Barátnő is akadt néhány portával arrébb. Szabó Gizi is azt a feladatot kapta, amit én, vigyázni a portára. A nyárfaerdő közepén csurdogáló patakban, vagy az ő földjük végében lévő csatornában, sokszor megfürödtünk. Nem volt egyikben sem sok víz, csupán combig érő pocsolya. Úszni egyikünk sem tudott minden nap azzal engedtek el bennünket bele ne menjünk a csatornába! Természetesen, min-den nap meg fürödtünk benne. Éjjel, amikor Apám aludt kint, én este haza mentem a faluba. A nagyra nőtt kukoricatáblák közt féltem, ezért egy szuszra szaladtam a faluig. Aratás környékén, amikor hetekig nem esett eső a szekerek púder finomságúra őrölték a zsí-ros földből összeállt göröngyöket. A bokáig érő finom por simogatta a lábamat, miközben mögöttem szállt a levegőben, mint egy leereszkedő, felkavart felhő. Olyankor álltam meg egy percre, amikor nem kaptam levegőt úgy szúrt az oldalam. A röpke pihenések alatt körbe, körbe néztem, ha láttam, hogy feltűnik valaki már nem féltem. Azt hiszem, hogy valójában egy megfoghatatlan lénytől, nem létező farkastól , mese alaktól fél-tem. Örültem amikor, ismerős emberek jöttek olyankor nagyon bátor lettem. Bátorságom az erdő mellett elszállt azonnal, ha nagy ritkán arra mentem, olyankor biztos végig trappoltam az utat. Kertek alatt lassítottam, ott már volt valamilyen mozgás, a kutyák sem szerették a szaladó gyereket. Miután a kastély kertet elhagytam, olyan sikátoron kellett felmennem, ahol egyszerre két nagy kutya rohant a kerítéshez. Szívem a torkomban dobogott, mire a kertünkhöz értem. Itt aztán a csíkos éren átdobott gerendán egyensúlyozva pillanatok alatt otthon voltam. A kertünk volt az én paradicsomom. Amikor nevetni akartunk Sanyival, vagy amikor kikaptam valamiért a kert végén kötöttem ki. Itt volt két szilvafa, aminek a gyümölcse már nyár közepén ehető volt. Érdekes módon sohasem rontottam el a gyomrom a félig érett gyümölccsel. A kertnek ez a vége lapos volt, esős időben megállt rajta a víz. Apám kiásott egy árkot ahol összegyűlt a víz . Később pedig télen,” unalmában „kubikos talicskával a hátas részét a kertnek, lehordta a laposba, kiegyenlítve a földet. Csuda szép paprikát termelt utána ezen a helyen, és a karalábé akkora volt, hogy csudájára jártak. Kedvenc fám a kertelején volt, nyári édes almafa, amelyiknek volt egy érdekes ága. Az egyenes ág, egy darab után, vízszintesen nőtt egy fél métert, majd a magasba igyekezett. Remekül lehetett rajta lábat lógatva ülni, olvasni, zsíros vagy szilvalekváros kenyeret enni .Boldog évekre emlékszek vissza, bár nem dúskáltunk semmiben, ami kellett az volt. Nyarak egyikén eljött hozzánk, unokabátyám Misi, Pestről nyaralni. Most nem szedtük szét a babámat, de azért nem unatkoztunk. Nagyon élvezte a kunyhóban alvást, a szalonnasütést. Egyik alkalommal szép meleg este volt, amikor Sanyi bátyám kijött hozzánk. Apámmal elhatározták megviccelik a pesti gye-reket. A nyárfaerdő mögül éppen jött fel a telihold és gyönyörű vörös fénye betöltötte az erdő túl oldalát. A lombok között, a vörös fény átvilágított nem tudhatta, aki nem látott még ilyet, hogy mitől van. Azt mondtuk tűz van az erdő mögött és egyre közelebb jön felénk. A tűz ellen úgy lehet védekezni ha fel kapáljuk a tarlót nehogy a még zöld kukorica leégjen . Miska kapott egy kapát és mint az őrült elkezdte kapálni a száraz tarlót Sanyi bátyám és Apám a kukoricásba mentek, na nem kapálni hanem nevetni. Nem mertem hangosan nevetni, mert tudtam másnap én kapom a megtorlást a viccért. Ahogy feljött a hold mondtuk bocsánat, elnéztük mégsem tűz volt. Akkor már nem akarta elhinni ,hogy csak vicc volt kapált tovább addig, amíg a hold valóban fel nem kúszott a fák fölé Óriási ribilliót csapott , megsértődött, mert mi hülyét csináltunk belőle. Másnap azt mondta elmegy a Biharugrai rokonokhoz, riasztotta a szüleit, hogy mégis inkább haza akar menni. Végül még egy hetet ott maradt nálunk duzzogva, mindenbe bele kötött. A következő hétre betervezte anyám a kenderáztatást. Akkoriban minden háznál termeltek kendert, a fehérnemű nagy része az otthon szőtt anyagokból került ki. Faluszélén ahol a csa-torna vize belefolyt a vályogvető gödörbe, onnan tovább a csíkos érbe, ott áztatták a ken-dert . Előző nap odavitték a kender kévéket kocsival, és a fakarókat a rögzítéshez. Reggel korán egyszerre az összes asszony ott találkozott és, egymásnak segítve elkezdték berakni a kévéket a vízbe, sárral letakarva. Minden évben nagy közös „bulit „ jelentett az áztatás, ahol sok asszony volt együtt, ment a viccelés. Ki nem maradtam volna belőle. Most, a mi feladatunk volt Miskával, hogy a karókat oda vigyük. Nem nagyon tetszett neki, hogy nehéz és előző este is kitoltunk vele. Szó, szót követett, amikor elszaladt előttünk egy nyúl. Rám kiáltott, üsd le, üsd le ! Na, de mire ez elhangzott addig a nyúl már árkon, bokron túlfutott. Mindegy volt, hogy a nyúl elfutott, megvolt az ürügy, hogy megverjen, mert nagyon idétlen vagyok. Nem nagyon, de arra elég volt, hogy bömböljek. Szerencsére hamar oda értünk az asszonyokhoz és ott maradtam, nem mentem vissza vele. Azt pedig végképp nem bántam, hogy visszamegy Pestre. A „hülye, kényes úri gyerek „ aki semmit sem ért, nem lehet vele játszani, viccelni, nincs szükség rá. Közben az asszonyok, egy szál ruhában, derékig, pocsolyás vízben állva, egymás mellé rak-ták a kenderkévéket. Tetejét sárral fedték be és az általunk vitt rudakkal rögzítették . Egész nap ott álltak a piszkos vízben mire készen lettek. A kender két hétig ázott, akkor kiszedték a karóközül,lecsapkodták róla a vízben az elrothadt leveleket. Amikor már fehérek voltak a szárak kirakták a partra száradni, kúpokban fel állítva. Néhány nap múlva haza lehetett vinni és jöhetett a, törés, tilolás, gerebenezés télen pedig a fonás .Tavasszal amikor a fonás is kész volt következett a szövés . Szövőszék csak néhány volt a faluban, kikellett várni, amikor ránk került a sor. Az egy szem szobában szövés idején nem maradt más csak a két ágy. Minden a munkának volt alá rendelve. Igyekezni kellett, hogy más is hozzájusson a szövéshez. Ilyenkor is lehetett versengeni kié a szebb ? vagy kitud új mintákat. Már a szálak beszedése meghatározott sok mindent, a gyerekek is kipróbálhatták a szálak adogatását és a szövést is. Már nem tudom ki mennyire élvezte, mi Sanyi barátommal mindent ki próbáltunk és nagyokat nevettünk . Csak a szövés után lehetett szó a lakás rendbetételéről. Az általunk készített vászonból vol-tak a lepedők, törölközők, szakajtó kendők és a durvább szálakból a zsákok.