3/ Színek az életünkben. Amikor még éppen elkezdődött a tanítás, bele sem lendültünk, megkaptuk az órarendet utána, kivezényelték az összes tanulót, gyapotot szedni. Ezekben az években sok olyan mezőgazdasági termelést, kipróbáltak, ami nem sok eredménnyel kecsegtetett. A háború előtti rizstermesztés mellé bejött a gyapot is. Nem volt hozzá elég meleg az ország klímája, gyakorlat pedig semmi. Nos, hát ide vezényeltek bennünket. Hatalmas táblákban állt a csörgősre száradt derékig érő cserje. Virított rajta a már kipattant magházakban a sok fehér vattacsomó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézett ki jól. Külön vonattal vittek bennünket ahol végig hancúroztuk az utat de, amikor meg láttuk a hatalmas táblákat és rá jöttünk. hogy azt nekünk kell leszedni már nem voltunk olyan vidámak! A vonaton velünk utazott a város valamennyi középiskolás diákja. Kaptunk a nyakunkba egy tarisznya féle átalvetőt, amibe szedtük a szúrós gumókból kibomlott puha gyapotot. A nap végére olyan volt a kezünk a szúrós gumóktól amilyen a rabszolgáké lehetett! A leszedett vattát zsákokba szedtük és a tábla végén leadtuk a gyűjtő helyen ahol lemérték és valami pénzt kapott érte az osztály. Szerettünk volna minél többet kapni a munkánk után. Kicsit feltupíroztuk a zsákok súlyát az aljára rakott tégla darabokkal. Kellemes meleg volt az ősz, nehéz volt a munka mégis szívesen jártunk egész héten, addig sem kellett tanulni. Reggelenként mire kiértünk felvettük a tarisznyát, elkezdtük a munkát eltelt a délelőtt, több mint a munkaidő fele. Ebéd után pihentünk egy kicsit hűvöset keresve és csak eltelt lassan a délután. Nem szakítottuk meg magunkat. Szerencsére ilyen jellegű munkára nem vittek bennünket máskor, nem sok haszon volt belőlünk. Osztályunkból többen maradtak ki évek alatt, mint ahányan jöttek. Többen voltak a fiúk nagy volt az osztály létszámuk. Az igazgató úgy döntött kapunk néhány fiút. Összesen, heten jöttek hozzánk, akikkel együtt maradtunk érettségiig, nagy egyetértésben. A legjámborabb, fiúkat kaptuk, akik eleinte az osztály céltáblái voltak. Mire vége lett az évnek sikerült őket a magunk képére formálni, magyarul elrontani. Sokszor zengett az osztály a hahotánktól. A háború hatása még most is látszott a korosztályokon. Egy osztályba jártunk, mint már írtam az 1932 ,33, 34, 35 , -ben születettek. Teljesen mindegy volt ki hány éves egyformán gyerekek voltunk, állandóan hülyéskedtünk, játszottunk. Ahogy a fiúk kezdték otthon érezni magukat bekapcsolódtak a játékainkba. Egyszer, Bodó Pista törölte a táblát egy kétes tisztaságú krétával átitatott ronggyal, mondtam neki valami kedveset és hozzám vágta. Közben a nevetéstől körbe futott a szája. Én abban a pillanatban visszakézből úgy vágtam hozzá, hogy az éppen a szájában landolt, majd lenyelte. Jött a tanár órát tartani, miközben mi körbe szaladtunk egymás után a padok közt, nem dicsért meg bennünket. Az iskola előtt a Mars téren akkor is most is piac van, a különbség annyi, hogy akkor még nem voltak bódék. A földre terített pokrócokról, kosarakból kínálták portékáikat a kofák. Piac napokon dél fele körbementünk és ahol a legolcsóbb volt vettünk cseresznyét, meggyet. Jó szórakozás volt, hogy amikor óra alatt megeszegettük a gyümölcsöt, a magokat az éppen a táblánál felelőre lőttük ki, minden irányból. Minden tanárnál nem lehetett megtenni, de Székely tanár úr jó médium volt észre sem vette, vagy ha igen csak somolygott finoman. Óra után elpanaszolta Eta néninek, hogy nem bír velünk. Kaptuk a letolást osztályfőnöki órán, de tudtuk, hogy megvédett bennünket. Ezek a tavaszi akcióink olyanok voltak mintha front vonult volna keresztül rajtunk megzavarva amúgy sem egészen tiszta fejünket. Egy tavaszi nap szólt a fiuk közül valaki, hogy a következő piac napon különös figyelemmel menjünk végig a piac ócskás során, mert ők már tudják, hogy az egyik árusnál érdekes dolgokat lehet majd kapni. Beindultunk csoportosan és az iskolától 10 méterre megláttuk az árust. Ócska zakóban, derekán madzaggal átkötve, zsíros kalapban árult a fiuk móka mestere Losonci Gyuri. A választék valóban értékes és érdekes volt. Lehetett nála kapni, tehén kolompot, ácskapcsot, 200 as szeget, lyukas lábast, ló patkót, rossz cipőt, kalapot és még