Folytatom emlékezésemet. Ott maradtunk mi hárman abban a házban ahol Apám és én születtem . A helyünk ettől még nem lett nagyobb . A Péter bátyám része le volt zárva. Csak a konyha volt kicsit tágasabb, hogy egy asszony használta. Az utcai frontot soha nem adta oda, használatra sem, Péter bátyám nekünk. Attól félt nem költözünk ki belőle, amikor neki mégis, szüksége lenne rá. Inkább, idegenemberek laktak benne sokszor, akikkel mindig gond volt. Csak a háború után lett a mienk, amikor Apám kifizette a fél házból Péter bátyámat és a testvéreket. Ennek a háznak az volt az egyetlen nem elhanyagolható értéke, hogy volt hol laknunk. Nádfedeles, nyitott tornácos, szabad kéményes a kor szokásainak megfelelő egyszerű paraszt ház volt. Egy közös konyha választotta el a két szobát, úgy hogy a konyha egyik fele kúposan kiképezve egy nagy kémény volt. Oda jött ki a füst a kemencéből és a falba rakott sparheltből . Feketén meredeztek a gerendák, amin télen ott lógott a füstölésre fel aggatott disznó minden holmija. Néha, hogy gyorsabban füstölődjön a húsféle a konyha közepére rakott apám gyenge tüzet akácfából annak kellemes volt a füstje nem érződött a húson a kellemetlen füstszag. Amíg meg nem füstölődött rendesen a sok finomság csak sóvárogva néztem fel a kéménybe. Alig vártam ,hogy végre enni lehessen belőle . A kolbász , sonka , oldalas, szalonna legalább nyárig ki kellett tartson , a gömböcre került sor leghamarabb . Amikor később a gyerekeimnek a kis gömböcről meséltem mindig ez a kémény jelent meg a szemem előtt . Arra gondoltam nem lehetett nehéz onnan elszabadulnia az ajtón ki tudott gurulni és már össze is szedhette ,aki az útjába állt . A konyha elülső részének volt padlása de, mert két asszony használta a falat két színűre meszelték, nehogy valaki eltévessze hol a határ. Négy - öt éves lehettem, amikor váratlanul hazaköltözött Péter bátyám, Zsuzsa ángyommal és Misivel, aki egy évvel volt öregebb nálam. Az idő, amíg otthon laktak keserves volt mindenkinek. Misivel, amikor, lehetett, csíptük, martuk egymást. Folyton egymásra licitáltunk melyikünk apja az ügyesebb, ki ültette az eperfát, ki a diófát. Apám csendes béketűrő ember volt nem szólt semmit a két asszony azonban, mint két hamis kotlós örökké károgott. Az asszonyok sohasem beszéltek normálisan egymással. Akkor is tartott a harag az asszonyok közt, amikor középiskolás koromban egy nyáron ott laktam náluk Pesten .A harcot mindvégig azért vívták, hogy kiderüljön ki az úr a háznál. .Apám tartotta rendben a házat, javítgatott művelte a kertet, de mégsem engedték, hogy beköltözzünk az utcai házrészbe. Amikor lakó lakott a házban, akkor az idegen asszonyokkal ment a harc. Hangos volt szavuktól a közös konyha néha az utca is. Péter bátyámék egy év után vissza-mentek Pestre, majd a háború előtt még egyszer haza jöttek rövid időre. Akkor már nagyobbak voltunk, ami nem jelentette azt. hogy kevesebbet veszekedtünk. A közös bejárat a konyhaajtó, nehéz tölgyfából készült. Alig bírtuk megmozdítani, akkora kulcs nyitott, hogy nehezen fért el a kezemben. Csak évekkel később engedelmeskedett nekem. Az ajtó mögött megvolt még a nagyanyánk tulipános ládája hozománya, aminek a tetején szerettünk játszani Miskával . Itt ha csendben tudtunk maradni nem mindig látták mit csinálunk. Történt , hogy a Komádi vásárból kaptam egy szép kis babát , olyat amelyik sírt amikor le fel mozgattam . Ahogy kézbe kaptam és ki örültem magam ,” hogy hű –ha van egy babám „ Miska tudni akarta mi van a hasában . Rábeszélt, vetkőztessük le, nézzük meg csak úgy mi van a ruha alatt. Elbujtunk az ajtó mögé átengedtem a műveletet neki. Nem sokat láttunk a ruha alatt, ezért hozta az apja nagy bicskáját és mire észbe kaptam felvágta a baba hasát. Kiesett belőle egy kerek síp, ami akkora volt, mint egy gomb. Nem sírt tovább a baba annál jobban én. Mindent áthárítottam Misire, aki 5 éves lehetett. .Anyáink összevesztek, kinek a gyereke hibás miközben mindkettőnket elfenekeltek. Az lett a vége, hogy megtiltották sokadszor, hogy együtt játszunk. Ahol két gyerek egy portán él, teljesen lehetetlen . Minden tiltás, fenyítés falra hányt borsónak bizonyult . Ha esett az eső a konyhában vagy a ház előtt a gangon martuk egymást . Nyár végére talált munkát Péter bátyám Pesten és újra elköltöztek.