A kastély az egy soron van, megbontva a házak sorát, a templom kert mögött. Ahova nem juthat be a gyerek, az mindig misztikus kicsit. A kastélyba még a kertbe sem lehetett csak úgy ki – bejárkálni. Aki ott dolgozott az néha be tudta vinni családtagját vagy azt az ismerősét, akit akart, másképp nem volt rá lehetőség .A Tisza családról, nem akarok elemzést írni azt nálam jobban megtették sokan, csupán az emlékeimmel összefüggésben, vagy a kíváncsiságomat csillapítva írok néhány sort. A birtok, és a kastély tulajdonosai gr Tisza Kálmán, gr Tisza István és családjaik itt éltek és itt vannak eltemetve a családi kriptában. Bár nem tartozik közvetlenül az én emlékeimhez a falu életét, így az enyémet is sok mindenben meghatározta ott létük. Elvitathatatlanul ők voltak a falu gazdái és felnőtt fejjel már azt is látom ,hogy jó gazdák voltak. Mindenképpen szeretnék róla írni, hogy hogyan és mikor kerültek Gesztre. A falu életében nagy fordulatot jelentett, amikor felbukkantak . Igazán csak azt tudták az itt lakó emberek, hogy valahonnan Erdélyből jöttek. Az egész családfát nem akarom levezetni csak a főbb vonalakról szólok. 1760 ban kapta meg a geszti és Geszt környéki birtokot Tisza László, akit Ady tarisznyás embernek nevezet, mégpedig azért mert nem csereként kapta a birtokot, hanem szolgálataiért. 1761 - től elkezdtek véglegesen berendezkedni Geszten. Felesége gr.Teleki Kata volt az első gróf a családban. Őt követte Tisza Lajos, aki ugyancsak Teleki lányt vett feleségül, 7 gyerekük született Geszten, akik közül 4 nőtt fel. A család itt élt az 1848 as szabadságharc idején, és menedéket adott bujdosó katonáknak. Az ö fiaik közül került ki az első miniszterelnök 1875—1890 között, Tisza Kálmán, aki még nem volt gróf. Testvére Tisza Lajos kapta a grófi címet a Szegedi árvíz utáni újjáépítésben kitűnt munkájáért. Ezt a grófi címet adományozta bátyja fiának,Tisza Istvánnak, aki a majdan sokat emlegetett miniszterelnöke lett az országnak. Gr Tisza István miniszterelnököt meggyilkolták 1918 október 31 én, neki egy fia volt Ist-ván, aki 1918 november 4 én, négy nappal apja halála után, Spanyol náthában meghalt. Özvegye, Csikszentmihályi Sándor Jolán egyedül maradt három gyerekkel. A gyerekek kicsik voltak Lajos Kálmán, Jolán és József. József 1938 - ban meghalt autóbalesetben, így a geszti birtok örököse, lakója Kálmán lett. Ekkor, kerültek be a család egyes tagjai az én emlékeimbe. A kastély nem volt túlságosan nagy , de azt hiszem belülről otthonos lehetett . Belső udvaráról kényelmesen meglehetett közelíteni a lóistállókat , a fedett kocsibejáró alatt szálltak ki, be az utazni induló és érkező vendégek. Az épület előtt két hatalmas platán fa áll még ma is, árnyékot adva a keletre néző ablakoknak. A hosszanti rész végén, nagy kényelmes terasz van, ami vessző bútorral volt nyaranta berendezve. Gondolom sokszor dönthettek itt az ország sorsáról. Az épület másik végén különállóan épült a konyha, ide még én is eljutottam. Csuda illatok terjengtek a levegőben, és ha éppen valamiért bejutottam, mindig akadt pár falat finomság. A templom kerten keresztül jutottunk el a kiskapuig, ami a nagy parkot körül vevő, kerítésen engedte vagy korlátozta a túljutást. A fiatal grófnak,Tisza Kálmánnak nagyon szép felesége volt, azt rebesgették, hogy orosz grófnő. Később tudtam meg hogy ő Finn származású fiatalasszony, aki második feleség volt. Mi gyerekek, ha tehettük felmásztunk a kerítésre és onnan figyeltük merre sétál, mit csinál a kertben. Társalkodónője csinos, fiatalasszony volt, akinek a fia velünk