Amellett, hogy a társadalomban nehezen bontakozott ki a viszonylagos nyugalom mi akkor voltunk fiatalok . Valójában nem azzal foglalkoztam, hogy mennyire helyes,vagy nem ami a társadalomban végbe megy. A fő kérdés az volt, hogy mennyire tudunk boldogulni. Attól féltem folyamatosan ,hogy a felfordulás eredményeként 56 ban ismét lesz egy háború. Ez a félelem 58 -60 körül még nem múlt el csak nem volt olyan erős. Legfontosabbak a mindennapi apró események lettek. Amikor elkezdődött a gyár bővítése és Vegyiművekké válása abból nem azt a következtetést vontam le ,hogy na, akkor az Oroszok még sokáig itt maradnak . Arra gondoltam, hogy jobb lesz nekem és a családomnak . Valamivel mindig jobb lett, bővült kisebb és nagyobb üzemekkel a vállalat és a létszám, a fizetésünk is több lett kezdtünk szépen berendezkedni. Ezekben az években sok fiatal mérnök jött dolgozni a vállalathoz Veszprémből az egyetemről, labor létszáma is egyre bővült. A gyárban már több mint 600 an dolgoztunk. Nagy volt a kénsavigény az országban és külföldön, amit a meglévő piritalapú kénsav üzem nem tudott kielégíteni. Ezért került sor egy kénalapon működő egyszerű kontakt kénsavgyár építésére és 1963 -ban történt üzembe helyezésére .A „ B „ kénsav üzem Szovjet tervek alapján és berendezésekkel készült .Névleges kapacitása 120 et / év volt ami különböző módosítások és átalakítások után 140 et / év re módosult ..Majd 12 évvel később 1975 -ben ismét bővült az abszorpciós és szárító berendezések módosítása után . Ezeket a változásokat a környezet védelmi előírások tették szükségessé. Ekkor kezdtünk először ezzel a témával komolyan foglalkozni .A vállalatunk a következő kénsavgyárat a „ C „ üzemet 1964 ben helyezte üzembe . Ez a gyár Lengyel tervek alapján és Lengyel berendezésekkel épült . Kén alapú kontakt kénsavgyár, aminek a kapacitása 100 / 110 t /év volt . Ennek a mennyiségnek a 75 % át a szuperfoszfát gyártásához használta fel az üzem .Szakembereink férfi tagjai szívesen utaztak tapasztalat cserére Lengyel országba az ott működő gyárba és persze a Lengyel - Magyar barátság elmélyítése érdekében . Azt hiszem a barátságnak nagyobb volt a lehetősége, mint a tanulásnak. A vodka kóstolás sokszor elnyomta az igazi célt. Minden esetre az itt dolgozó Lengyel családokkal mi is kialakítottuk a saját kapcsolatainkat. Az egyik nyáron kellemes kirándulást is szerveztünk Torunba , Szecinbe. .A kénsav gyárak beruházásával egy időben még 1958 ban megkezdődött a Szuperfoszfát üzemek építése. Az üzemet 1962 -63 ban adták át, amivel a hazai szuperfoszfát igény 70 % át kitudtuk elégíteni. Ezek az üzemek is állandóan bővültek , foszfor, kálium tartalmú, mikró elemeket tartalmazó műtrágyákkal, granulált kiszereléssel. Ebben az időben a nyarak attól voltak mozgalmasak, hogy újonnan végzett fiúk, lányok jöttek hozzánk dolgozni a Debreceni vegyipari technikumból. Majd egy két évvel később Szolnokon felépült és működni kezdett, a Vegyipari Szakközép iskola ahonnan sokan kerültek a gyár különböző részlegeibe. Velük különösen szoros volt a gyár szakmai kapcsolata . Hozzánk jártak labor gyakorlatra, amíg fel nem épült az iskola komplex tanműhelye. Idecsábítottam már korábban iskolai barátnőmet Katit. Kellemes fiatal közösség alakult ki, akikkel munka után is szívesen találkoztunk. Az üzemek számának és kapacitásának növekedése maga után vonta a labor bővítését. A központi MEO labor elfoglalta az egész épületet és a munkakörülményeink sokat javultak .Voltak már jól működő elszívó berendezések , előkészítő laborok és egy helység ahol műszaki fejlesztéssel foglalkoztunk. Először ebbe a laborba kerültem, majd amikor új helyen és külön irányítással felépült az új Műszaki fejlesztési labor, nem mentem velük. Maradtam a MEO –ban, de bátorításomra sok ügyes kolléganő ment az új helyre, akik eredményesen dolgoztak. Mai napig büszke vagyok rájuk . Mivel ez a terület a mi kereteink közt megszűnt a szuperfoszfát elemzéseket végző laborba kerültem csoportvezetőnek. Az egész országba, a TSZ - ek nagy részébe szállítottuk a műtrágyát és minden szállítmányból mintát kellett venni, megelemezni minden tételről bizonylatot kiállítani. Ezen a területen 15- 20 an dolgoztunk. Nem unatkoztunk, műszereink nem voltak az elemzésekhez, kvantitatív módszerrel végeztünk minden vizsgálatot. Betanított laboránsok, végzett laboránsok , technikusok dolgoztak velem. Az elemzésekhez a feltárást ammóniával végeztük. Most nem a salétromsav illatával voltunk eltelve, hanem az ammónia facsarta