1975. ben Szolnok város 900 éves fennállásának ünneplésére készült a város apraja nagyja. Első menetben lebontották a még meglévő ócska bódékat, düledező házakat a városközpontban . Ezzel szinte egy időben felújították a város teljes csatorna rendszerét. Hónapokig gödrökön és buckákon ugráltunk keresztül, hogy eljussunk úti célunkhoz. Sok bosszúságot okozott mégis azt mondom megérte. Ha nem is szépült annyit a város, mint szerettük volna, de sok új létesítménnyel gyarapodott. A buszok össze, vissza jártak kerülgették az építési területeket. A bukdácsolás számomra különös hatással volt. Lépten, nyomon elestem a térdeim folyamatosan be voltak ragasztva a táskámban mindig volt pót harisnya. Az volt a terv, hogy augusztus 20 ra el készül a csatornázás és az utak felújítása. Ezt az elképzelést tartották az építők. A város központban folyamatosan építkezések zajlottak, felépült a hatalmas beton monstrum a Pelikán szálló. Nem vall különösen jó ízlésre, ami a városi építészt és a vezetőket illeti, de a régi bódékkal teli kis utcák látványától mégis szebb lett. A következő lépcsőben megépült Aba Novák kulturális központ ami a város kulturális életét nagyban elő segítette. A kis termekben csoportos klub foglalkozások voltak, a nagy teremben különböző rendezvények. Fiatalok és idősebbek egyaránt megtalálták a szórakozásukat. Folyamatosan épült valami a városban. Elkezdődött és felépült a Széchenyi lakótelep ma már egy kellemes városrész, akkor sokat vitatott beton kolosszusaival 15—20—ezer ember otthona! Ahogy épültek a házak folyamatosan adták át mindig bővítve valamilyen kiszolgáló résszel. Lakásokba a város üzemeiben dolgozók költöztek, nagyon sok családnak ezek a panelok lettek első önálló otthonaik. Nagy részük OTP től megvásárolható, minimális kamatot tartalmazó konstrukciók, vagy szövetkezeti lakások voltak. A hatalmas lakótelep, iskolákkal , óvodákkal, orvosi rendelővel és üzletekkel, később pedig szórakozási lehetőségekkel is kiegészült. Nagy hiba volt a cigányok beköltöztetése a modern új lakásokba. Tönkre tették környezetüket megkeserítve azok életét, akik vigyáztak javaikra. Arról nem is beszélve, hogy a közbiztonság sem javult velük, az akkori tanácselnöknek, Kukri Bélának sokáig felrótták jó szándékú cselekedetét. Ezen kívül szépült a Tisza ligeti üdülő központ ahol majd minden gyárnak, intézménynek volt üdülője, hétvégi háza, amit valóban mindenki használhatott nemcsak a vezetők . A szocialista brigádok tartottak összejövetelt, vagy a családok rendezték itt gyerekeik esküvői vacsoráját. Más gyárakból üdültek itt dolgozók a kényelmes szobákban. A Párt üdülőre is ez volt a jellemző. Augusztus 20 a leglezserebb állami ünnepünk volt. Szent Istvánt az állam alapítót nem ünnepeltük, de az új kenyér sem kapott igazi hangsúlyt. A város felújítása viszont határidőre elkészült. Ezen az ünnepen is, politikai felhang nélkül egyszerűen együtt voltak az emberek, részt vettek a városi hangulatú rendezvényeken. Nem kellett különösebben szervezni mégis ott tolongott a tömeg a Tisza parton, hogy láthassa a vízi karnevál vontatott műsorát és ezzel kivárva az esti tűzijáték 20 perces színes rakétáinak fellövését. Ezen, az eltelt évek alatt nem változott semmi! A délutáni munkás - paraszt találkozókon eleinte valóban találkoztak a két réteg emberei. Később már csak a vezetőkre korlátozódott a találkozás. A következő években kezdett sok minden lassan megváltozni. Mint ahogy hamu alatt izzik a parázs úgy indult be a vezetők között a polgárosodás, ami nem lett volna baj csakhogy velejárt az önteltség és a kisemberek alázatának elvárása. Nőttek a „ Repi „ költségek és a zártkörű bulik . Mindenki álszent volt az is aki kikövetelte, aki elfogadta és az is aki megadta az alázatot. Azt hiszem itt kezdődött el a társadalmi viszonyok erjedése. Kevés történet került nagyító alá, lehet hogy kicsi volt a nagyító ?A nyolcvanas évekre kezdte elveszíteni a munkás osztály az öntudatát! Ahhoz, hogy eggyel feljebb lépjen, középre nem volt elég művelt a nagy többség, pénz sem volt hozzá igazán. Ma még több a kevés tudással rendelkező szakmunkás , akik vannak, azokat kihasználják, kizsákmányolják munkaadóik és senki nincs, aki megvédje őket. A pártok kihasználják szervezetlenségüket és olyan demagógiákkal kábítják el őket, amiket csak a legvadabb Rákosi rendszerben lehetett hallani. Szomorú vagyok, hogy a fiatalok nem tanultak a mi hibáinkból.