járt óvodába. Valamennyien versenyeztünk kegyeiért lehet, hogy az én erőszakosságom miatt, mi ketten elég jó viszonyba kerültünk. Ennek a kapcsolatnak köszönhettem, hogy sikerült bejutnom a kastély kertbe. Nekem teljesen elég volt, hogy ketten felderítettük a hatalmas parkot. Legjobban az Arany János régi háza mellett álló, kerti hinta tetszett, amire vörös futórózsa kúszott fel. Kipróbálhattuk nem zavart el bennünket senki. Évek múlva az első, amit meg valósítottam csöppnyi szocialista nyaralónk kertjében ennek a hintának a mása lett. A takaros kis házat ahol Tisza Domokost, Tisza István legfiatalabb testvérét tanította Arany János a háború alatt lerombolták, majd újra felépítették emlékháznak. A park napsütötte, eldugott részén volt a „veres kád „ fürdő medence, amiben úszni biztosan nem lehetett, ahhoz kicsi volt. Erről mindenki beszélt ám csak kevesen látták, éppen ezért titokzatos volt, mi ketten ide is elmehettünk. Nem tudom miért volt ez a neve, kékre volt meszelve a medence alja és oldala , semmi „veres „ nem volt rajta ,kicsit csalódtam benne a színe miatt, mert akár milyen kicsi volt nekem óriásinak tűnt. Körülötte kerti bútorok, nádból spanyolfal, nem messze üvegház, különleges virágokkal, amilyeneket addig soha nem láttam. Akkor éppen, senki nem fürdött a medencében telje-sen üresen állt, víz sem volt benne. Lementünk a medencébe és azt nézegettük meddig érne nekünk a víz, ha tele lenne. Eltöltöttem itt egy egész délutánt, utána már csak a kerítésen állva bámultam be ismét, mint a többi gyerek. Az épületet körülvevő park azt mondták 30 hold tele szebbnél szebb hatalmas tölgy, éger , hárs, nyír, és még nagyon sok nemes fával, fenyőfákkal és virágzó bokrokkal. Gondozott utak szelték át a fák közötti részeket, néhol kerek medencékben úszkáltak az aranyhalak. A magasított, téglából kirakott kerítésalapon állva, mindig lehetett valami érdekeset látni. Lógtunk a kerítésen, senki nem zavart el bennünket. Néha láttuk a gróf urat, vagy a kegyelmes asszonyt, ha szerencsénk volt a vendégeket is. Nem járkáltak a faluban nem volt ott dolguk. A kastélyban sokan dolgoztak, akiket ismertem. Szomszédunk fia Torzsa János komornyik volt, szembe velünk Kovács Gábor bácsi kertész, Irén a lánya sokat mesélt nekem hogy mik történnek a kastélyban. Amit elmondott valóban olyan volt, mint a mese. Az, egy tejesen más világ ahova nem láttunk be. Azt hiszem a falu lakossága sem volt tisztában a grófék családi viszonyaival, nekem pedig fogalmam sem volt. Visszatérek kicsit a családi viszonyok taglalásához. Amikor én megszülettem már a fiatal gróf, Kálmán és anyja volt a birtok és a kastély tulajdonosa. Rakovszki Ivánné lett a „ kegyelmes asszony „ miután újra férjhez ment. Még csak nem is gondolkoztam rajta, miért nem Tiszának hívják! Felnőtt koromban viszont utána jártam a háború előtti eseményeknek, csupán kíváncsiságból. Aki után mi a kerítésen keresztül leselkedtünk az Gr Tisza István unokája Kálmán és annak felesége a Finn Bernet Gréta volt az a szép fiatal hölgy, akit sokszor megcsodáltunk. Ők a háború után kivándoroltak Kanadába 5 gyerekük született. Itthon maradt az országban, vállalva a megpróbáltatásokat Rakovszki Ivánné és lánya Patai Józsefné gr Tisza Jolán, neki három gyermeke született. Az utódok szétszéledtek a világban, szinte minden földrészen él valaki közülük. Számomra nagyon érdekes és tanulságos hogy egy közel kétszáz évig tartó küzdelmes élet után szinte semmi sem maradt. Akik utódként élnek azoknak is több lehet a szívük-ben,mint a kézzelfogható emlékek tárházában.