6./A múzeum és a Schwabing. Elindultam a magam elgondolása szerint. Valószínű, hogy kerültem egy kicsit, de szerencsésen eljutottam az Isar partjához. Szép fás parkos kis patakocska szigetén elfért a csodálatos múzeum .Gondoltam eltöltök bent egy órát és utána sétálok még a városban. Ebből nem lett semmi. Találomra elindultam a földszinten a Technik felirat irányában. Volt mit nézni. Kisiskolás korom hírességeivel találtam szembe magam. A magdeburgi félgömböt a pumpával Otto von Gulricke szerkesztette 1663 ban. A gömb átmérője 50 cm és hat lóval nem tudták szét húzni, miután kiszivattyúzták belőle a levegőt. Itt volt Karl Benz első motor kocsija, amit 1886 ban szerkesztett. Lehetne sorolni az első dízel mozdonyt, az első nyomdát, föld gépeket, bányagépeket, amiket minden terem bejáratánál maketten is bemutattak. Ötletesnek találtam, hogy a gyerekek játékos tanulására gondolva különböző szemléltető eszközök vannak elhelyezve üveg mögött, amiket kívülről működésbe lehet hozni. Tetszésük szerint figyelhetik meg a gyerekek a közlekedő edények elvét, vagy a mágneses erőterek kialakulását. Volt látogató bőven ,egyik helyről a másikra szaladgáltak majd elsodorták egymást. A nagy diákok pedig elmélyülten tanulmányoztak egy - egy gépet vagy valamilyen mágneses vagy elektromos jelenséget. Minden olyan ötletes volt, hogy technikában kevésbé jártas szemlélőt is le tudta kötni, így engem is! Anélkül, hogy észre vettem volna sodródtam egyik teremből a másikba. Így jutottam el egy harmadik emeleti terembe aminek a közepén vitorlás hajó állt a 20 as évekből, körülötte kisebb bárkákkal, léghajóval, repülőkkel . Nagyrészüket belülről is meg lehetett nézni. Az akkor legmodernebb technikák is ki voltak állítva, így lehetett látni a fejlődést .Az építészet, lakás kultúra, divat, különböző feltalálások, mint megannyi tarka kép van előttem. Voltak termek, amin csak át rohantam, ilyen volt az a terem ahol az elektromos berendezéseket, egyenirányítókat, reléket állították ki. Fogalmam sem volt hol járok a tarka tömeg sodort magával. Egyszer csak az órámra tekintettem és meglepődve láttam, hogy a tervezett egy órából 5 óra lett. Közel volt a négy óra, igyekeznem kellett . Emese fél ötkor haza ért a gyárból és csak nálam volt kulcs .Sajnálattal állapítottam meg, hogy a felét sem láttam a múzeumnak. A kémiai feltalálások eszközök és a csillagvizsgáló is kimaradt, mert az épület másik részében volt. Vissza menni már nem tudtam másnap indultam tovább. Tervünkhöz kellett tartanom magam, de elég is volt ennyi, mert aznap estére még beütemeztük a Swabingot. Emese már telefonált haza és, mert senki sem vette fel a kagylót ideges lett, hogy hol vagyok. Majdnem egyszerre érkeztünk a házhoz. Hosszan ecseteltem élményeimet, amivel nem tudtam betelni. Vacsorát készítettünk és hét óra körül elindultunk. Nem akartam kihagyni ezt a hippikkel tele környéket, otthon nem lehetett akkor még csak elvétve látni néhányat. Kocsival mentünk Emese jobbnak látta kicsit távolabb az egyetem mögötti hatalmas parkolóban hagyni a kocsit, így gyalogoltunk valamennyit. Öt perc alatt kint voltunk a fő utcán.Tulajdon képen München egyik városrésze, amelyen a Regensburgi fő út vezet keresztül a belvárosból indulva. Az út meglehetősen széles és nem kevésbé híres. A Ludwig strasséval kezdődik, áthalad a Sígestor alatt. Innen a győzelmi kaputól indította Hitler a 2. világháborúba elszédített, emberi mivoltukból kivetkőzött nagyhangú „übermensch” katonáit. Nem tehetek róla, de amikor meghallgattam Emese ismertetőjét nem azt éreztem, amit ő szeretett volna . Hitler az én szememben fanatikus őrült marad, aki hidegvérrel irtotta ki a neki nem tetsző embereket. Néhány évvel ez előtt voltam Auschwitzban és ott láttam magam előtt a megkínzott embereket és a hóhérokat. Most itt is egy pillanatra eltűnt előlem az autók áradata és horogkeresztes zászlók lengtek a masírozó katonák kezében , a német hangzavar pedig vezényszavakká változott . Amikor visszazökkentem a valóságba általam sohasem látott forgalmi dugó volt az egész Ludvig strasse. Az út mellett megkezdődött a hippi kirakodó vásár. Nálunk a falusi búcsú kutya füle