy nem tudok bent maradni. Kimentünk és Flóri kikönyörgött magának egy rövid eltávozást és addig, amíg el nem indultam a busszal a faluban sétáltunk. Az első és utolsó alkalom volt, hogy meglátogattam, amíg katona volt. A három év alatt soha többet, nem mentem egyik laktanyába sem. Amikor egy évig Pesten volt a Csángóban Ica nővéréhez mentem és ott találkoztunk. Ha jött - jött, ha nem – nem akkor hazautaztam . Sokszor utaztam Gesztre a szüleimhez, kellett, hogy legyen egy fix pont mögöttem. Azt hiszem mégsem tanultam eleget ebből az esetből, de hát ez csak később derült ki. Délután visszafelé utazva, nem mentem be Marikához, hanem utaztam egyenesen Szolnokra és próbáltam túl tenni magam a történteken. Valahogy minden kellemetlenségen túl tudtam lépni. Ma sem tudom, hogy ez jó vagy sem, könnyen elfelejtem a sérelmeimet, nem rágódok rajta sokáig ma sem. Akkor és ott nagyon megbántva éreztem magam.