A csöpp kis szobánk, ami az otthonunkat jelentette nem volt túl zsúfolva . A kemence és az ajtó mellett falba rakott sparhelt adta a meleget télen , amikor a hideg bezavart bennünket az igen csak szellős konyhából . Két sárga festett ágy , egy szekrény és a kocka üvegekből álló parányi ablak alatt a kanapé állt, aminek ládája is volt . A nevezetes bútordarabot eleinte nagyanyám festette hol barnára hol zöldre később ránk hárult ez a művelet. Előtte volt az asztal az ágyak mellett két - két szék. A házunk nem tartozott a nagyon szegények közzé , átlagos volt. Minden nap felsepertük a földet , hetente felmázoltuk agyagos föld és tehén szar keverékével . Az ágyak bevetve és letakarva a legolcsóbb piros –fekete festő takaróval . .Szerettem ott lakni, különös illatok töltötték be és tették, otthonná az egész házat. A sülő kenyér kéthetente, és reggelenként, mire felébredtem a sparhelt tetején piruló a kenyér illata mindig elvarázsolt. Sült a krumpli a lerniben a sparhelt sütőjében, vaslábasban a mindenkinek kiporciózott kolbász, oldalas , és a bevagdosott szalonna. Hallani lehetett a sülő zsír sercegését az illat, ami betöltötte a háza, semmihez sem hasonlítható, jó volt így ébredni. Mire felébredtem anyám a ház körül tett –vett , apám pedig elment dolgozni. Apám télen a Tiszákhoz járt fát vágni a Radványi erdőbe, azzal a néhány komájával, akiket a reggeli válogatáson felvettek dolgozni. A kivágott és ölbe rakott fák fejében megkapták a gallyat és a tuskót. A gallyak közzé, mindig belehetett csempészni néhány karvastagságú faágat, ami ontotta a meleget. A nagy szekér tuskót egymásnak segítve, kalákában vágták össze. Némelyik még ékelve is nehezen adta meg magát. Este, amikor hazajött és megmosakodott az volt a pihenése, hogy velem játszott vagy írni olvasni tanított . Szívesen lapultam a kanapé ládájában bújócskázás közben, ahol régi újságokat és könyveket tartottunk. Sokszor az ölébe ültetett és mesélgetett. Szerettem, ezeket az estéket, a teleket, mert akkor többet volt otthon. Már iskolás koromban együtt olvastuk el az Egri csillagokat. Annyira izgultam Éviért és Gergőért, hogy nem tudtam egyedül olvasni. Nem tudom mi volt az oka, de anyám soha nem ültetett az ölébe nem játszott velem Soha-sem beszélt róla, de azt hiszem ő sem ült soha senkinek az ölében. Vele engedetlen voltam mindig fegyelmezett azt nem szerettem. Sűrűn eljárt a keze, örökké veszekedett velem . Amikor a favágást befejezték és még nem tavaszodott, kosarat font Apám. .A fűzfavesszőt még ősszel gondosan elkészítette. Alig fértünk néha a szerteálló ágaktól a csöpp kis szobában. Ott sertepertéltem körülötte, ami elkészült abba bele másztam. Legjobban a nagy szénahordó kosár tetszett. Háton lehetett benne vinni az állatoknak a szénát. Készített alacsony szélű komló szárítót, amiben Anyám szilvát, almát aszalt, és minden ősszel ebben száradtak a gyógynövények is . A gróf erdeiben sok volt a vad, amire nem lehetett a falusiaknak vadászni. Ha valakit mégis rajtakaptak megbüntették. Ráadásnak megnézhette magát a következő munka elosztásnál. Mégis előfordult, hogy egy –egy süldőnyúl horogra akadt. Letagadni nem lehetett, mert a paprikás illata az egész utcát átjárta. Hiába kötötték a lelkemre, hogy nem szabad senkinek megmondani addig tartott, míg be nem jött valaki. Akkor én oda penderedtem elébe és mondtam, hogy „mi meg nyulat ettünk Apám fogta „ ! Akkor még egyik szegény ember nem árulta el a másikat. Amikor kitavaszodott dolgozott a két hold földünkön, vagy annak segített, aki felszántotta elboronálta a mienket. Alig győzte ledolgozni az igás napszámot.

