Mariska néném, apám nővére alacsony volt , kövér és nagyon kedélyes . Vele sokat lehetett nevetni, örökké viccelődöt és néha játszott is velem. Felnőtt lánya Katica akkor volt menyasszonya egy Szatmárnémetibe való fiatalembernek, Kiss Istvánnak. Szerettem őket zavarni megjegyzéseimmel, amikor csókolóztak. Házuk a mienk mögött volt csak egy kis ajtót kellett kinyitni a kerítésen és már ott voltam náluk, nyáron a kertben csupa virág volt minden . Az utcától befelé a járda mellett ,tarka virágok pompáztak . A ház elején lévő üveges veranda , nagy világos ablakait körbe futotta a rózsaszínű és piros futórózsa a nap is mindig ide sütött . Egész nyáron virágzott és illatozott . Ilyen rózsát ma már véletlenül sem lehet látni , pedig néha keresem . A verandán fonott bútorok voltak, ami az egészet olyan „ úrivá „ tette . Sógorom Száraz János borbély volt, a falu legjobb mestere, műhelyének ajtaja a verandáról nyílt . A falu férfi tagjai itt alighanem valamennyien megfordultak . Szombaton vagy vasárnaponként jöttek borotválkozni , ritkábban nyiratkozni . A lényeg az volt, hogy itt zajlott a falu társadalmi élete. Beszélgettek, politizáltak, én álltam sógorom mellett és néztem, hogy veri a habot a kis tálban , ami aztán az arcokra került a pamaccsal. Néha amikor jó kedvében volt az én arcomat is bekente . A forgó székben, amikor nem volt vendég megforgatott , miközben nagyokat nevetett. A szék támlájára akasztott fenőszíjon fergeteges gyorsasággal fente a borotvakést. Akkor volt megfelelő az éle , amikor elvágta a hajszálat. Még nem jártam iskolába, itt olvastam a friss újságból cikkeket, úgy hogy előtte Apám betanította velem a szöveget . Közönségem a férfiak férfiak ámuldoztak, hogy milyen jól tudok olvasni , pedig még kicsi vagyok , jót nevettünk ,,de nem árultuk el a turpisságot. Hamar , 5-6 évesen tisztába lettem nemcsak a szerelemmel , hanem azzal is mikor várható a faluba behívó , mert valami készül. Nem tudtam ez mit jelent csak azt , hogy nem jó. .Az embereknek nem volt munkája, „ válság van mondták .” Azt sem tudtam , hogy mi az a vál-ság de valami rossz lehet, mert nincs munka minden e körül forgott beszélgetés közben . Egy napon meghallottam , hogy fiatal férfiakat és nőket toboroznak Német országba nyári mezőgazdasági munkára . Azt beszélték , hogy jól fizetnek , fel bolydúlt az egész falu . Itthon a faluban kevés volt a munka, sokan jelentkeztek , apámat is beszervezték , mindig mindent megpróbált ,hogy dolgozni tudjon. Tombolt a válság, és azt ígérték jól fognak keresni muszáj volt, megpróbálni. Apám fiatalember volt alig 30 éves, itthon nehéz volt munkát találni a falun kívül is. A faluból jelentkeztek férfiak –nők vegyesen 20 an. Elkezdődött a készülődés, és a szervezés után hamar útra keltek. Nagyon sírtam , hogy Apám elmegy, eddig még soha nem ment el hosszabb időre . Azt mondták három , négy hónapig lesz távol. Nem tudtam az mennyi , azt értettem meg , hogy nyár végén jön haza. Német ország és a hatalomra jutott Hitler akkor már a háborúra készült. 1938 at mutatott a naptár, az ő emberei gyárakban dolgoztak vagy kiképezték őket katonának. Valóban jól kerestek a vendégmunkások , egészség biztosítást kaptak ,szállásuk is jó volt és magyarok voltak együtt. Apám írta, hogy csináltassunk fényképet és küldjünk neki. Nem volt egyszerű, különösen úgy, hogy pénz sem volt a fényképezésre. Meg kellett várni a Ko-mádi vásárt ahol mindig volt olyan fényképész, aki gyorsképet csinált. Ez kellett nekünk, így egy nap alatt lebonyolítottuk a rokonlátogatást és a fénykép is elkészült. ------------------ Nyár végén elmentünk anyámmal a Komádi vásárba. Gyalog mentünk úgy, hogy néha felvett a hátára . Komádi 20 km re van