5 /A Metró és a kincstár. Tudtuk, hogy másnap a múzeumok közül a legszebbet fogjuk megnézni, és mert máskor nem maradt rá idő Miklós megígérte, hogy programon kívül elvisz bennünket Metrózni, ha korán megreggelizünk. Nálunk Pesten akkor még csak a kis Földalatti működött és szerettük volna megnézni milyen egy igazi Metró. Elindultunk 8 óra körül és a kezdődő programig reméltük, hogy valamit láthatunk belőle. Mint minden a Metró állomások is nagyok, de nem csak nagyok, hanem csoda szépek. Minden állomás más motívumokkal van díszítve, népi festészettől a berakásos képekig minden. Van, ahol a háborús hősök szobrai van ahol a tagállamok jellegzetességei, népviseletbe öltözött fiatalok képei vannak elhelyezve. Rengeteg fehér, szürke és vörös márványoszlop, díszítés és szobor teszi különlegessé az egész pályát. A világítás is minden állomáson más és más. Különleges búrák, csillárok, neonok játszva a színekkel. Mozgólépcsővel három emelet mélységben lehet a különböző állomásokhoz lemenni, ami az ismeretlen számára olyan bonyolult, hogy könnyen el lehet tévedni. Azt hallottuk, hogy a háború alatt a moszkvaiak óvóhelye volt a Metró. Olyan tágas, szellős, hogy rengeteg ember elfér benne. Nem tudom, a Budapesti hármas Metró miért nem működik ilyen flottul, hiszen azt is ők építették./ Ez csak egy kis fricska / Fantasztikus volt az egész utazás, 5 kopejkáért. Szívesen mentünk volna még tovább, de mire indult a csoport vissza kellett érnünk. A busz már várt bennünket, először a kincstárhoz vitt bennünket. Rövid sorban állás után bejutottunk a csodák házába. Elképzelhetetlen mennyiségű kincset állítanak ki és gondolom, legalább annyi van, amit tárolnak. A cári hintók sokasága volt az első teremben, utána a rengeteg étkészlet, arany és ezüst tányérok tálak, kupák sokasága. A vitrinek tele szebbnél szebb dísztárgyakkal, különleges használati tárgyakkal. Csak kapkodtuk a fejünket annyi volt a látnivaló. Egy szobát a Cárok és Cárnők, Pátriárkák igazgyöngyökkel kivarrott ruhái töltöttek meg. Trónszékek, amik smaragd és rubin kövekkel voltak dúsan kidíszítve. Láttunk egy olyan papi ruhát, amit 20 kg fehér igazgyöngy díszített. Eltöltöttünk itt két órát csak ebédre értünk vissza. Csodálatos látnivaló volt, ha mást nem láttunk volna ezért érdemes volt eljönni. Délutáni programunk látnivalója a Borogyinói panoráma volt. Hasonló a mi Feszti körképünkhöz csak, mint minden más, ez is nagyobb. A napóleoni Borogyinói csatát ábrázolja. Innem már mentünk vissza a szállodába, mert este a Kongresszusi palotába volt jegyünk a Rómeó és Julia balettra. A Kongresszusi palota ismét különleges élmény volt. Úgy építették a Kreml területén, hogy ne emelkedjen a többi épület fölé, harmonizáljon vele. Bár a stílus más, mégis bele illik a környezetbe. Éppen azért, mert felfelé nem emelkedhet, lefelé mennek az „ emeletek „. Annyi ruhatár van, hogy ennél gördülékenyebb már nem is lehetne a kabátok elhelyezése. Egy teljes szintet be tölt a büfé ahol sorba asztalok vannak, legalább 10 sort láttam, egyik oldalon hömpölyög a tömeg, másik oldalon a kiszolgáló személyzet adja a kért italt vagy szendvicset, fennakadás nélkül. A hatalmas színházterem, a valamelyik mínusz szinten van. Három ezer férőhelyes, óriási színpaddal. Az előadás igazi Orosz balett volt, meseszép. Ebben a teremben szokták tartani a pártkongresszusokat. A „Balsojba” a moszkvai nagyszínházba nem mentünk el, de igazán nem is tudom, melyiket sajnálnám, ha nem láttam volna. Későn kerültünk ágyba, de megért minden fáradságot ez az este. Már csak egy napunk maradt Moszkvából a következő napra maradt az üzemlátogatás. Erre nem kellett nagyon készülni, csak az volt a kérdés milyen lesz, az a gyár ahova megyünk.