Amikor három éves lettem, beírattak óvodába. Az óvó néni Demeter Irma szerintem már öregasszony volt, mert még Apámat is tanította . Szigorú vénkisasszony , aki ha rosszalkodott a gyerek minden teketória nélkül nyakon vágta . Nem emlékszem, hogy valamelyik szülő szóvá tette volna . Az óvoda sikátor melletti L alakú épület volt . Az utcára néző két teremben a gyerekek játszottak , a másik oldalon az óvó kisasszony lakott . Az udvari részen volt a konyha hatalmas tűzhelyekkel és a falra akasztott réz üstökkel A szegény gyerekek a gróf jó voltából ebédet kaptak . Majdnem mindenki itt ebédelt , nem tudom mi alapján döntötték el ki a szegény . Itt ebédeltem én is , tízórait vittem a kis kosaramban . Télen nagy kerek vaskályha ontotta a meleget . Verset tanultunk , vagy gyöngyöt fűztünk és versenyeztünk kié a legszebb . Amikor látogató jött gyakran szerepeltem ,szívesen tettem . Egyik alkalommal jött a kegyelmes asszony megnézni, mire költik jótékony adományait. Minden kis taknyos paraszt gyerek oda járult hozzá megcsókolni a kesztyűs kezét. Nálunk nem volt szokás a kézcsók, és egyébként is renitens gyerek voltam. Hát én nem voltam hajlandó és verset sem mondtam. A nap hátra lévő részét ezért a sarokban állva töltöttem el, hangosan bőgve. Mire kicsit nagyobb lettem másik óvónő került hozzánk, Gombosné Vad Erzsébet. Amíg én iskolába nem mentem, ő maradt Geszten az óvónő. Kedves törékeny teremtés, aki szerette a gyerekeket . Előfordult, hogy jutalomként bevitt bennünket a szobájába ahol a szőnyegre ülve hallgattuk a mesét, amit mondott nekünk. A játszótermekben is volt szőnyeg ami az otthoni lakásokra nem volt jellemző . Még ha volt is leterítve otthon rogy pokróc azt télen felszedték ,mert a nagy sáros csizmáktól piszkos lett volna . A gyereknek, ha átázott a cipője levették róla és a kályha mellett mire mentünk haza megszáradt . Amikor nagyobb lettem igyekeztem a középpontba kerülni .Sok verset tudtam, amit a világért sem tartottam volna magamban. Szívesen és minden ünnepségen szavaltam. Az óvó néninek gyakran fájt a feje, olyankor a kastélyból kellett jégkockát hozni. A jégnek, külön története van. Télen, amikor vastagra hízott a jég valamelyik kanálisban, az emberek jeget vágni mentek az uradalomba. Ez azt jelentette, hogy kiválasztották azt a helyet ahol a legtisztább a víz . Amikor nagyon hideg volt jó vastagra hízott a jég a kiszemelt helyen akkor feldarabolták és a jégtömböket szekereken jégverembe hordták a kastély udvarába . Annyit hordtak a vermekbe , ami kitartott a következő télig .Mindig kíváncsi voltam rá , hogy miért nem olvad el . Apám elmagyarázta , hogy szigetelve van a verem azzal a földdel, ami a tetején van , de nem értettem igazán. Amikor szükség volt jégre, akkor két nagyobb gyereket szalajtottak érte a kastély konyhájára az egyik mindig én volta. Az óvodával szemben volt egy sikátor két kert közzé szorítva . Egyik oldalon a Gellén bácsi darálója ontotta a port, amit hátra fújt ki a sikátor felé . Futva 5 perc alatt tettük meg az utat. Közben megcsudáltuk a Gellén bácsi zakatoló darálómalmát, ami a sikátor egyik oldalát teljesen betöltötte. Az egész falu ide hordta a kukoricát darálni, Lányai Lujza és Julika nagyobbak voltak nálam,ismertem őket, később felnőtt korunkban is találkoztunk. A jéggel gyorsan kellett menni nehogy elolvadjon, így csak az odafelé vezető úton bámészkodhattunk. Ha gyorsan meg fordultunk az óvó néni megdicsért bennünket, aztán bement az elsötétített szobába, amíg el nem múlt a fej fájása . A nyár izgalmasabb volt az óvodában , mint a tél . Hatalmas tölgyfák és hársfák alatt fogócskáztunk , vagy homokoztunk az udva-ron. A kerítés mellett orgona ,jázmin és tamariska bokrok virágoztak és takartak el bennünket a járó – kelők elől, akik a kertek alá mentek kapálni. A kerítés mellett gyerekméretű WC k épültek ott leért a lábam, amikor felültem rá. Szerettem bent üldögélni volt, amikor rám szóltak ,hogy most már kifelé ! Délután csoportokba verődve indultunk haza , nem jött értünk senki, de sohasem tekeregtünk el. Amikor valamiért nem mentem óvodába. a házunk mögött lakó Mariska néném vigyázott rám, akit nagyon szerettem.