Néhány lányért eljöttek a szülei, de legtöbbünk egyedül utazott haza, ami kellemesen izgalmas volt .Nagy hanggal csivitelve búcsúzkodtunk címeket cseréltünk, hogy a nyár se teljen el úgy hogy nem hallunk egymásról. Otthon már vártak a szüleim és a fiúk is hazajöttek Berettyóújfaluból, a kollégiumból. Mindenki tele volt élménnyel. A nyarat otthon töltöttem nem mentem dolgozni pedig jól jött volna egy kis apró pénz, nem volt hova menni. Egész nyáron, amikor nem volt otthoni feladat, bandáztunk a fiúkkal és nagyokat nevettünk. Sújtó Sanyival, Kéri Jancsival sülve-- főve együtt voltunk meséltük az élményeinket. A nyárnak az a tulajdonsága, hogy gyorsan elszalad. Akár milyen rövid volt mindenre jutott időm. Segítettem a ház körül és egy hétre elmentem Tótiba Juliska nénémhez. Juci még általánosba járt és biciklivel vagy, gyalog ment Szakállba, iskolába három kilométert, ha esett, ha fújt. Nyáron persze ő is otthon volt jókat beszélgettünk, játszottunk, közben legeltettük a teheneket. Kaptam egy nyári ruhaanyagot, kék vászon, nagy fehér virágokkal, amit az akkori divatnak közel megfelelően varrt meg egy geszti varró nő. Apámnak nem volt olyan munkája, ami pénzt hozott a házhoz annyi pénz mégis előkerült, hogy ki tudtuk egészíteni a stafírungomat néhány fehérneművel. Ezeket is otthon varrták, de mégis csak volt valami. A nagy buggyos bugyikat lecseréltük a divatos bunda bugyira, aminek valamivel rövidebb szára volt. Anyám már teljesen bele törődött, hogy nem vagyok otthon Apám, pedig büszke volt rám, hogy tanulok. Geszten elismeréssel beszéltek róla ,hogy ott maradtam Szegeden „bírom az iskolát „ Ha kérdezték Ilus miért jött haza azt mondtam beteg volt, 1950 ben ha titkuk volt az embereknek meg tartották maguknak – sohasem lehet tudni alapon - .Apám a maga szorgalmas és csendes módján biztosította számomra a tanulást. Nem tudom, hogy csinálta, de mindig meg volt ami kellett. Mielőtt visszautaztam, mint már említettem elmentem Juliska nénémhez gyalog, a csillag laposon keresztül az erdő mellett. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem, kicsit féltem, olyan kihalt volt a határ alig lehetett embert látni. Korábban mikor mentünk anyámmal szénát forgatni, vagy gyűjteni mindig sok ismerős ember volt ezen a részén a határnak. A Körösön nem a hídnál mentem át, mert nagyot kellett volna kerülni, hanem az egyik gátőr átvitt a vízen csónakkal. Juliska néném haragudott, hogy elengedtek egyedül. Nem sokkal korábban kezdett járni Debrecenből egy távolsági busz Gesztig. ami érintette a Komádi hidat ahol megállt .Nem engedtek el hazafelé egyedül a réten keresztül, hanem a hídig elmentem gyalog és ott buszra szálltam. A három km utat hamar megtettem, a hídnál volt egy kocsma, amit gesztiek üzemeltettek . Várnom kellett, elfáradtam ,mezítláb voltam nem is vittem magammal cipőt a legelőre nem kellett. .Bementem a kocsmába és leültem, oda jött hozzám az asszony, kértem egy pohár vizet, amit nem kaptam –Bagdiak voltak –végig nézett rajtam és azt mondta, hogy ott nem várhatom a buszt, ahogy kinézek, menjek ki! Még ma is, ha valami megaláztatás ér ez jut eszembe! Kimentem, leültem egy kőre és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Ezzel még nem lett vége a tortúrámnak. Megjött a busz felszálltam akkor már sírni tudtam volna a mezítlábam miatt és szidtam magam miért nem mentem haza is gyalog. Bedugtam a lábam az ülés alá, hogy ne lássa senki. Egy idő után mellém ült a kalauz és egészen addig, amíg mellém nem ült, egy felszálló asszony Zsadányban macerált, hülyeségeket, dumált ajánlatokat tett, alig tudtam tőle megszabadulni. Amikor végre Geszten leszállhattam a buszról egy trappban szaladtam hazáig és megfogadtam, hogy nem megyek el többet egyedül. Augusztus végén összecsomagoltam a nyáron szerzett holmikat és elindultam Szegedre. Csupa izgalom voltam az úttól és az osztálytársakkal való találkozástól. A vonaton összeverődtek a diákok, akik a környékről utaztak valamelyik nagyvárosba. Viháncoltunk nagyokat nevettünk, megbotránkoztatva az idősebb utasokat. Mire kezdtünk leszállni címeket cseréltünk és egy ideig leveleztünk. Annyi paraszt gyerek még sohasem járt középiskolába, mint akkor és ezt mi nagyon élveztük.