---------------------------

A karácsonyok közül, egy emlékezetes maradt meg bennem. Ilyenkor valamilyen úton – módon , mindig került egy karácsonyfa az otthonunkba, ami egyben az összes ajándékot is jelentette. Csodálatos díszek voltak rajta. Kedvencem a csillogó angyalka a fa tetején és a zöld házikó, ami csillogott valamilyen kristályszerű bevonattól. . Került rá aranydió , anyám által főzött szaloncukor , nem volt még fa amikor , unoka bátyám eljött hozzánk . Azt mondta majd ő hoz , ágakat és azt meg csinálják Apámmal . Hozott is és mire jönni kellett a Jézuskának ott volt az asztalon a formás kis fa . Az ága-kat egy rúdhoz dolgozták hozzá olyan volt,mint az igazi . Minden rendben volt , Sanyi bátyám örült , hogy meg örvendeztetett engem . Igen ám de közben kiderült , hogy az orvosi lakás kertjéből valaki ellopott két szép fát . Bejelentették és a csendőrök karácsony este minden házba bementek és aki nem tudta igazolni honnan van a fenyőfa – már ahol volt – azt a fát el vitték . Az én fámat hiába mondtuk és látták , hogy összerakott fa mégis elvitték . A díszeket leszedték az egész fát megszentségtelenítették . Késő este , amikor meg lett,,, amit kerestek vissza hozták ,addigra én ki sírtam a lelkemet . Már nem tudtam örülni sem a fának sem a karácsonynak . Azt a fát még a Jézuska hozta nekem , később már együtt készítettük a díszeket a csillagszórót mi tettük rá . Ezt a kará-csonyt egész életemben emlegetem és az igazságtalansághoz kötöm az elkobzását .Nagy nehezen, megvigasztalódtam , más gyerek is járt hasonlóan ezért a következő napokban erről beszélt a falu . Nagy urak voltak a csendőrök és a faluban rendnek kellett leni . Lopni pedig sem egymástól sem az uradalomból nem lehetett, mert azt meg büntették . Voltak ennél kedvesebb emlékű karácsonyok is, azok amikor már együtt főztük a szalon cukrot a háború után , és én csináltam a díszek nagy részét . Sok jeles dolog volt az életünkben , ilyen volt a kenyérsütés , amit mindig nagyon vártam , sohasem untam meg a készülődést . Nem volt könnyű akkor sem megélni . Az kellett hozzá, hogy a kéményben ott lógjon egy disznó minden porcikája . A kamrában 10 mázsa búza hármunknak ez volt a fejadag . Nem tudom miért éppen ennyi, de ha megvolt nem kellett kölcsön kérni aratás előtt. Két három havonta elvitt valaki a Komádi vagy a Keresztúri malomba egy zsák búzát őröltetni . Lehetett utána sütni a malomkerék nagyságú kenyereket . Három kenyér és egy cipó , ez volt a három hétre elég mennyiség. Nagyon szerettem a kenyérsütést. Varázsa volt, ami felért a paraszt ember imádságával „ A mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma . „ Ha ez megvolt nem kellett tartani az éhezéstől. A bödön alján akadt egy kis zsír a kenyérre, ha nem akkor volt szilvalekvár cserép köcsögökben sorba rakva a kamrában . Ha kivételesen volt otthon kristálycukor megvizeztük a kenyeret belemártottuk, csemege volt . Nyáron már csak ezek kerültek a kenyérre . Ekkorra elfogyott az oldalas a kolbász, sonka szalonna pedig kellett annak ,aki dolgozni járt. Kapálni, kaszálni csak úgy bírt a férfiember, ha evett valami tartalmasat.