Geszttől a legelőn, földutakon keresztül. Jöttek arra szekérrel nagygazdák , de senki nem vett fel bennünket. Vissza felé jövet néha felülhettünk a vendégoldalra ilyenkor anyám egy napig kapált érte. A vásárt nagyon szerettem, a forgatagot a sátorban árult tarka kelméket .A férfiruhával tele sátrakat , itt árulták a paraszt emberek „ zejgnadrágját „ . Később ezzel volt tele a Péter bátyámék lakójának kamrája , aki varrta és eladta. Árultak itt vászonköcsögöket lekvárnak , cserép tányért a falra , tarkedli sütőt , törökmézet , léggömböt a faluszéli gémeskút mellett pedig a jószágokat. Figyeltem , ahogy alkudoztak az emberek , asszonyok és azt , ahogy a zsebkendőbe kötött pénzükből kifizetik a lealkudott árat . A férfiak pödörték a bajszukat azzal hangsúlyozták ki hozzáértésüket. Az asszonyok fel, fel kapták a szoknyájuk alját ahonnan a zsebkendőbe kötött vételárat varázsolták elő. Ezen a vásáron csináltattunk gyorsfényképet, amit elküldtünk apámnak. Szörnyen morcos vagyok a képen még az anyám kezét sem akartam megfogni. Rossz kedvem oka az volt , hogy kaptam egy lég gömböt és amíg vártuk a fényképet ráül-tem pihenni . Azt gondoltam megbír engem , nem volt szerencsém, abban a pillanatban ahogy rá helyeztem a súlyomat nagy durranással kipukkant. Egy asszony mellettünk meg ijedt és a gyerekének vett léggömböt elengedte. Még nálam is jobban visított , mert pénztárcáját rákötötte a madzagra , és azt is vitte magával a magasba szálló héliummal töltött léggömb . Az egész vásár azt figyelte meddig száll, nem pukkadt ki szerintem felvitte az égbe . Vigasztalásképen, valamelyik nagynénémtől, kaptam egy kisbabát, velük a vásárban min-dig találkoztunk. Azt szorongatom kezemben a fényképen. Nem volt valami jó kedvem ,nagyon durcás vagyok rajta. Este értünk haza nagyon elfáradva , nem akadt senki, aki felvett volna a szekerére. Hazafelé hosszabb volt az út, mint odafelé. Amikor a Komádi gulya kúthoz értünk el kezd-tem nyafogni , pedig az még az út eleje. Akkor élénkültem fel, amikor megláttam a Csillaglapos -i erdőt, mert az már azt jelentette, hogy nem sokára haza érünk . Alig vártam , hogy meg jöjjön Apám . Egyiknap a szomszéd faluból jöttünk haza , akkor már az asszonyok tudták mikor érkeznek a németországi munkások. Azt mondták, hallgassam a telefonoszlopon mit üzen apám . Hiába tapasztottam rá a fülemet nem hallottam egyebet mint folyamatos zúgást , ami még most is a fülemben zúg . Egyik oszloptól szaladtam a másikig míg haza nem értünk . Egy héten belül megérkezett és rengeteg mindent, hozott apám. Új ruhát nekem és anyámnak, sohasem láttam olyan csinosnak, mint abban a ruhában. Nekem egy szép nagy alvós , sírós babát . Magának pedig egy csillogó – villogó vadonatúj férfibiciklit , amin dinamó és lámpa is volt . Aznap este , körbe vitt vele a falun . Ruhát tekertek a vázra azon ültem , nagyon boldog voltam . Nem sokáig élveztük a biciklit , eladtuk és vett rajta apám egy fejős tehenet kicsit könnyebben éltünk azon a nyáron. Nem kellett aratni tudtunk venni búzát , meg lett a fejadag . Bekellett látnom, hogy nagyobb szükségünk van ennivalóra . A tehén pedig kincs, volt végre nekünk is volt a háznál tej , túró , tejföl , amit nagyon szerettem . Apám azt tervezte ,hogy a következő nyáron ujjra kimegy dolgozni . Remélte, hogy akkor nem hívják be katonának , ami egyre gyakoribbá vált. Sajnos nem lett belőle semmi túl közel volt már a háborús készülődés . A sokat emlegetett válságból akkor csupán ennyit érzékeltem. Otthon ugyan nem volt munkája apámnak, de sok mindent hozott Német országból. Úgy gondoltam nem is olyan rossz az a válság, ami később persze valósággá vált számomra , hiszen apámat állandóan berángatták katonának.