9 /Utolsó nap vendéglátóinkkal. Szerdán reggel indultunk Hámeenlinnába / jó kis nevek / a megyeszékhelyre ahol a főispán fogadott bennünket. Ez a látogatás abszolút pofavizit volt. Elmondta a megye jellegzetességeit, ittunk egy kávét, megcsodáltuk a pazarul berendezet irodát. Összenyíló szobák Stíl bútorral süppedő szőnyeggel berendezett fényűzését! Nem láttunk egész utunk alatt ilyen flancot, kb fél órát töltöttünk itt és mentünk megnézni a közelben lévő várat ahol múzeum volt berendezve. A délelőtti programot egy kis hajón folytattuk a rengeteg tó egyikén. A tavon 3-4 órát töltöttünk ahonnan megcsodálhattuk a természet háborítatlan szépségét. A parton családi kis bungalók voltak szét szórva, valóban szétszórva, mert itt a törvény írja elő, hogy aki tó, vagy erdő mellett építkezik, annak a házai nem lehetnek közelebb egymáshoz 1 km nél. Azt hangsúlyozzák, hogy ezek a családok, emberek pihenni akarnak, és azt tiszteletben kell tartani. Körös-körül olyan volt a tó és az erdő, mint ahol egyáltalán nem jár senki. A vízen vadkacsák úszkáltak és bújtak el jöttünkre a part menti nádasban. Amikor kicsit közelebb mentünk a parthoz hallani lehetett a madarak csicsergését. A hajó kicsi volt alig fértünk el benne, itt ebédeltünk hallevest lazacból, ami olyan volt mint a mi tejfölös kapros krumpli levesünk, nagyon finom volt. Utána tortát ettünk és kávét ittunk. Azon csodálkoztam, hogy tudták egyáltalán felszolgálni a szűk helyen. Nem hajóztunk vissza, hanem a túloldalon szálltunk partra egy távoli kikötőben ahol várt ránk a busz és azzal indultunk vissza. Útközben, hogy ne unatkozzunk megnéztünk egy közeli hulladékégető üzemet. Ma nagyon sokat tiltakoznak az emberek a hulladékégetők ellen. Nekem az a véleményem, hogy szükség van rá, de azt úgy kell felépíteni és üzemeltetni, mint Finn országban. Olyan tiszta volt az egész gyár terület, hogy enni lehetett volna az udvari betonról. Minden automatikusan működött, laborban spektroszkóppal mutatták ki a nyomelemeket a hulladékokból, ezután döntöttek a további feldolgozásról, vagy megsemmisítésről. Az udvaron mindenki kapott sisakot a fejére, aminek azt hiszem nem volt egyéb szerepe, mint az óvatosság. A belső részekbe nem mentünk be, filmen mutatták be a működését. Mindenki nagyon elfáradt mire a végére értünk örültünk, amikor végre a szállásunkra érkeztünk. Jó volt kicsit vízszintesbe helyeznem a nem tökéletes derekamat, mert még várt ránk az esti programunk, ami meglepetés volt. Kerti pari, búcsúest volt a meglepetés, amit nem tudtuk, hogy hol lesz. Vártuk az estét igyekeztünk nagyon ki csipekedni. Azt hiszem sikerült, Zsókán egy fehér feketemintás kiskosztüm volt én pedig egy kék fekete mintás selyemruhát vettem fel. A vacsora egy kisebb kastélyban volt, ami az üveggyár tulajdona. Nagy teremben ahol a vacsorát szolgálták fel 6- 8 személyes asztalokkal volt berendezve mindenki szalvétájába egy hattyút tettek amit az üveggyárban készítettek nekünk. A kisebb csoportok igyekeztek együtt maradni és mindenhol volt tolmács. Mellém a házgyár igazgatója ült, aminek csupán az volt a lényege, hogy egy jó humorú németül beszélő emberrel szórakoztam egész este és nagyon élveztem a beszélgetést. Az első pohár itóka után már azt hiszem Japánul is tökéletesen beszéltem volna, nem rejtve véka alá, jókedvemet. Mondanom sem kell, hogy itt is terülj asztalkám volt. Vacsora után a kastély kertjébe mentünk ki beszélgetni ahol már mindenkivel találkoztunk egyenként, akik egész heti programunkat biztosította. A gyönyörű kertbe kellemes teraszról széles fehér műkő lépcsőn lehetett lemenni, hatalmas fák alatt itt- ott asztalokat kerti székeket helyeztek el és pincérek hozták az italokat és a süteményeket. A séta utak mellett gyönyörű virágok és persze a mindig világos éjszaka. Olyan valószínűtlen volt az egész, mintha egy filmben szerepeltünk volna. A vacsora este 11 ig tartott, másnap már utaztunk Helsinkibe és este haza Budapestre. Elköszöntünk vendéglátóinktól és már akkor azon gondolkodtunk, hogy tudjuk viszonozni ezt a sok élményt és törődést, ha ellátogatnak hozzánk. Felejthetetlen szép estével búcsúztak tőlünk.