Robogtunk az autópályán, Török sofőrjeinkkel. Tőlünk 100 - 200 kilométerre a Bosnyákok százait ölték meg szemrebbenés nélkül .Háború volt ahol a civil lakosság éppen olyan veszélyben volt, mint a katonák .Nagy városok, embercsoportok voltak blokád alatt hallottuk—Szarajevóban --. Mi pedig utaztunk a néhány száz márkánkkal hoztuk a csomagjainkat . Fejünket homokba dugva nem gondoltunk rá, hogy esetleg nem érkezünk haza. Sokan voltak köztünk, akik morogtak különösen az ellenőrzések miatt . Legtöbben nem fogták fel, hogy a háborúban bárkivel, bármi megtörténhet . Az utak melletti fegyveres posztokon álló katonák kikövetelték a maguk részét. Italt, cigarettát, később ruhaneműt is kiszedtek a csomagokból . Örültünk, ha nem tőlünk vettek el valamit . Mégis mentünk, idegeskedtünk, de nem maradtunk otthon. A kötelező „ajándékokat „ nekünk kellett megvenni, amitől jelentősen megdrágult az utunk .A Török sofőrök minden csomót kitudtak oldani, igyekeztek humorosan felfogni a konfliktusokat. Szerb vámosokkal egy időben a Bolgárok is szemtelenek lettek. Az országba csak úgy engedtek be, ha az ajándék megfelelt nekik . A pár évvel korábbi kólás pohárról és az egy doboz cigiről csak nosztalgiáztunk. Meg szaporodtak a rémtörténetek. Hallottunk, olyan esetről, amikor fiatal nőt leszállítottak a buszról és megerőszakolták . Lehet, hogy csak vaklárma volt. Minden esetre a fiatal nők a határátkelőknél igyekeztek láthatatlanná válni . Egyre gyakrabban előfordult, hogy a határon 1 -2 órát „pihentettek „ bennünket . Azt is többször eljátszották, hogy nem engedtek be Szerbiába. Nem maradt más hátra ilyenkor visszafordultunk és Románián keresztül mentünk haza. Ezeket az utakat napokig nem tudtam kipihenni . Az idegrendszerem eléggé megsínylette a tortúrákat. Amikor újonnan választott csoportunkkal megérkeztünk Törökországba másképp zajlottak a dolgok . A határon megálltunk egy kávézónál ahol a sofőrök ráérősen megreggeliztek, pihentek. Szükségük volt rá akkor is, ha mi már szerettünk volna a tetthelyen lenni .Nekünk is jót tett a járkálás az egész éjszakai nyűglődés után. Itt az egész társaság fejétől a farkáig seftes volt és nem álcázta magát úgy is viselkedett . Innen már csak az elsuhanó tájakat láttuk kókadozva a melegtől vagy a hidegtől. Több, mint ezer kilométer után már mindegy volt milyen az idő csak megérkezzünk. Akkor még hol volt a visszafelé út! Csak akkor jöttünk lázba, amikor megláttuk Isztambul külvárosát. A lerobbant falakra kirakott áruk tarka látványa különös izgalommal töltött el mindenkit. Olyan érzés fogott el bennünket , mint amikor a verseny ló kaparja a földet a rajt előtt és amikor, eldördül a pisztoly vágtába kezd .Nekünk a szállodai szobák elfoglalása jelentette a rajtot. Igyekeztünk minél közelebb kerülni a földhöz. Praktikus oka volt . A lift gyakran elromlott ilyenkor a rengeteg cuccal nehéz volt felvonszolni magunkat az emeletekre .A szobaelosztás sok szempontból izgalmas volt . Háromágyas szobában egy személy idegen volt , megbízhatatlan vagy legalább is gyanús. Ahogy elkezdődött a bevásárlás a szoba hamarosan megtelt árúval. A pénzünk egy részét is otthon hagytuk . Ennek ellenére útitárs nem lopott meg soha senkit. A hatnapos út alatt már nem kellett rohanni. Megérkezés után kinyújtózkodtunk, zuhanyoztunk néha aludtunk úgy indultunk tájékozódni. Fontos volt, hogy tudjunk rendesen tisztálkodni. A kétnapos út alatt ránk ragadt a ruha, télen nyáron egyaránt. A buszon az össze zárt emberek szaga keveredett a különböző sprék illatával ami így együtt büdös volt. Víz mindig folyt a csapból, az ágynemű kellemes volt. Egyre gyakrabban engedtük meg magunknak , hogy valamit költsünk magunkra . Olcsó kifőzdében ebédeltünk, kevesebb konzervet vittünk. vizet is csak az útra, az ott tartózkodásra vettünk palackosat. Sokszor megfordult bennem, hogy abba hagyom az utazásokat. Elfáradtam nehezen jöttem helyre egy -egy út után. Nem volt könnyű abba hagyni a nehézségek ellenére sem. Az árak nem sokat változtak évek alatt, a Márka ára viszont itthon igen. Az inflációt saját bőrünkön tapasztaltuk annak ellenére, hogy a politika tagadta.