Városok és emberek. Miután a helyi körülményeket töviről, hegyire megismertük, úgy döntött a csapat, hogy ellátogatunk Edit bátyjához Schwerinbe. Nagyon szép város közvetlenül a Nyugat- Német határ mellett. Kedves házaspár fogadott bennünket, akik simulékonyabb, kellemesebb emberek voltak, mint Willi. Szép házban laktak, szép tó mellett, az alagsorban vendégszobákkal. Azt gondoltuk, hogy jók a kapcsolataik, mert a fiuk Moszkvában tanult diplomata egyetemen, a lány középiskolás volt. A gyerekek akkor indultak vissza az iskolába, kézfogással köszöntek el a szülőktől, semmi ölelgetés, vagy puszi, búcsúzkodás Német módon. Később sokszor megfordultak nálunk is, de csak a „ Falomlás után” tudtuk meg, hogy Stazi tiszt volt Erik, amit a családja sem tudott előtte. Ma Berlinben élnek családi házban a Spre folyó partján, azt hiszem tudatosan készült arra, hogy nyugdíjas korában eltűnik valahol. Most minden esetre az volt a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, kellemesen telt az idő. Délután meglátogattuk a Willi anyját, aki akkor 90 éves volt. Azonnal előszedte, Willi tiltakozása ellenére a Nácis fényképeket, amiken élteti Hitlert a tömegben, mert szerinte az volt a jó világ, csak hát nem úgy fejeződött be, ahogy szerették volna. Eléggé megtépázta a háború az ő családját is három gyereke nyugaton, egy Kanadában, három keleten talált magának otthont a mama pedig egyedül élt. Egész ottlétünk alatt valamilyen formában éreztük azt, hogy a vesztes háború nyomta az embereket. Szerettünk volna elmenni egy közeli koncentrációs tábort megnézni, de Willi azt mondta kerek perec, hogy nem megyünk. Szégyenlete magát, mint Német, ezt mi tettük hozzá. Mivel nem volt messze Rostok a nagy kikötő város úgy terveztük elmegyünk egy napra és megnézzük a tengerpartot és a várost. Kicsit fújt a szél másnap, amikor elindultunk. Megnéztünk egy nagy tengerjáró hajót, sétáltunk a parton és rácsodálkoztunk a fürdőzőkre a +10 C os vízben! A mi Balatonunk ehhez képest termálfürdő. A parti városok közül nekem Warnemünde tetszett legjobban. Igazi kis ékszerdoboz a különleges, jellegzetes szorosan egymás mellé épült, még is különböző part menti házaival. Mintha meg elevenedtek volna valamelyik regény leírásai, mintha a múltban jártunk volna. Ide később még egyszer ellátogattunk. csak ide, hogy legyen időnk gyönyörködni benne. A tengerparton eljutottunk Schasnitzba ahol egy magaslatról, távcsövön fürkésztük a Svéd partokat. Akkor még csak így lehetett látni a komphajót is, ami szállította a kocsikat és utasokat, közelebbről nem. Kicsit időutazás volt azzal együtt, hogy tudtuk itt is sok minden megváltozott csak úgy, mint nálunk. Olyan sokat utaztunk, hogy a magunkkal hozott sátrakat felvertük estefelé egy szép erdő szélén, közel az úthoz. Alig volt forgalom a biztonság pedig tökéletes, eszünkbe sem jutott, hogy nem jó helyen vagyunk. Megettük a magunkkal hozott virsliket és csak reggel mentünk vissza. Nem sok időnk maradt a haza indulásig. Nem akartuk nagyon kiszámítani az utat, mert ha valami közbe jön, még egyszer, nem érünk haza a szabadságunk lejárta előtt. Másnap elköszöntünk, és korán reggel elindultunk hazafelé. Igazunk lett, mert Prága előtt egy cseresznyefával beültetett kempingben elkapott bennünket egy hatalmas eső. A sátrunk beázott azt sem tudtuk mit csináljunk, hova üljünk, mert lefeküdni nem lehetett. A mellettünk lévő sátorban, idősebb házaspár észrevette, hogy bőrig áztunk és adtak egy nagy műanyag ponyvát azzal segített letakarni a sátrunkat. Reggelig kibírtuk valahogy, de azért annyi erőnk még lett, hogy Prága belvárosában tegyünk egy sétát és végig menjünk a Károly hídon. Visszafelé nem volt szerencsénk az esővel, még Brünó mellett ismét eláztunk egy nehezen megtalált kempingben. Ezt követően már csak Pozsonyban aludtunk és meg sem álltunk hazáig. Sok élménnyel lettünk gazdagabbak, de nagyon fárasztó út volt. Sokáig nem ismételtük meg ezt a kirándulást. Jöttek a Németek olvasatlanul minden évben, sokszor már fárasztó volt a vendéglátás, ami pénzben sem volt egyszerű. A barátság a mai napig, éppen 60 éve tart, valamennyien megöregedtünk, de még írunk egymásnak, vagy telefonon beszélünk. Ma a kapcsolattartás, már egyszerűbb.