Egy kis régi nyár Nektek, a télben. Minden kedves követőmnek nagyon boldog újévet kívánok, szeretettel, Eszter mami A pihenésre mindenkinek szüksége van különösen egész heti munka után . A laborban, ahol dolgozok, ugyanis még leülni sem tud az ember lánya csak a magas , titráló székekre „ bárszékekre „. Na, azon kimeredni lehet pihenni nem. Pihenésem története, nem egyedi, hanem társadalmi méreteket öltő története van, mint a semmiből éppen kivakaródzó korosztályomnak! Mindez 1971 ben történt. El sem tudtam képzelni, hogy még évtizedek múltán is aktuális lesz. Ezt a hétvégét is, mint sok másikat, aktív pihenéssel akartam eltölteni négytagú családommal a Tiszakécskei nyaralónkban. A tizenöt négyzetmétere, hatalmas épület nem forog ugyan kacsalábon, de garantáltan stabilan áll. A statikai vizsgálatot 1970 ben a tavaszi Tiszai árvíz végezte el. Nyár van, meleg van, és ha már az ember pihen, a rengeteg idejével valamit csak kell kezdenie, mert különben keze—lába meggémberedik. Úgy döntött a családi tanács ,hogy unaloműzőnek a környezet szépítését saját erőből oldjuk meg. Azzal, gondolom, mindenki egyetért, hogy a legfontosabb egyben a legnehezebb feladat a munka megszervezése. Nálunk, úgy történt, hogy reggel, mielőtt valakinek jobb ötlete lett volna ki jelentettem, irány Tiszakécske. Mivel ellenvélemény nem volt, útra keltünk mindenféle alkalmi fuvarokkal. Ugyanis, úgy hozta a sors, hogy a mi autónk totálkáros lévén használaton kívül került. Most éppen, nyaraló van, kocsi nincs. Részletekben, reggel 8 óra körül megérkeztünk. Kedves férjem a kötelező és éppen ezért kihagyhatatlan szédelgéssel kezdte a napot. Természetesen a fél, egy órás kezdet magában foglalt többrendbeli féldecit a szomszédokkal. Ezek után fátyolos szemmel, megtette az előkészületeket egy terméskő szalonnasütő építéséhez. Elég jól elhaladt vele! Tíz órakor, még a fándlit kereste a malterkészítéshez. Minden szomszédban megnézte, nem hagyta e ott. Közben mindenhol, megivott egy üveg jobb fajta Kőbányait. Mire hazaért meg is látszott rajta. Az ember csak izzad attól a sok vizet tartalmazó létől, a szeme elkezd bepirosodni, homályosan lát , és ettől kicsit tántorog. Ennél a pontnál,úgy láttam itt nincs rám szükség , minden halad a maga útján. Elindultunk egy szem lányommal, Cicussal a városba kisvasúttal vásárolni. Úgy volt, hogy a vonat 11 kor indul, de mert a vezetőnek aranyszíve volt bevitte az utasokat fél órával hamarabb. Mi pedig, csak, vártunk, vártunk. A vonat nem jött. Gondoltam be mehetnénk autóstoppal, de Cicus nem volt hajlandó integetni. Pedig mégiscsak ő volt fiatalabb, a maga 11 évével. Nem tudom, kire hasonlít ez a gyerek, nincs benne egy szemernyi szemtelenség sem. Arra gondolok, hogy nem viszi semmire ezzel a mentalitással. A vége az lett , hogy egyedül indultam el, mert Cicus nem vállalta az újabb gyaloglást. Na , mindegy valahogy csak bemegyek gyalog, egyedül. Hajtott a méreg, gyorsan bejutottam a majdnem város , de inkább falu közepébe. A vonatot a pálya másik végén találtam árván, elhagyottan. Addigra lecsillapodott a mérgem. Elindultam a legszebb exkluzív áruház a MÉH ben lévő olcsó árú boltba. Mai megfelelője a „ turkáló „ boltok széles választéka! Az volt a szándékom, hogy veszek néhány jobb darabot a nyaralóba, mert a flancot azt szerettem! Erősen ki voltam" csipekedve," nehogy azt higgyék rólam, hogy a tanyáról jöttem. Szandálom színe nem látszott a portól, amit a futóhomok rakott rá, a frizurám enyhén össze volt kuszálva. A csuda szép napszemüvegem mutatott csupán rajtam ,ami elég is volt. A TV reklámban azt hallottam, hogy a napszemüveg öltöztet, most legalább megtapasztaltam, hogy tényleg. Látták is rajtam rögtön, hogy jobb helyről jöttem . Az egyik elárusító lány megkérdezte tőlem „ a néni ugye nem ide valósi „ ? Kicsit, rosszul esett az összes 35 évemnek. Előbb azt hittem máshoz szól, de hamar rájöttem, hogy csak én lehetek a kérdezett, mivel egyedül képviseltem a forgalmat. Megvettem a létező legjobb „cihát „ az ágyneműnkre. Kicsit csíkos, kicsit piszkos, de majd rendbe teszi