Szerettem a nyarakat mégis felüdülés volt, amikor haza mentem és kezdődött az iskola.1948 ban, nyilvánvalóvá vált, hogy tovább tanulunk heten. Ökrös tanító úr azt ajánlotta, hogy a fiúk menjenek Berettyóújfaluba, mert ott van fiú kollégium, mi ketten Varga Ilussal menjünk Szegedre a vegyipari technikumba. A két Hanzéros fiú Ádi és Jancsi, Sújtó Sanyi, Kéri Jancsi, Erdei Béla együtt indultak útnak. Varga Ilus és én, ketten lányok Szegedre. Kiderült, hogy a felvételihez kell az általános iskola 8. osztályának bizonyítványa, ami Geszten még nem volt, magántanulók lettünk továbbra is, és egy év anyagából, a nyolcadik osztályból, Mezőgyánban vizsgáztunk. Mindegy volt nekünk hol vizsgázunk az volt a lényeg, hogy levizsgázzunk és mehessünk tanulni. Mi voltunk az első gyerekek, akik nem tanítónak tanulnak, hanem valami másnak. Az egész falu erről beszélt mi pedig lázban égtünk. Ezek az évek a kettősség jegyében teltek. Készültünk a lelkésszel a konfirmálásra és azon a nyáron lettünk úttörők. A két dolog nem okozott zűr, zavart bennem. Teljesen helyén valónak tartottam, hogy a templomban felmondom a bibliai történeteket. Ugyanakkor azt is, hogy hétköznap úttörő nyakkendőt kötök a nyakamba, amikor iskolába megyek. Követve a „ Nagy Szovjet Unió tanítását úttörők lettünk„ nem lehetett Sztálin elvtárs ellen tenni. Ekkor még mindenki azt gondolta jó dolog is kijöhet belőle. A tanító úr meleg nyári estére tűzte ki az úttörőavatást. A kastély kert belsőudvarán, a lépcsők előtt történtek az előkészületek. Egész nap hordtuk a rőzsét és a fahasábokat a tábortűzhöz. Szerencsére nem azon a helyen ahol a könyvégetés volt. A rendezett belső udvaron, padokon körbe ültük a farakást a tüzet néztük, ahogy magasra szálltak a szikrák. Énekeltük az akkor már megtanult mozgalmi dalokat. Megválasztottuk csapatvezetőnek Sanyit, egyikünk sem tudta, hogy ez mit jelent. Táncoltunk a tűz körül, mint a kis indiánok és remekül éreztük magunkat. A fahasábok szikrázó fényei messzire bevilágították a környéket. Addig maradtunk, amíg el nem hamvadt a parázs. Valahol legbelül sejtettük, hogy valami teljesen más új, élet kezdődik számunkra. Már mi is éreztük a politikai hangulatot, túl volt a falu az első választáson ahol az asszonyok is szavazhattak. Nagydolog volt, nem mondták meg egymásnak szüleim sem, hogy kire szavaztak, csak találgattak, anyám boldog volt, hogy szavazhatott. A faluban beindult a TSZ szervezés, házról házra jártak agitálni, a gazdákat. Mindenki háborgott, nemcsak a nagygazdák a kulákok, hanem az új gazdák is. Sok ember most jutott először életében földhöz, a maga ura lett és most azt kérték tőle adja be a közösbe. A közösről csak azt tudta, hogy nem az övé, nem értették mi lesz belőle a hasznuk. Nagy területen egy tagban, megmaradt a volt Tisza birtok egy része, állami gazdaságnak. Ott, aki akart tudott dolgozni, és a saját földjén is. Nehezen lehetett meggyőzni az embereket, akkor még nem volt kötelező. Akadtak néhányan, akik sohasem léptek be a TSZ be. Ha jól emlékszem Sólyom Juliska férje, Borsós Anti apja volt az egyik, Szabó János bátyámról tudtam még, hogy magán gazda maradt. Igaz, hogy jó termelő szövetkezet lett a geszti ám, akkor ezt még nem lehetett tudni. Apám is beadta a földet egy idő után, de nem lépett be, dolgozni eljárt állami vállalatokhoz inkább kubikolni. A föld után háztájit kapott és azzal együtt, amit máshol keresett jól meg éltek ketten miután, én már nem voltam otthon. Akkor sem volt minden rossz, mint ahogy most sem. Még ezen a nyáron meg volt a Vadkerti