SZEGED, így csupa nagybetűvel. Életem varázslatos négy éve! Kiszámíthatatlan, kegye a sorsnak, hogy engem oda vezetett. Ki gondolta, hogy életem első 14 éve után itt kötök ki röpke felejthetetlen négy évre. Itt lettem nagylány, itt tanultam a kémiát és nem utolsó sorban az életet, ami teljesen más volt, mint a megszokott geszti mindennapok. Ahogy levizsgáztam, nem Geszten, hanem a Mezőgyáni általános iskola 8. osztályában nem sok idő maradt a gondolkodásra, hogy tovább tanulok vagy sem. Ökrös tanító úr elküldte a jelentkezési lapomat a többivel együtt az általa kiválasztott iskolába. Ezzel lezárult tanulmányaimnak az a kaotikus szakasza, ami a háború utáni években körbe vett bennünket. Valójában, azt sem tudtam mit tanulok és milyen iskolában. Úgy tudtam polgáriba járok mellette általános iskolába is. Akkoriban fejeződött be az iskola reform és lett polgáriból és minden egyéb magán órán szerzett tudásból általános iskola. Ebből mi csak a vizsgát érzékeltük és a különös új bizonyítványt láttuk. Az is utazott a felvételi lappal és ez volt a lényeg. Az öt fiú Hanzéros Ádi és Jancsi, Erdei Béla, Sujtó Sanyi, Kéri Jancsi, Berettyóújfaluba indultak gimnáziumba. Az már korábban kiderült, hogy ott csak fiú kollégium van, így aztán az szóba sem jöhetett, hogy a két lány Varga Ilus és jómagam oda menjünk tanulni. Egyikünk szüleinek sem volt annyi pénze, hogy albérletet tudtak volna fizetni. Maradt az a város és az, az iskola, amelyiknek lány kollégiuma is volt. Nem tudom a tanító úr miért éppen Szegedet ajánlotta, gimnázium volt Gyulán, Békéscsabán is, de ő kitartott a Szegedi Vegyipari Szakiskola mellett, amiből egy év után Vegyipari Technikum lett. Ilus és én azt sem tudtuk, mi fán terem a kémia. Az a néhány képlet ami, a könyvünkben szerepelt arra volt jó, hogy megmutassa mennyire érthetetlen ez az egész tudomány. Azt, hogy ezzel a végzettséggel hol lehet majd dolgozni, gyárban vagy laborban senki nem tudta megmondani. Ez a kérdés számunkra, pillanatnyilag mindegy volt. Az lebegett a szemem előtt, hogy elmehetek lehetőleg jó messzire és tanulhatok. Faluhelyen akkor szent volt, amit a tanító mondott, elfogadta jónak helyesnek szülő gyerek egyaránt. A háború, a nagy világégés után 1949 et mutatott a naptár. Nem volt semmink se ruha se ennivaló, pénzt pedig nem is láttunk. Ettük azt, ami a kertünkben megtermett, ha nem volt valami cseréltünk. Ez a nincstelenség kelt versenyre a jövőbe vetett hittel, és azzal az eltökéltséggel, hogy ha már lehet a paraszt gyereknek is tanulni ezt az esélyt ki kell használni. Megkereste apámat a tanító úr. Mielőtt a gépezet beindult, és azt mondta: ezt az eszes gyors felfogású, kicsit szeles gyereket taníttatni kell. Ott a helye a Szegedi Vegyipari iskolában. Utána jártam van kollégium, nem kell fizetni az a dolga, hogy tanuljon. Gondolják meg engedjék el. Meghányták vetették a dolgot, ami nem volt egyszerű, Szeged nagyon messze van Geszttől az utazás is körülményes, mégis ez csak az egyik ellenérv volt. Súlyosabb az, hogy ott van a Jugoszláv határ, mögötte Tito, akit akkor éppen láncos kutyának tituláltunk. Azt hitte mindenki, hogy éppen arra vár, hogy lerohanjon bennünket. A háború még nagyon elevenen élt mindenkiben a félelem teljesen jogos volt. Amíg, apám és anyám, vitatkoztak a jelentkezési lapot elküldte igazgatónk Szegedre. Két héten belül megjött az értesítés mehetek felvételizni. Lett erre nagy izgalom nemcsak a felvételi miatt, hanem azért is, mert ezen a nyáron, Budapesten szervezték a Világ Ifjúsági Találkozót a VIT –et. Gesztről is mentek fiatalok úgy, hogy előtte pár napot a Balatonnál töltöttek. A program szoros volt, ahogy a VIT véget ért másnap Szegeden kellett lenni. Nagy volt a kísértés, azt sem tudtam mit csináljak. Mindenhová szerettem volna menni, de annyi pénz a világon és a háznál sem volt, hogy én körbe járjam az országot. Azt sem mertem megkockáztatni, hogy ne érjek, Szegedre amikorra kell. Az, hogy tanulhatok mindennél fontosabb volt számomra Ez volt az első alkalom, hogy választanom kellett azt hiszem jól döntöttem. Ilus végig csinálta a sűrű programot, nagyon irigyeltem érte, mire kellett, ott volt Szegeden. Mivel ő nem otthonról jött egyedül kellett utaznom. A felvételi előtt két nappal ott kellett lennem, hogy Ilussal is tudjak találkozni. Az ő nővére is Szegeden tanult a védőnőképzőben. Már jó előre megbeszélték vele, hogy vár ott bennünket és lakhatunk nála amíg a felvételi, lezajlik.