a bejárónőm! A legszebb függöny is hozzám került enyhén cakkos oldallal, ami nem számított, mert nem méterre, hanem kilóra vettem. Igaz, így tíz dekával több lett, de mi az a tíz deka, ha az ember egy kiló függönyt vesz? Vettem még, egy műanyag lavórt és a patikában hashajtót, hogy meg ne ülje a gyomrát az ebéd senkinek, amit akkor főzök, amikor haza érek. Elindultam szépen felpakolva a sínek mellett. Valahogy messzebb lett a Tisza part, mint reggel a falu. Félúton levettem a cipőmet. Előbb a forróhomokban kapkodtam a „ mezítlábamat„ , majd később a kis vasút talpfáin ugráltam .Igaz itt is kapkodni kellett a lábamat, de legalább nem sütött. Azzal vigasztaltam magamat, hogy mennyivel rosszabb volt a Homok asszonyának a könyvben! Ott, az asszonynak lapátolni kellett a homokot én pedig csak sétálgatok benne. Szerencsére nem „ fútt a szembe szél „ mert így sem hasonlítottam egy „ naccságához „ mire hazaértem. Kis családom kitörő örömmel fogadott. Ugyanis az a szokásom, hogy amikor, elmegyek valahová, mindig magammal cipelem a hűtőszekrényt a hátamon az összes kajával. Így, aztán természetes, hogy éhen akarnak halni. Egy órán belül az otthonról hozott repedt tányérokban gőzölgött a serpenyős rostélyos és huzigálhatták a szájukat, hogy „ hiszen ez a paprikás krumpli teljesen üres, legalább egy kis kolbászt tehettél volna bele „. Szerencsére nagyon éhesek voltak és sok jó kenyérrel mindenki jóllakott vele. Valahogy be kellett hozni a délelőtti nagy költekezést! Közben, a szalonnasütő építése remekül haladt. Nem tudom a fiúk hol lesték el a tempót az építőipartól, de az biztos, hogy úgy haladtak vele mintha a Szocializmust építenék maszek alapon. Drága fiú gyermekemen egy fürdőnadrág volt csupán, fejében a nagyapja kimustrált kalapja, kezében Piszkos Fred a kapitány, mellette egy locsoló víz. Amikor az apja szólt, öntött egy kortyot a malterra az olvasás felfüggesztése nélkül. Nagyon nem volt igénybe véve, mert Apja két kanál malter közt át ugrott a szomszédba leöblíteni a torkára rakódott homokot. Nyugodtan figyelemmel tudta kísérni, hogy éppen hol tart Piszkos Fred! Mire észrevettem felépült a szalonnasütő. Mit mondjak! Gyönyörű lett. Tüzelőnyílás nem volt rajta, a kövek, amik a díszei lettek volna, be voltak vakolva , viszont úgy 5 centis kavicsokkal be volt nyomkodva egész oldalán a malter. Amikor megláttam az én 90 es vérnyomásom felszaladt 190 re. A nagyanyám tehén szarral betapasztott lekvárfőző katlanja jobban nézett ki. Véleményemet nem tudtam magamban tartani, amikor előkerült a főépítés vezető. Eléggé átszellemült állapotban volt az egész napos öblögetéstől. Nem tudom máshol, hogy van, de az én férjem ilyenkor nagyon okos és erős. Öt perc alatt bebizonyította, hogy milyen hatással van rá a kritikám. Szétdobta az egész napi verejtékes munkája eredményét, miközben kifejtette, hogy olyan régen vagyok már itt és csak hátráltatom a munkát akár haza is mehetnék. Haza ugyan nem indultam gyalog, de kiültem a mezsgyekőre pityeregni. Erősen sajnáltam magam sanyarú sorsom miatt! Átéreztem szerencsétlen életem felvillanó epizódjait, amik megvilágították a szétdobált termésköveket. Már azt gondoltam, hogy az ENSZ hez fordulok védelemért, amikor a szürkülettel elült a vihar. Az egyhangú nyári estét férjem eget verő horkolása tette kicsit változatossá . Nem is jött álom a szememre . Erősen imádságos hangulatban hajnal háromkor kihurcolkodtam aludni a teraszra. Sajnos a szúnyogoknak megtetszettem egyfolytában maceráltak. Mérgemben mire a többiek felkeltek megkapáltam az egész kertet, ami nem volt nagyobb egy zsebkendőnél. A bekövetkezett mosolyszünetben kedves férjem olyan szalonna sütőt épített, hogy a szomszédok oda jártak irigykedni .Most derült ki, hogy mindenkinek jobban tetszett, mint a „ próba „ építésű!. Ezután, megszerveztem a hazavezető utat. Elsőnek indultam ,hogy vacsorával tudjam várni kiéhezett családomat. Ezután a kellemes kirándulás után nehéz szívvel mentem hétfőn dolgozni. Az vigasztalt, hogy lesz időm egész héten erőt gyűjteni a következő hétvégi pihenéshez.
