9/Róma . Reggel 6—7 óra felé érkeztünk meg Rómába, de milyen a tudatlan turista szerencséje nem a Terminibe, hanem egy külvárosi állomásra viszi a vonat. Precízen kinéztük Milánóban a vonat indulását csak azt nem, hogy a nápolyi vonat hol áll meg, kikerülve a fő pályaudvart. Megérkeztünk hát Rómába és nem találtuk a térképen bejelölt „ kályhát „ ahonnan el tudtunk volna indulni. A meglepetéstől felébredtünk, mire leszálltunk a vonatról, az idő szép volt mi pedig próbáltunk úrrá lenni a helyzeten. Kezdtük megszokni, hogy itt mindig történik valami más, amit elterveztünk . Azt hiszem mindenkiben van egy ösztönös érzés amikor 1000 km . re van a hazájától, hogy ha Magyar szót hall oda fordul és ha mód van rá meg szólítja az illetőt. Ahogy leszálltunk a vonatról és nagy mérgelődve elindultunk a kijárat felé velünk is ez történt . Magyar szót hallottunk. Örültünk, hogy nem vagyunk nagyon elveszettek megszólítottuk a 45 év körüli házaspárt. Nem volt szerencsénk, a nagysága olyan elutasítóan válaszolt a kérdésünkre, hogy csak lestünk. Rögtön megállapítottuk, hogy ez a tyúk is csak azért jött Rómába, hogy az ismerőseinek küldhessen egy lapot pukkasztás kedvéért. Egymásra néztünk és teljesen megsemmisülve kullogtunk utánuk hátha jó felé mennek. Azt hitték, hogy rájuk akarunk akaszkodni. Láthatóan a férjnek kellemetlen volt a „szitu „ de nem tudott mit kezdeni szeretett nejével. A buszt nélkülük is meg találtuk amivel 10 perc alatt ott voltunk a Termininél. Kezdődött a szokott módszer Hajni maradt a csomagokkal én pedig elindultam a hatalmas állomást és a szállásadók kínálatát fel fedezni. A hatalmas csupa márvány csarnok nagyon impozáns , amiben elvesznek a kis boltok , árusok , információs helyek. Egyszerre 32 helyen lehet jegyet váltani a vágányok számát nem sikerült kinyomozni. Az információ olyan precíz, hogy eltévedni, rossz vonatra szállni lehetetlen . Az akkor még számomra szokatlan elektromos kijelzők állandóan írták az érkező induló vonatokat. Az állomás kívülről is szép és remekül illeszkedik a környezetbe . Amikor megtudtuk hogy magyar tervező készítette egy kis büszkeség azért át járt bennünket. Itt voltunk hát a kályhánál, alkalmi ismerőseink „ utálatos ék „ is itt ténferegtek de már nem törődtünk velük. Találtam egy információs pasit, amit a sapkájáról lehetett leolvasni. Megegyeztem vele egy aránylag közelinek tűnő, elfogadható árú szállásban . Volt aki felajánlotta szállását de amikor megmondtam hogy 2400 Liránál többet nem adunk érte azt mondta, annyi pénzért menjünk moziba. A kiszemelt pasi bejelölte térképünkön a helyet és mondta hogy a felesége fogad bennünket. Az is kiderült, hogy mindig Magyar vendégeik vannak. Mikor oda értünk a házhoz Hajni csak azt látta, hogy eltűnök a sötét kapualjban és izgult, hogy visszamenjek, nehogy elraboljon a pasi aki végül jött velünk . A lépcsőház nem volt osztályon felüli, de mi nem ott akartunk tartózkodni . A lakás tiszta volt és három szobában valóban magyarok laktak .Könnyen megegyeztünk 2000 Lirában, olcsóbb lett a szállás, mint amire számítottunk. Jól jött mert úgy terveztük, hogy Rómában töltünk 4—5 napot. Az itt lakó és hazafelé készülő házaspártól jó tanácsokat és egy Nápoly - Capriba szóló menetrendet kaptunk. Alig pakoltunk ki és helyezkedtünk el kicsit pihenni a közös halban, amikor megjött örök mozgó házi gazdánk. Kerekre nyílt a szemünk, amikor megláttuk, hogy kiket hozott, utálatos ismerőseinket ! Ők is nagyot néztek, hiába kicsi a világ, két napig ott húzgálta az orrát ő nagysága velünk egy fedél alatt. Előttünk lebuktak , ugyan olyan proletár módon szálltak meg Rómában, mint mi akikkel nem akartak szóba állni. Körbe ért a szánk a nevetéstől. Amíg rendbe tették a szobánkat az elutazó házaspár után addig elindultunk felderíteni a környéket. Vétek lett volna egyébként is alvással tölteni Rómában egy gyönyörű napot! Túlságosan nem akartuk leterhelni magunkat így csak „ a Colosseumot és a Fórumot jártuk be széltében -- hosszában. Közel laktunk így aztán ide többször is kijöttünk estefelé gyönyörködni a látványban. Ahogy ott sétáltunk, egyszeriben előbukkant történelemkönyvünk Rómája. A Cézárok, gladiátorok, római katonák és az éljenző tömeg . Igaz, mindez csak a képzeletünkben, de valóságosan is ott voltak a romok közt. A Colosseum idővel dacoló falai,a diadal ív, a Fórum oszlopai és a római konflis, a hömpölygő tömeg mégis csak valóság. Az idő kikezdte, de eltüntetni nem tudta őket. Rómának minden köve történelem. Ahogy az utcákat jártuk minden második ember kezében térkép, sok a turista. Ezekben az években kezdtek az emberek utazni, világot látni. Róma fogalom, nem lehet betelni vele én is szerelmes lettem ebbe a gyönyörű városba.