sok hasznos dolgot! A nevetéstől be pisiltünk, ahogy kínálta a portékáját. Azon a nap ő volt a fő látványosság. Mi legalább olyan jól mulattunk rajta, mint ő a saját mókáján, amíg az igazi árusok ki nem eb rudalták maguk közül. A tanárok közül is volt aki, megnézte mit művel a piacon Gyuri, díjazták a humorát. Szép emlékeim közé tartozik az ez évben általunk színessé tett április elseje. Az ötlet közös volt, lelkileg hamar ráhangolódott az egész osztály. Az volt a cél, hogy valami maradandót alkossunk a csíny tevés terén, ezzel is beírva nevünket az iskola diákjainak legjobbjai közé. Első óránk Eta nénivel történelem volt. Amikor bejött látta, hogy mindenki háttal ül felé. Óra előtt meg forgattuk a padokat úgy rendeztük be az osztályt. A katedra a helyén marad, felálltunk, ahogy szoktunk csak háttal nem szólt semmit. Kinyitotta a naplót és elkezdett feleltetni, mi háttal feleltünk, ha tudtunk. Vette a lapot, nem zúgatott be bennünket, a tanáriban elmondta mire számítsanak a mi óránkon. Szünet után Székely tanár úr órájáról elbujtunk. Megszereztük a folyosón lévő kis szuterén, kulcsát, amit egyébként állandóan zárva tartottak és ott szorongtuk végig az órát, míg ki nem csengettek. A tanár úr keresett, de nem talált bennünket. Matek órán nem mertünk elbújni tudtuk, hogy annak olyan következménye lenne, amivel mi húznánk a rövidebbet. Bent maradtunk az osztályban és egy nagy vekkert, sétáltatunk egész órán, úgy, hogy ötpercenként máshol csörgött veszett erős hangon. Sokáig bírta Tibi bácsi szórakozásunkat, amikor elkezdte keresni kinél van az óra. Amikor már nagyon közel volt az esedékes elkövetőhöz a szemetes kosárban landolt a csörgős masina, aminek persze, hogy nem volt gazdája. Az a ritka helyzet állt elő, hogy nem tudott feleltetni bennünket, mert ő volt ideges. Naaagyon tetszett nekünk! Nem volt tornatermünk mindig az udvaron tornáztunk most is kivonultunk és mindenki mást csinált, mint amit Rózsa vezényelt! Nem volt néző közönségünk el voltak foglalva a fiatal tanáraink - Horvát Karcsi , Cakó Miska - akik normál esetben az emeleti ablakból lestek bennünket, ahogy ugrálunk a kis idétlen fekete torna gatyákban. Simán eltelt a torna óra, mert itt egyébként is sokat játszottunk. A legnagyobb bulit szerves technológia órára tartogattuk! Gondoltuk méltó módon meg vicceljük Kovács Endrét. Majdnem visszafelé sült el! Laborban az akkori negyedikesek megértő segítő társak voltak. Elmondták, hogyan kell jódazidot csinálni, aminek az a tulajdonsága ,hogy ha a szűrő papíron száradni tesszük a nedves kristályokat a szellőtől is felrobban és akkorát szól, mint egy géppisztoly. Előző nap csináltunk belőle egy jó adagot és óvtuk, hogy nedves maradjon. Óra előtti szünetben kiszórtuk az egészet az osztályban az ajtó és a katedra közt legtöbbet a tábla előtt. Megtudtuk, hogy nagyon idegesíti minden durranás, gondoltuk jól megkapja a magáét! Jól nevelten ültünk a helyünkön, amikor bejött az órára. Lélegzet-visszafojtva vártuk a hatást, ami nem maradt el. Ahogy meg hallotta az első durranást, tudta mit csináltunk. Elment a katedráig leült és meg sem mozdult egész órán. Fellapozta a naplót és kiszólította Ágoston Olgát, aki legalább annyira ideges lett, mint ő. A feleléstől való félelmét csak fokozta a magunknak állított kelepce. Ahogy Olga meg mozdult és csak picit arrébb vitte a lábát azonnal beindult a durrogás! Mondanom sem kell, hogy ő azok közzé az ártatlanok közzé tartozott, aki nem vett részt a készítésben. Jobban félt, mint Endre, aki nem kegyelmezett és ezen a napon a szokásosnál is több egyes került a naplóba. Hiába, akinek nincs humora az mindenre képes! Mi többiek élveztük a helyzetet mindaddig, amíg ránk nem került a sor. Óra közepe táján már alig vártuk, hogy vége legyen mindennek. Addigra eldurrogott minden puskaporunk csak az Endréé tartott ki óra végéig. Végig ülte az órát rezzenéstelen arccal, akkor felállt és szó nélkül kivonult. Nem voltunk boldogok, mégis jót nevettünk, nem bántuk az egyeseket sem, azt éreztük így is megérte borsot törni az orra alá. Az óra végét jelző csengő hangjának jobban örültünk, mint máskor, kiszabadultunk végre a saját fogságunkból. A 3 /B hírnevén nem esett csorba elértük , hogy az egész iskola rólunk beszélt egy hétig.