6 / Nyaralunk. Végre, hogy itt voltunk a tengernél minden percet igyekeztünk kihasználni, fürdéssel napozással. Most is éppen indulni akartunk, amikor megjelent a már beharangozott gondnok, akit mi egyszerűen Lajos bácsinak neveztünk. Egyedül jött, próbált velünk beszélgetni, kevés sikerrel. Megúsztuk hamar elment, de azzal mi is tisztában voltunk, hogy ha már ránk talált nem adja fel ennyivel. Nagyon élveztük, hogy a strandra fürdőruhában le tudtunk menni és már hozzá is kezdhettünk testünk gyötréséhez. Kati napozott, én és a fiúk inkább a vizet választottuk. Kellemesen lubickoltunk, miközben Kati rövid idő alatt rákvörös lett. A büfés nénitől kapott egy fehér lepedőt, amit magára tekert, így próbálta kivédeni a tűző nap sugarait. Kezdtük magunkat otthon érezni az eléggé labilis kempingünkben abban reménykedve, hogy nem zavarnak el bennünket. Azt viszont éreztük, hogy Damoklész kardja ott lóg a fejünk fölött. Igyekeztünk minél kevesebb időt tölteni a sátraink közelében. Most is, ahogy kezdtek a felhők délkörül menetrend szerűen megjelenni, összekaptuk magunkat és elindultunk megkeresni azt a gyorséttermet Constantában amire előző nap Kati ráakadt. Könnyen megtaláltuk, széles volt a választék nehezen tudtuk eldönteni mit együnk. Találomra választottunk, én uborka levest és valami ismeretlen kinézetű húsos ételt. Az uborka levest úgy megszerettem, hogy ottlétünk alatt majdnem minden nap azt ettem. A nagy adagoktól annyira jóllaktunk, hogy legalább félórát üldögéltünk egy padon mire el tudtunk indulni városnézésre. Mediterrán hangulatú városban sok a fehérre meszelt ház, ami eléggé vakító a déli napsütésben. A házak felett sirályok köröztek lesve hátha akad valami ennivaló szemtelenek voltak, ha nem vigyáztunk a fagyit is kikapták a kezünkből. A kikötőt teherhajók töltötték be, óriási darukkal pakolták a konténereket. Közelben voltak a hajójavító dokkok jó nagy területet elfoglalva a kikötőből. Az egészre a zűrzavar volt jellemző, sok bámészkodó turista is akadt. Személyforgalom ugyan nincs, de sétahajózni ellehetett menni a tengeren. Mi is beneveztünk és nagyon élveztük a hatalmas víztükör látványát messze a parttól, hadihajókat láttunk és halászbárkával is találkoztunk. Amikor a partot alig láttuk, akkor indultunk vissza a kikötőbe, kellemes szellő fújdogált és a matrózok sem voltak berúgva, mint ahogy előre próbáltak bennünket figyelmeztetni alkalmi ismerőseink. A délutánba az is belefért, hogy megnéztünk egy mecsetet, ami a szőnyeggel borított látványával, hűvös egyszerűségével elvarázsolt bennünket. Felmentünk a kilátóba ahonnan a tengert és a várost beláthattuk. A város szélén itt is volt strand ahol a portás beszélt magyarul és beengedett bennünket széjjelnézni. Kisebb volt, mint a Mamaiai úgy döntöttünk, hogy amíg itt tartózkodunk inkább Eforiába megyünk, ami nem volt messze. Ez volt az első alkalom, hogy vásárolni indultunk, elfogyott a konyak készletünk és gondoltuk az üvegbetétből meglehet oldani az újabb vásárlást, legalább is a fiúk ezt gondolták! Az első helyen ahol le akarták adni az üvegeket azt ajánlották, hogy vigyék ki a piacra árulni! Nekünk nagyon tetszett az ötlet és az is, hogy így pórul jártak az ötletükkel. Összetalálkoztunk az Ajkai ismerősökkel, akikkel egy éjszakás kalandunk volt most előadták, hogy nagyon unták a sátrat háznál bérelnek szobát. Mire visszaértünk sátor otthonunkba, szolnokiakkal találkoztunk, Pesti Laci öccse feleségével érkezett meg viszontagságokkal. Nem azon az úton jöttek ahol mi, Erdélyen keresztül rossz elhanyagolt utakon 10 defektjük volt. Flóri és Gabi hozzáfogtak átnézni a kocsinkat, hátha jobb lesz megelőzni a bajt. Szétszedték összerakták legalább elfoglalták magukat. Visszafelé mi is azokon az utakon akartunk menni, nem ártott mindent megnézni. Már majdnem elfelejtettük Lajos bácsit, amikor megjelent egy magyarul tudó fiatal fiúval. Gabi vette át a tájékoztatás felelősségét, elég jól tudott hazudni minden érvet felhozott, hogy miért nem jelentkeztünk be eddig. Elmondta, hogy egész délelőtt a papírjainkat intéztük az utazási irodában, de nem volt ott az ügyintéző, csak másnap megyünk újra. Megígértük, hogy ahogy megszereztük az engedélyt az itt tartózkodásra azonnal visszük hozzá az irodába. Nagy menet volt megnyugodott és elmentek azzal, hogy oké az nagyon jó lesz. Az ismerősöket elláttuk tanácsokkal, maguk is tapasztalhatták, hogy csak így lehet a szűk egy hetet átvészelni. Nem voltunk kétségbe esve, voltak még ötleteink a túlélésre. Összeültünk a parton beszélgetni, megittunk minden ihatót a Szolnokiakkal, megettük a még meglévő kaját és igen virágos hangulatban tértünk nyugovóra. Lajos bácsival senki sem törődött, nem mi voltunk az egyetlenek, akikkel harcban állt. Azt ő is tudta, hogy amikor mi elutazunk, addigra megjön az utánpótlás. Mi úgy terveztük, hogy még egy napot töltünk a tengerparton Eforiát, mindenképpen meg akartuk nézni. Nem volt messze 20 / 30 km másnap hamar átértünk. Sajnos az idő nem nagyon kedvezett, szeles volt, nagy hullámokat vetett ki a partra. Homokos hosszan elterülő strandon nyüzsögtek az emberek. Kifeszítettük a Kati lepedő sátrát az alá próbáltunk bújni a nap elől. A fiuk jobbnak találták a büfé teraszát, onnan tartottak szemmel bennünket. Amikor mi is meguntuk a napozás címszó alatti szenvedést, összepakoltunk és elindultunk Constantába ebédelni. Mire a kempingbe értünk nem akartunk ráismerni a helyre úgy tele lett Lengyelekkel, Csehekkel. Tömeg lett hirtelen és Lajos bácsi is megjelent most egy tolmácsnővel. Velünk kezdte az épületes beszélgetést azonnal mondtuk, hogy reggelre meglesznek a papírjaink. Gondoltuk mire felébred mi már árkon, bokron túl leszünk. Este beültünk egy elegáns étterembe vacsoráztunk, táncoltunk érzékeny búcsút vettünk a teli hold fényénél ragyogó tengertől sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elszaladt a nyaralásra szánt idő. Előttünk még érdekes napok voltak mire vissza értünk Nagyváradra. Azt terveztük, hogy visszafelé Erdélyen, hegyek közt haladunk keresztül és még a kukta fazék is nálunk volt, amit Csíkszeredán át kellett adnunk a festő művész úrnak. Készülve a hosszú útra reméltük tudunk a sok hangos turistától aludni. Egész megszoktuk pár nap alatt a nyugalmat.