7/ Indulunk visszafelé. Nem gondoltuk, hogy indulásunk napja milyen mozgalmas lesz. Nem tudtunk olyan korán kelni, hogy életünk megrontója Lajos bácsi, ne tudott volna megelőzni bennünket. Ahogy elkezdtük szétszedni a sátrakat megjelent egy fiatalemberrel. Mi a szélrózsa minden irányába elrohantunk. Gyorsan letrappoltam a vízhez fürdőruhában, Kati és Gabi pizsamában ültek mellém, Flóri a WC be, járkált ki, be, látni akarta mikor tiszta a helyzet. Nem tudtuk kivárni, nem tudtuk megúszni. Kénytelenek voltunk egy idő után visszamenni és megadni magunkat. Letagadni semmit nem lehetett, a sátrak szét voltak szedve, viszont egy méltányos összegben kiegyeztünk a négy napra fizettünk 40 Lejt. Már az elején ezt kellett volna tennünk, kevesebb fejtörést okoztunk volna magunknak. Miután Lajos bácsit elintéztük, nyugodtan maradhattunk tovább, fürödtünk még egyszer a kellemes vízben és ebéd után indultunk útnak. Az én nyakam már egyébként sem bírta a sós vizet, teljesen allergiás lettem rá, hiába nem voltam hozzászokva az úri passziókhoz, mint amilyen a tengerparti nyaralás. Jó ütemben haladtunk, hamar elértük a Dunát ahol az átkelés miatt tartottunk egy kis pihenőt. Az idő mintha változni akart volna, felhősödött. Brassóig akartunk ezen a napon eljutni, gondoltuk ott verünk majd sátrat. A terv azonban terv maradt. Alig, hogy elhagytuk Hirsoát, átkeltünk a Dunán elszakadt a még meglévő egyetlen ékszíjunk. Legközelebbi várostól 40 km re voltunk az országút közepén. Az arra jövő összes kocsit igyekeztünk leállítani bízva benne, hogy valaki majd csak segít. Kaptunk egy nagyobbat, amit Flóri igyekezett kisebbre drótozni az akkor már körénk gyűlt néző közönség gyűrűében. Lassan már mindenki derékig benne volt a motorházban, mire úgy tűnt el tudunk indulni. Flóri folyamatosan mondta a magáét, Kati és én hátat fordítva nevettünk. Óvatosan haladva eljutottunk 2, 3 k métert újra ott voltunk, ahol a part szakad. Végül Flóri stoppal elment a következő városig. Közben Kati és Gabi is elmentek beszerző útra, egyedül maradtam a kocsinál. Forgalom alig volt, amikor megláttam, hogy jön felénk egy Moszkvics, hatalmas integetésbe kezdtem, amire megálltak. Elmutogattam mi a problémánk, segítettek és a férfi felszerelte az ékszíjat, mire Kati visszaért. Nem fogadtak el semmit a segítségükért. Volt nagy öröm kocsival indultunk Gabi után és az út szélén megvártuk Flórit, aki ugyancsak hozott egy ékszíjat nyakába tekerve motoros fiatalember mögött ülve. Alkalmi ismerőseink bekísértek bennünket a városba ahol a motort is megnézte egy szerelő, miközben meghívtuk vacsorázni segítőinket. Nem tudtak egy szót sem magyarul, mégis remekül megértettük egymást, még Erdélyt sem akartuk vissza foglalni! A sok bonyodalommal nagyon eltelt az idő, igyekeztünk megfelelő sátorhelyet találni. A fiúk bementek egy út menti házhoz, hogy megkérdezzék, maradhatunk a közelben. Két idős ember lakott a házban, akik megijedtek tőlük tovább mentünk. A következő helyen maradhattunk volna, ott viszont nekünk nem tetszett a koszos udvar és a két nem igazán bizalomkeltő férfi. Beesteledett, az ég alján körös, körül villámlott, nem mehettünk tovább, még az eső előtt sátrat kellett vernünk. Körben erdők voltak, sötét volt, mi nyűgösek az egész napi megpróbáltatásoktól. Nagy üggyel, bajjal felvertük a sátrakat vacsora nélkül lefeküdtünk az eső nem jött fel mi pedig aludtunk reggelig.