3.Első esti programunk. Ezen az estén, rögtön az elején kiderült, hogy a Finnek szeretnek bennünket, kedvesek barátságosak voltak. A városi uszodában lévő kis teremben volt a „terülj asztalkám „ mellette közvetlenül a szauna és a medencék. Beszélgettünk, énekeltünk és szaunáztunk! Akkor még nálunk ritkán lehetett szaunába eljutni. A fájós derekammal én is kipróbáltam, amit igen jól tettem, mert este már nem voltam olyan nyomorék, mint amikor megérkeztünk. Természetesen igazi Finn szaunában voltunk ahol izzított bazaltkövekre merőkanállal locsoltuk a vizet 8 an 10 en fértünk el benne. Hidegvízbe ugrást 3-4 et bírtam ki, amire azt mondták, hogy elég jó arány. A városi Finn- Magyar BT. kb 30 taja is velünk volt. Két Finn országi tolmácsunk egész este velünk volt, mint később kiderült egész idő alatt utaztak velünk mindenhová. Ezen az estén már elkezdtem villogtatni szerény német tudásomat. Tolmács nélkül tudtam társalogni, mert itt mindenki beszél a Finn mellett Svédül és Németül, sokan Angolul is. Ezen az estén megbeszéltük, hogy másnap délután ki melyik családhoz megy vendégségbe. Vállaltam, hogy tolmácsolok, ha németül tudó családhoz megyünk. Együtt mentünk Kántor Gyuri, Rózsa Feri, Zsóka és én. Este 10 kor vége lett az összejövetelnek, ami itt azt jelentette, hogy felálltunk, elköszöntünk ment mindenki haza. Jó hangulatunk volt úgy döntöttünk néhányan, hogy elmegyünk egy bárba kicsit beszélgetni. A nap nem akart lemenni, nappali világosság volt később tapasztaltuk, hogy még éjjel egykor is csak szürkület. Aludni nem tudtunk, nem is akartunk így hát elindultunk. A zenés teremben már nem kaptunk helyet, de amikor kiderült kik vagyunk gyorsan megterítettek egy kisteremben. A szomszédos teremből észrevették fiatalok, hogy magyarok vannak itt és jöttek bennünket üdvözölni, nagyon érdekes volt, mert ők pedig a magyar birkózó válogatott tagjai voltak turnén Finnországban. Nagy beszélgetés kerekedett, egymást kiabáltuk túl, elfáradtam mire úgy döntöttünk, hogy haza megyünk aludni. Éjjel két órakor még mindig csak szürkület volt. Végig sétáltunk a városon, kerülővel mentünk haza a szállásunkra. A városban csend volt, senki sem lármázott, kellemeset sétáltunk a szürkületben. Zsókáék még nem aludtak, nem tudom miért nem jöttek el velünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Másnap zsúfolt program várt ránk, muszáj volt kicsit pihennünk. Általában 7 kor keltünk és a közeli, 10 percre lévő állomás külön termében reggeliztünk. Sétának is jól esett ez a rövid út. Minden étkeztetésünket, bár merre mentünk három fiatal hölgy biztosította. Kis fehér bogárhátú autójukkal mindig pontosan a megadott időben ott voltak és, amikor befejeztük az étkezést 10 percen belül elmentek. Nagyon tetszett ez a pontosság vendéglátással foglalkoztak, amit profi módon oldottak meg. Visszatérve a reggelihez, minden reggel mire oda értünk svédasztal várt bennünket. Mindenféle finomsággal, felvágottak, kávé, tej, dzsúz, lekvár, vaj … minden. A konyhájuk az állomás épületében volt, amit egyik alkalommal megmutatott a tulaj. Rend, tisztaság minden a helyén, hatalmas hűtő kamrák, kevés személyzet udvarias kiszolgálás. Az állomási éttermet is ők üzemeltették. A reggelitől már nem mentünk vissza a szállásunkra, hanem a számunkra biztosított busszal indultunk a programra. Ha azt mondták, hogy 10 órakor indulunk akkor 10 kor indultunk. Amikor a heti program tervet megláttuk, húztuk az orrunkat, hogy mi mindent kell megnéznünk. A valóság az lett, hogy már az első napon egyik ámulatból a másikba estünk. Így történt másnap, vasárnap is.