föld, ahol apám a kunyhók helyett épített egy kis házat nyárra. Vesszőből épült, betapasztotta, bemeszelte, fő úri lett a kunyhókhoz képest. Itt is volt helye a tyúkoknak, amiből jó sok volt, kutat is ásott, hogy víz is legyen helyben. . Ezen a nyáron dinnyét termelt, kipróbálta milyenre nőnek tyúktrágyával. Akkorák lettek , hogy mindenki csodájára járt. Az árat búzában határozta meg, annyi súlyú gabona, amennyi kiló a dinnye. Sok gabonát keresett és mi sem szűkölködtünk a finom dinnyében. Megszámozta őket és így mindig tudta melyiknek érik meg éppen. A kis házban, volt priccs szalmával, pokróccal, kecskelábú asztal, szék és szalma illat. Szívesen voltam itt, este, ha egyedül maradtam egy ideig, be tudtam zárni az ajtót. A kutya, mert az is volt, jelzett, ha idegen jött. Ez az időszakom aktív olvasással telt, volt olyan nap, amikor két ponyvaregényt kiolvastam. A háború után Péter bátyám Pestről haza hozott rengeteg könyvet. Zömében Friss Újság ponyvaregényt, ami a tulipános ládába felkerült a padlásra. Amikor én, erre rá találtam attól kezdve egyiket a másik után hoztam le olvasni. Előfordult, hogy a rántás leégett, mert én akkor is olvastam, amikor azt kellett volna kavargatnom. Ilyenkor anyám egyszerűen bedobta a tűzbe és soha sem tudtam meg mi lett a vége a regényben a szerelemnek. A regények nagy része, Cowboy regény volt és az Amerikai pampákon játszódott. Hajtották a marhákat, közben szerelmesek voltak a stramm, kalapot viselő lányokba, akik a lasszóval is tudtak bánni. Azt hiszem, nem sokat veszítettem, ha egy ki maradt, olyan egy kaptafára készült valamennyi. Nekem az volt a lényeg, hogy könyv volt, amit olvasni lehetett. Néha amikor kijöttem a kis házból megszédültem a napon a sok olvasástól. Mikor ezekre rá untam jöttek a Jókai regények azt hiszem valamennyit kiolvastam egy év alatt. Amikor apám megjött az árpaaratásból, és hazamentem esténként, a fiúkkal csoportba verődtünk és azt latolgattuk, milyen lesz majd az új iskola a város a kollégium. Talán soha nem nevettem annyit, mint ezen a nyáron. Sanyival, amikor végig mentünk a falun, a szánk be nem állt, folyton nevettünk. Néha Kéri Jani is csatlakozott hozzánk. Mindig az este vitt haza bennünket. Boldog nyarak, boldog évek a család biztonsága, az otthon melege. Megmaradt még valami később is belőle, de az már nem volt ugyanaz. Az egész nyár azzal telt el, hogy vártam az értesítést fel vesznek Szegedre a Vegyipari Technikumba, mehetek e felvételizni. Amikor megjött a levél, akkor az egész falu azt beszélte, hogy kik és hova mennek tanulni. A barátnők rokonok velünk izgultak és szurkoltak nekünk. Sára néném a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsem el, amit tőle tanultam, és amikor haza utazok, látogassam meg. Zsuzsa nénémet is fellelkesítettem, de ő mérsékeltebben fogadta a hírt, pedig örült annak, hogy tanulni megyek csak mosolygott a maga módján. Lassan közeledett az idő, amikor ki erre ki arra elindult felvételizni. Nem tudtuk, hogy fogunk majd találkozni, aztán minden ki alakult. Címeket cseréltünk, leveleztünk, és amikor haza jöttünk, ott folytattuk ahol abba hagytuk. A nyarak továbbra is geszti nyarak maradtak még egy ideig. A következő évek újfajta lángolásban teltek, nem elfelejtve a Geszti éveket, amik meghatározták mindannyiunk további életét. Az iskolai életemről a következő részben írok, mert az a négy év, amit Szegeden töltöttem szorosan kapcsolódott Geszthez, a mozgalmas nyarakat otthon töltöttem. Az én huszadik századomnak ezek az évek lesznek következő állomásai.
