14 /.Kirándulás a Rica tóhoz és Szuhumiba. A kirándulás napja ismét érdekesnek ígérkezett. Az egész csoport útra kelt egy olyan busszal, ami nagy valószínűséggel megjárta Berlint a Nagy Honvédő Háborúban. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen volt. Minden porcikája zörgött, lógott az ajtaja, de megnyugtattak bennünket, hogy teljesen biztonságos, aggodalomra semmi ok. Jó hát, ha annyira jó menjünk. Egyelőre azt sem tudtuk hova megyünk. Útközben legalább kétszer átkeltünk valamilyen ellenőrző ponton, ahol megnézték az igazolványunkat, mintha másik országba lépnénk be. Úgy is történt, egyik tagországból mentünk a másikba. Utunk a Kaukázus hegyes völgyes részén vezetett ahol vagy a huppanók voltak nagyok, vagy a köveket kellett kerülgetni bravúrosan a sofőrnek. Hozzá voltak szokva, mert 70 el simán áthajtott egy lyukon. Az első megálló helyünk valamilyen falu szélén volt ahol bementünk egy olyan házba ahol szabadkéményben füstölték a felismerhetetlen hosszúra szeletelt húsokat, szalonnákat. Nagyon tetszett, mert az én szülői házam is szabadkéményes volt „annó „! Ennek a háznak azért más volt a környezete, a „ fillingje” ’82 ben. Megvendégeltek bennünket füstölt hússal, szalonnával és kenyérrel. Volt, aki fintorgott, nekem ízlett éppen úgy, mint a mellé adott kumisz, amit még sohasem ittam. Rövid pihenő után a Rica tóhoz érkeztünk a kaukázusi hegyek közt, aminek a környezete kimondottan turistáknak van kialakítva. Néhány kitömött medve és apró vízimalom mellett haladtunk, kis csordogáló patak mellett, olyan volt az egész dekoráció, mintha egy játszótérről, maradt volna ott. Lassan a tó partjához értünk, ami hegyek közti tengerszem, 15-20 méteres mélységével. A partján árválkodott néhány ajándékos bódé és lehetett csónakázni pár kopejkáért. A csónakázást választottuk, ami elég félelmetesnek tűnt a tó fekete mélységével. Fényképeket készítettünk, sétáltunk és kb 1-2 óra múlva haladtunk tovább. Ebédre beértünk Szuhumiba, a kellemes tengerparti városba. Itt már nagyon meleg volt, nem úgy mint a hegyekben. Leander bokrok pompáztak a virágoktól és az egész város levegőjét megtöltötték édeskés virágillattal. Minden utcában más színű bokrok sorakoztak, fehér, rózsaszín, lila virágokkal. Nagyon szép volt. Az utcán árultak, egyfajta lepény kenyeret hasonló, mint a mi lángosunk, csak kicsit keményebb a tésztája ittunk hozzá kumiszt. Úgy éreztük visszamentünk kicsit Ázsiába, ahonnan elindultunk valamikor. A meleg eléggé elbágyasztott bennünket. Ebéd után érdekes programunk volt a majom parkban. Kis állatkertet nagyrészt majmoknak rendezték be, a sok fa és bokor közt alig lehetett észrevenni a ketreceket. Nem szabadon ugrálnak az állatok, hanem hatalmas ketrecekben azt az érzést keltve bennük, hogy szabadok. Nagyon meleg volt a levegőt átjárta az állatok szaga alig vártuk, hogy kimenjünk valamilyen szellősebb helyre. Végül még egy jó órát eltöltöttünk a kikötőben, de csak messziről bámultuk meg a nagy hadihajókat. Sok mindent láttunk, nagyon elfáradtunk beültünk a buszba ahol a klimatikus viszonyokat az oldalán lévő rések szolgáltatták. Nem számított semmi, csak egyszer jussunk vissza a kényelembe. A visszafelé vezető úton észre sem vettük az ellenőrző pontokat, és az út hibákat, pedig egyfolytában legalább két órát utaztunk. Ezen az estén nem volt kedve senkinek bulizni, örültünk, hogy zuhany alá kerültünk és ehető vacsorát kaptunk. Nem kellett ringatni senkit.