az orrunkat és tisztította a légutakat. Megvolt az egyensúly az egészségünk védelmében. Főnökünk Szalainé, Jutka lett , Géczi feljebb jutott a ranglétrán, főosztály vezetőnek nevezték ki. Hozzá tartozott a labor és a műszaki fejlesztés, ami később ugyancsak átalakult. Munkába menet és jövet a műtrágya üzem áthidaló folyosója alatt kellett elmenni. Sokszor előfordult, hogy a harisnyánk vagy a ruhánk kilyukadt a lecsepegő vagy szitáló kénsavtól . Ehhez hasonló apróságok színesítették az életünket. A gyárban már volt üzemorvos Dr Hámori Ferenc, aki frissen végzett orvosként került hozzánk. Minden bajunkkal hozzá lehetett fordulni, és ha tudta megoldotta, ha nem tovább küldött bennünket szakrendelésre. Az orvosi rendelőbe lassan sokféle műszer került és az asszisztensek, Edit néni vagy Jutka kezelte a derekunkat vállunkat ultrahanggal , vagy egyéb szerkentyűvel. Az orvosi rendelő az üzemek és a főbejárat közt helyezkedett el, félúton . Az épületben volt még öltöző és a néhány autónak garázs és szerelő műhely. A vállalatnak volt egy lovas kocsija, amivel kerítésen belül mozgattak ezt, azt , fa hulladékot, szemetet . A kocsit és a lovakat is ezen a helyen mosták le munka után slaggal ..Esős időben olyan pocsolya volt az úton, hogy csak lábujjhegyen lehetett keresztül menni rajta . Ide kívánkozik egy sztori . Egyik alkalommal Jutkával mentünk haza munka után. Akkor volt divat a vesszőből font, hosszúkás alakú kosár, táska helyett. Ebben hordtuk az összes nőknek szükséges és fontos kelléket. Púder, pamacs , krém, kölni, zsebkendő , jegyzetek stb. Ahogy elértük ezt a csodás helyet a pocsolya felett elkezdtem egyensúlyozni. Kevés sikerrel, mert megcsúsztam és a vadonatúj világoskék tavaszi kabátomban elterültem a pocsolyában. A kosárból minden kiborult és a háló szatyorban nálam lévő könyvekkel együtt megfürdött a sárban, Jutka csak állt felettem és nem tudta eldönteni, hogy nevessen, sírjon vagy próbáljon felemelni. Meg fogni nem tudott, olyan sáros voltam . Feltápászkodtam nagy nehezen és bementem az öltözőbe miután összeszedtem az értékes kincseimet a sárból . Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam lemosni magamról a sarat. A művelet csupán annyira lett sikeres ,hogy haza tudtam menni a lakótelepre. A szép kabátomat nem tudtam kitisztíttatni, el kellett dobnom. Volt egy szerény kísérletem arra, hogy csináltassak hasonlót, de nem lett jó a szabása. A sikertelen másolatot, nem szerettem, ahogy az lenni szokott. Amikor a gépkocsi park szaporodott kiszorultak erről a helyről a környezetet szennyező lovak és a szekér. Az épület, szomszédságában épült fel a beruházási osztály épülete, ami a további beruházások főhadiszállása lett. Csak érintőlegesen szólok arról, hogy a Flóri munkahelye a TMK üzem ugyanolyan változáson ment keresztül, mint a laborok . Olyan műhelyek épültek, amiknek híre volt nemcsak Szolnokon, hanem a megyében is . Jól felszerelt esztergályos műhely, szivattyús műhely, ólmozók, speciális szerelők az üzemek karbantartására, épület karbantartók , az üzem környezetét rendben tartó csoport. A gyárban természetes volt hogy minden évben sorra került legalább két üzem TMK karbantartása, ami 2- 3 hetet vett igénybe . Kevesebb lett az üzemek meghibásodása ritkultak a levegő szennyezések. Mindez a sok és még ennél is több változás 10 - 13 év alatt történt. Természetes, hogy jól éreztük magunkat és a magunkénak éreztük az egész gyárat, hiszen aktív résztvevői voltunk az építkezésnek, szépítésének és a gyárban folyó társadalmi életnek egyaránt. Ezekben az években Szolnok város is nagy változáson ment keresztül. Elkezdődött a Széchenyi lakótelep építése ahol a vállalat dolgozói közül sokan kaptak lakást. Összesen legalább 15 ezer lakás épült egy egész városrész a kiszolgáló létesítményekkel. Iskolák, óvodák, bölcsődék épültek, utak felüljárók az új városrészhez. Itt és a város különböző részein nagyon sok lakás épült ahol a városban meglévő vállalatok dolgozói kezdték meg életüket. Azok a két, három szobás „ penelok „ képezik még ma is a az emberek otthonainak nagy részét. A vállalati beruházásokkal párhuzamosan a lakótelep is további lakásokkal bővült.A játszó tereket társadalmi munkában megcsinálták a szocialista brigádok, mi nők pedig mentünk festeni a hintákat, kerítést. Nem került milliókba . Már korábban megépült az új Tisza híd és a vasútállomás építését is elkezdték az egész pályaudvar rekonstrukciójával együtt. Kezdtük magunkat nagyon jól érezni Szolnokon és a gyárban is.