ehhez képest. Mintha nem is normális emberek lakta városban lettem volna. Az árusoknál minden volt, szíjon függő fém karika nyakra, drótból hajlított karkötő, festett kavics, szíjon lógó Krisztus kereszt. Mindez darabonként 10 -- 20 DM áron .Természetesen mindez csak az apraja volt a komolyabb szitaszövetből keretbe olvasztott alaktalan tárgyak, szobrok ezután következtek .A tömeg hullámzott néha egymásnak mentek az emberek, nem tudták kikerülni a szembe jövőket Nyüzsgött az utca, mint egy bazár. Eltekintve a néhány turistától hosszú ruhába öltözött lányok és rongyos farmeres fiúk vásároltak. Lehetett kapni rossz bekecset, rojtos asztal terítőt, különlegesen kezelt nagy szélű kalapot, saru szerű lábbelit, az elegánsabbak mezítláb járkáltak . Nagyon jámborak voltak körbe ültek a földön, beszélgettek, gitároztak. Kalapjukat kirakták maguk elé, hátha megszánja őket valaki és hozzá járul a megélhetésükhöz. Az egész tarka tömeg a fölöttük égő lampionokkal olyan volt, mint egy vidám karnevál. Az út vége felé ritkult a tömeg kezdődött a szórakoztató negyed. A környezet csúcs pontja a szuper modern „ Cita 2000„ elnevezésű szórakoztató komplexum volt. Akkor még volt 30 év a 2000 évig. Mindent úgy készítettek el , mintha fikció lenne a következő 30 év.Az ajtóban a gyanútlan szórakozni vágyót lyukkártyás jövendő mondó gép fogadja. Három DM ért bárki megtudhatja, hogy milyen csillagzat alatt született. Nekem erre nem volt pénzem Emese is vigyázott az övére így aztán csak az évek múlásával tudtam meg, hogy milyen csillagzat alatt születtem . Az épület érdekes volt az egybefüggően kialakított térben, fekete csigalépcső vörös szőnyeggel vezetett fel az emeletekre. Nesztelenül lehetett rajta járni. A lépcsőfordulókban, pavilonok sorakoztak, ahol divatos holmikat lehetett venni méreg drágán. Kis boxok voltak itt, ott ahol letudtunk ülni. A beugrókban hangulatos kávézók , süppedő fotelokkal várták a vendégeket. Arra lettünk figyelmesek,hogy magyarul beszélnek mellettünk, a társaság fiatal csinos lány tagjával lebontatták a haját, mert kócosan jobban illett a környezetbe. Mindezt, csodálatos Tisza parti akcentussal tárgyalták meg. Sokat mászkáltunk, végül leültünk mi is a sörözőbe. Meg ittunk egy - egy üveg Cólát , mert Emesének nem esett jól más, így aztán nekem sem. Nagyon feszélyezett, hogy mindennek kihangsúlyozta az árát, amivel szinte figyelmeztetett, hogy ne lépjem túl a keretet. Régen derültem annyit, mint ezen az estén, kedvem lett volna rendelni valami drága italt, de meggondoltam magam, végül egész olcsón megúszta barátnőm a kirándulást. Az idő későre járt mire haza értünk, másnap délelőtt készülődtem utam hosszabbik részére. Városi sétára már kevés volt az időm, így inkább sokáig aludtam. Mire rendbe tettem magam jött Feri és Attila, Feri elment Attila maradt szórakoztatni engem. Malmoztunk amíg meg nem vertem kétszer akkor végre elment moziba. Feri felírta mindkét telefonszámukat és felajánlotta segítségüket, ha valami problémánk lenne az olasz út alatt. Csupa izgalom voltam újra, Emese indulásom előtt fél órával érkezett, ki vitt az állomásra . Alig találtuk meg a vonatot, amin végül sikerült jó helyre ülnöm. A búcsúzásnál elengedhetetlen könnyek között elváltunk egymástól . Jól éreztem magam mégis örültem, hogy útra kelhetek . Másképp képzeltem el a találkozásunkat azt hiszem ők is. Csalódtam ? Talán, mégsem. Az indulás előtti levelezésünkből már meg éreztem valamit abból, amit láttam tapasztaltam . Megláttam egy számomra idegen másforma világot. Sok , sok benne az ember, de nagyon kevés az Ember .Legjobb rá a németek kifejező két szava „ viele Leute aber weniger Menschen”. Az igazi jó emberek elvesznek a tömegben 4—5 nap alatt nem lehet megtalálni őket .Ösztönösen taszítom magamtól az „ übermenscheket „Legalább annyira nem veszi be őket a gyomrom mint az övéké engem. Megkönnyebbültem, amikor Salsburgnál át léptem a határt, Ausztria mégiscsak a szomszédunk . Kicsit otthon éreztem magam .Nagyon vártam Hajnit, hogy ami öt nap alatt összegyűlt bennem valakinek ki pakolhassam. Szorongással ugyanakkor felszabadultan érkeztem meg az állomásra este 7-8 óra körül.