6 /.Gyárlátogatás. Reggeli után elindult velünk a busz, Moszkva egyik külvárosa felé. Zömében a Vegyiparból jöttünk, így a kiszemelt gyár, kénsavat és sósavat gyártott. Nem hiszem, hogy a háború óta újítottak rajta valamit, annyira lepusztult volt, hogy a szolnoki kénsavgyár mellette patika. Csak az udvaron vittek körbe bennünket, a gyárba senki sem mehetett be. Hamar végeztünk, de a látogatás végén meghívták a csoportot találkozásra a dolgozó néppel! Beültünk a kultúrházba jöttek a melósok, de beszélgetni nem tudtunk, az Orosz nyelvtudásunk a béka feneke alatt járt, ők pedig nem tudtak Magyarul. Így aztán maradtak a hivatalos szónoklatok, a nagy Magyar- Orosz „ Drúzsba „. A vendéglátás viszont itt is tökéletes volt, elgondolkoztunk rajta, hogy honnan és hogyan hozzák a sok finomságot, amikor az üzletekben semmi nincs. Örültünk, hogy aránylag hamar megszabadultunk a „való világból „ és épségben visszajutottunk a szállodába. Ebéd után szabad időnk volt, elindultunk valamit venni ajándékba. Az egyik társunk mini TV –t akart venni, tudni kellett, hogy hol lehet kapni a hatalmas városban. Beültünk egy taxiba a sofőr tudta, és olyan kevés kopejkáért vitt el bennünket, hogy alig tudtuk össze kaparni az aprót. Valahol a város végére jutottunk ahol egy kis üzletben valóban megkaptuk a kívánt árút. Ezek után nem kísérleteztünk, hogy bármit keressünk, úgyis reménytelen lett volna. Néhányan elmentünk a Gumba és egy ajándék boltban megvettük azokat az apróságokat, amiket akartunk. Délután pihentünk, készültünk a búcsúestre. Vacsora után nem mentünk a szobánkba, hanem maradtunk együtt az egész jókedvű társaság. Nem vittem potyára a szép ruhámat, kicsíptem magam és megmutattuk, hogy kell mulatni. Ha jól emlékszem az asztalon ugyan nem táncoltunk, de nem sok híja volt. Akik ott voltak az étteremben először csak óvatosan, végére teljesen összekeveredtünk. Lett egy nagy mulatós, Orosz- Magyar„ Drúzsba „, elég sok pezsgő elfogyott, a hangulat igazán jó volt. Mint ahogy már említettem, itt 11 kor „ véget vetnek a zenének „ de a legények és a lányok nem mentek haza. Nagyot mulattunk hajnal 2 ig akkor bezárták az éttermet, zene sem volt ideje volt lefeküdni, mert másnap haza indultunk. A vissza út már nem volt olyan izgalmas, meséltük az élményeinket és hamar-2 óra alatt- megérkeztünk a Budapesti Ferihegyre. Vártak bennünket. Másnap már mentem dolgozni és egész nap meséltem az élményeimet. Mire haza értem nem volt hangom. Családom nem bánta, hogy van otthon egy kis csend, végre anyu csak akkor beszél, amikor nagyon fontos mondanivalója van!