Ahogy telt, az idő nem változott az a véleményem, hogy ez a hely nem nyugdíjas állás . Itt éreztem először, hogy ki vagyok szolgáltatva mások kénye kedvének. Nekünk is volt párt alapszervezetünk benn az apparátusban, ami szerintem tiszta röhej volt. Titkárunk János és a vezetőség a beszámoló taggyűlések idején évente egyszer, mindenkivel beszélgetett. Ilyenkor elmondhattuk, hogy érezzük magunkat, mi az, amit másképpen szeretnénk körülöttünk. Elmondtam, hogy innen ebből a beosztásból időben tudni kell elmenni addig, amíg nem válik az ember hivatalnokká. Tíz év után már szerintem azt sem tudja senki ,hogy fiú e vagy lány. Nagyon meglepődött, mert ő akkor már tíz éve várt arra, hogy valahol igazgató lehessen. Kérdezte , nem érzem jól magam ? De, jól érzem, ami akkor már igaz is volt viszont nem akarom megvárni, amíg kiutálnak a helyemről. Na, ezt én semmi képen nem akartam . Amikor már eltöltöttem az általam meghatározott három évet, árgus szemekkel figyeltem mikor jön el egy olyan lehetőség ahová pattanhatok. Állandóan hangoztattam, ettől kezdve ezt a szándékomat, mégis eltelt hét év mire összejött. Bármikor visszamentem volna a Vegyibe, szerelmetes laboromba elemezni, de ez csak vágyálom maradt. Az viszont, hogy a visszajutás, mint lehetőség megmaradt számomra olyan biztonságérzetet adott, amit semmivel nem lehetett pótolni . Az, hogy még évek múlva is a munkám után ítéltek meg régi helyemen felért egy kitüntetéssel. Még akkor is így volt, ha tudtam, hogy visszalépés lenne, megfutamodás, amit nem akartam. Akkor már többre vágytam, azt hiszem helyes volt a döntésem, hogy kivártam. A kívülállók azt gondolták, hogy akik az apparátusban dolgoznak azok jól tájékozottak ,ismerik a város társadalmi, politikai, gazdasági életét és jól értesültek a pletykákat illetően. A valóságban közel sem volt így. Nehezen tudtam eligazodni a titkosság útvesztőiben. Szinte minden jelentésre rá írtuk, hogy bizalmas , szigorúan bizalmas , titkos, vagy belső használatra. Mégis ezekből az anyagokból tartottuk meg a titkárok eligazítását,és egyéb értekezleteket. Akinek volt némi szókincse az a saját szavaival mondta el, akinek nem volt, vagy lusta volt felkészülni az egyszerűen felolvasta az anyagot. A titkos anyagok közzé tartozott minden jelentés , még az üzemek gazdasági jelentései is abban a pillanatban , ahogy betette a lábát hozzánk. Ezeken a titkos beszámolókon illett legalább egy hetet ülni ,megcsámcsogni, utána pedig okos tanácsokat adni szegény igazgatónak, aki majd agyvérzést kapott a sok hülyeségtől. Annyi hiábavaló beszámoló talán az egész világon sem készült, mint ezekben az években egy - egy megyeszékhelyen. Kiemelt jelentősége volt a VB - PB elé kerülő anyagoknak .Ahogy az adott üzem vezetője elkészített egy jelentést az még sok változáson ment keresztül. A tekintélye megtartása miatt a felügyelő titkár legalább kétszer átíratta mielőtt áldását adta rá. Amikor a szemafor zöldet jelzett akkor már elfogadta a testület is. Természetesen, ehhez az is kellett, hogy a vezetők szimpatikus emberek legyenek. Ha viszont az adott munkahely valakinek az orrában volt, akkor vért izzadhattak akkor sem lett jó a jelentés. Már az előkészítés időszakában tudott volt, hogy milyen csapnivalóan rossz ott minden .A beszámolók néhány számadatot kivéve tele voltak általánosságokkal. Így aztán 5 -10 évente kis kozmetikával elő lehetett venni, amihez csak az első oldal mondatszerkezetét kellett átírni. A határozati javaslatot aktualizálni kellett és huss mehetett a maga útján. Csak az első két jelentés megírása volt nehéz utána már lehetett mindent erre építeni .A munkatársak elég sok jelentést írtak, kiszolgálva ezzel a testületeket. Ahelyett ,hogy szétzavartak volna bennünket a szélrózsa minden irányába politizálni, beszélgetni , legtöbben ültek az asztalnál és beszámolókat gyártottak. Ilyenkor nagyon fontosnak érezték magukat. Ezeknek az embereknek később igényük sem volt másra. Az információs jelentések voltak csodálatosak és nagyon titkosak. Ma sem tudom miért. Amit az üzemekből beküldtek az általános hangulatról, politikai jelentéseket szinte valamennyi használhatatlan volt. Arra kellett hagyatkozni amihez személyes tapasztalat útján hozzá jutottunk. Az igazat nem volt tanácsos meg írni csak azt, amit hallani akartak a megyei vezetők . Havonta küldtük a jelentéseket és ha valami igaz szó volt benne raportra hívták azt aki leírta. El kellett mondani, hogy honnan tudjuk, ki küldte, nem lehet e árnyaltabban fogalmazni, mert mit szólnak „ fent „ hogy ilyen dolgok történnek a megyében. Mindenki utálta csinálni az információs jelentést, de évente egyszer mindenkire rá került a sor . Sokszor a jól bevált módszert alkalmaztuk a viták elkerülése végett . Megsimogattuk a hasunkat és tutira kijött belőle egy jó jelentés. A csendes agónia idején jól fésülten ugyan, de mégis hitelesebbek lettek az információk. Az viszont az MSZMP vesztét okozta, hogy senki sem vette komolyan a figyelmeztetéseket. Az üzemekben történő helyi beszámoltatások eredményessége, hasznossága éppen olyan volt a szememben, mint az információké.
