3 /A szálloda. Moszkva legjobb szállodájában helyeztek el bennünket. Azóta sem fejtettem meg, hogy miért érdemelte ki csoportunk ezt a különös helyet. Valóban patinás szálloda, most is a Vörös tér sarkán áll. A harmadik emeleten volt a lakosztályunk, mert nem szoba volt, hanem igazi lakosztály ahol egy Kazincbarcikai asszonnyal szálltunk meg. Azóta sem láttam ilyen pompás helyet, pedig évek alatt elég sok helyen megfordultam. A folyosóról tágas előtérbe léptünk be ahonnan, a fürdőszoba és nappali nyílt. Középen ovális asztal uralta a teret, körülötte magas támlás székek a fal mellett fotelok álltak. Négy hatalmas márványoszlop és sötét bordó függöny mögött volt a háló szoba két ággyal. Az ablakmélyedésben, ugyancsak vörös bársony függöny mögött, íróasztal karosszék fotel várta a dolgozni vágyó lakót. Mi nem akartunk dolgozni, de innen remekül rá láttunk a széles sugárútra ahol hömpölygött a forgalom. Sok idő nem volt a forgalmat nézegetni, mert hamar elindultunk a különböző, zsúfolt programokra. Ahogy lepakoltuk a csomagokat, még átöltözni sem volt időnk, mehettünk vacsorázni a szálló legszebb éttermébe. A terem közepén, működő szökőkút minden sarokban márványoszlopok mellett fotelok álltak a mennyezetről kristály csillárok szórták a fényt az egész teremben. Ilyen csillárok maradványait láttam a geszti Tisza kastélyban a háború után. A szökőkút mellett lehetett táncolni. Nyolc férőhelyes asztalnál vacsoráztunk, ketten voltunk nők a csapatban szobatársammal, nem volt rossz arány. Ezt követően minden étkezés itt történt. Olyan elegáns volt az egész, amilyet csak regényekben olvastam. Vacsora után már nem voltunk annyira fáradtak, hogy azonnal lefeküdjünk. Boros Lacival elindultunk felderíteni a Vörös teret. Beálltunk a bámészkodó tömegbe. Forgalom ugyan nincs a téren, de az emberektől alig lehetett mozogni. Úgy tűnt a sötétben, hogy nem olyan nagy a tér, mint amilyennek gondoltuk, talán a Budapesti felvonulási tér/ Hősök tere /nagyobb, legalább is tágasabb. Megvártuk, amikor a Kreml egyik tornyában az óra elütötte a 11 et és a Mauzóleum előtt megtörtént az őrségváltás utána mentünk vissza a szállodába. Jól tettük, hogy visszaérkeztünk, mert 11 kor bezárt minden étterem, szálloda csak semmi szédelgés az éjszakában. A szálloda vendégei viszont maradhattak az étteremben ameddig akartak, csak az utcáról nem lehetett bemenni. Nem kijárási tilalom volt, mégis valahogy annak tűnt. Mostanra már, tényleg fáradtak voltunk. Az úri körülmények közt, kényelmes ágyakban olyan jót aludtunk, hogy majdnem lekéstük a 9 órás reggelit.