6/ Hétfői programok. Minden nap olyan zsúfolt programunk volt, hogy alig bírtuk az iramot. Amikor elindultunk azt gondoltuk, tele leszünk szabad idővel, ezt gyorsan el kellett felejteni. A napot a városházán kezdtük ahol a város vezetői fogadtak bennünket közel egy órát töltöttünk, utána a városi óvodába mentünk, ami már sokkal érdekesebb volt. A környezet a faépület olyan volt, mint egy kis meseváros. Az épület olyan érdekesen szépen volt megmunkálva, hogy csak ámultunk. a gerendás mennyezetről lógtak le a díszes lámpák, ami teljesen illett a gyerekek környezetéhez. Ideális volt a berendezés, játszó szoba, külön alvó helység, saját konyhájukban főztek a gyerekeknek és a személyzetnek. Innen egy általános iskolába mentünk, ami nem volt különlegesebb, mint a mi iskoláink. Igaz, hogy nyáron teljesen átalakul a funkciója, mert túrázó fiataloknak rendezik be ahol étkezni is tudnak. A termekben egyszerű összecsukható ágyak voltak, más semmi. Itt ebédeltünk mi is a menzán, ami önkiszolgáló volt ízlésesen tálalva és jó ízűen elkészítve. Különösebben mély nyomot nem hagyott bennünk. Ebéd után megnéztük a város víztisztító művét, ami nem volt más mint a szolnoki, ahol többször is megfordultam. Három Dorr medence és néhány szögletes ülepítő. Ezt hamar kipipáltuk és mentünk a következő helyre. A város tejfeldolgozójába vitt az utunk és a busz. Sok féle terméket készítenek amiből mi is kaptunk ízelítőt, és finom fagylalttortát. Azt hiszem kicsit sokat írok az evésről, de annyira szerves része volt a vendéglátásunknak, hogy nem lehet kihagyni. Azt viszont nem igazán értettük, hogy miért kell ennyire tele zsúfolni a napot programokkal. Mindent megakartak mutatni abból ahogy élnek és ez majdnem sikerült. Alig vártuk, hogy végre elengedjük magunkat amire 2 órakor került sor, úgy hogy 4 kor ismét indultunk tovább. Most egy farm következett / Jörviven Ristó gazdasága. / A gazdaságot a férj és felesége irányította akik 35- 40 évesek lehettek két kisgyerek szaladgált a hatalmas füves udvaron, ahol hinta volt egy nagy fára kötve. Először a ház környékét mutatta meg a gazda, aki roppant okos, kellemes ember volt. Tájékoztatott bennünket Finnország mezőgazdasági viszonyairól, termelési módjáról, szokásaikról. Az ő gazdaságukban csak növénytermesztéssel foglalkoztak, sok cukorrépát termesztettek, ami engem nagyon érdekelt, még akkor is ha éppen nyugdíjba készültem. Termék mennyiségre valamivel kevesebb volt, mint nálunk, de bel tartalmi értéke hasonló. A feldolgozási időszak 40- 50 nap amit az időjárás nagyon befolyásol. Megmutatta a hatalmas csűrt ahol sorban állt a sok gép, kis traktor, kapáló, répaszedő, kis kombájn. Nem az itthoni óriásiak, hanem a gazdasághoz méretezve. Mire mindent megnéztünk jött a kedves magas szőke fiatal asszony és átkísért bennünket az út másik oldalára. Az évszázados hatalmas fáktól alig lehetett látni a csodálatos, nem túl hivalkodó kúriát. Legalább 10 szoba lehetett, mindegyiknek határozott funkciója volt zömében régi stílusú bútorokkal berendezve. A gyerek szobák és hálók, az emeleten, lent iroda konyha és nagy nappali ahol most nekünk terítettek. Az ovális az asztalon szerényen, de minden volt gyümölcs innivaló, ropogtatni való. Tetszett nekem, hogy sehol sem szolgáltak fel annyi ennivalót, aminek a felét utánunk kilehetett volna dobni, nincs pazarlás ezt tapasztalom mindig az Osztrák barátaimnál is. A házaspár, mindkét tagja agrármérnök és a férfi a kerületi vadásztársaság elnöke. Rövid pihenő után a következő programra ő kísért bennünket.