Továbbra is tagja voltam az MSZMP nek a Szakszervezeti Bizottságnak, vezetője lettem a Nőbizottságnak. Egyfolytában, nyüzsögtem, amit nagy élvezettel, örömmel tettem. Valamit mindig ki kellett„ harcolni „ de leginkább nagy hanggal, sokszor elmondva „ kidumálni „ . Új öltözőt az asszonyoknak, járdát az újonnan épült laborokhoz, óvodabővítést, bölcsődeépítést, munkásszálló építését a nőknek. A fizetés emelések igazságos elosztásába is bele szólhattam. Minden üzem résznél a társadalmi hierarchia felállása a következő volt: Párt , KISZ , Szakszervezet vezetői és a gazdasági vezetés. Belőlük állt az „üzemi négyszög„ akik időnként összeültek és elosztották a fizetésemelést, döntöttek az előléptetésekről, átszervezésekről. Sokat vitatkoztunk ki hova kerüljön dolgozni, milyen munkakörbe. Ezek a viták valósak voltak még akkor is, ha néha másképp döntött a főnök. Sokszor volt más a lányok munkához való viszonyáról a véleményem és azt el is mondtam. Igy kerültek a már említett lányok is az új laborokba dolgozni. Akik a MEO ban szerezték meg a megfelelő gyakorlatot .Állandó rotációval előbb - utóbb mindenki a megfelelő helyre került. Kezdtem átlátni a gyárban folyó társadalmi életet, ami nem volt idegen számomra. Biztosan hozzá járult nagyszájúságom, szókimondásom. Nem kellett félni, sem nekem, sem másnak attól, hogy mi lesz, ha elmondja, amit gondol .Legfeljebb másnap megdicsértük az illetőt a munkatársak, hogy jól meg mondtad „nekik „. Együtt tettük meg az utat évek során vezetőinkkel, akik megjárták a ranglétrát ugyanúgy, mint bárki más. Ritkán fordult elő, hogy más gyárból jött vezető a gyárba. Az alapszervezeti párttitkárok és vezetőségek tagjai négyévenként váltották egymást. Ugyan ez volt érvényes a pártbizottsági titkárra és a bizottság tagjaira. Volt köztük okos értelmes és nagyon buta egyaránt. A buták voltak a veszélyesebbek, mert azokat nehéz volt helyes irányba terelni. Mucsányi Kálmán az elsők és jók közé tartozott, amikor a létszám alapján üzemi pártbizottság alakult, egy vegyészmérnök Lukács Gyula került a gyárba. Mindenkinek, na lehet, hogy nem mindenkinek, jó véleménye volt róla. Minden esetre, neki volt tekintélye éppen a tudása miatt. Az ö vezetése idején lettem tagja a 23 fős Pártbizottságnak ahová nagyjából minden üzemrészből választottunk küldöttet..Akkor már a szakszervezeti bizottságban is nyüzsögtem . Aki egy helyen feltűnt előbb - utóbb több bizottságban találta magát. A félreértés elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy ezek nem pénzes helyek voltak! Ezekben az években bontakozott ki a sokat vitatott és sokszor leszólt Szocialista brigád mozgalom. Mi is létre hoztunk egy brigádot, majd később még egyet. Egy ideig én is voltam brigádvezető, de a sok egyéb társadalmi munkám miatt lemondtam, új vezetőnknek Kovácsné, Katit választottuk. A lányokat jól együtt tudta tartani és szervezni a különböző összejöveteleket. Az egyetlen szépség hibája az volt az egész brigád mozgalomnak, hogy dokumentálni kellett mindent. Azt, hogy hol milyen társadalmi munkát végeztünk, mikor voltunk színházba, moziba vagy kirándulni . Mindezt őszinte örömmel megtettük csak írni ne kellett volna róla. Naplóvezetésre, beírásokra általában akkor került sor, amikor le kellett adni a naplókat elbírálásra. Ilyenkor aztán ló halálban bekerült minden, ami eszünkbe jutott. A gyárban és a műhelyekben lévő brigádok voltak nagyobb bajban. Vadásztak az írástudó napló vezetőre. A gyárban összesen volt nagyjából 20 -25 brigád . Ősszel kimentünk a Tisza ligetbe és egy nap alatt összegereblyéztük a lehullott avart, miközben hancúroztunk és este szalonnát sütöttünk a férjeinkkel kiegészült csapattal. A hatalmas avar halmokat mielőtt elvitték teherautókkal még szét hemperegtük egy kicsit kiélvezve a jó idő és a rendetlenkedés örömét. A hatvanas - hetvenes évek között felépült a Tisza ligetben egy remekül kinéző vállalati üdülő sor. A Vegyiművek üdülője sok kellemes brigád összejövetel és családi rendezvény színhelye lett. A brigádok összetartó ereje nem a brigádnaplóban volt. Attól még nem lett egy közösség sem jó, hogy leírta valaki, hogy az. Rajtunk múlt, minden . Amikor a vállalat vett egy saját Buszt és lehetett kirándulásokat szervezni az ország egész területére, ha csak lehetett útra keltünk . Halmai Laci bácsi megértő és türelmes vezetésével sok helyre eljutottunk. A Balaton, Mátraháza ,Sopron , Aggtelek, a Budapesti múzeumok, színházak látogatása mind - mind sok örömet okozott. Többször eljutottunk az Operett színházba, a Madáchba és az Operába. Megszerette az is a színházat, aki egyébként sohasem ment volna el ilyen helyre. Közös élményekről beszélgetni nem ugyanaz, mint elmesélni valamit, amit a másik ember még sohasem látott. A Lillafüredi kirándulás , csónakázással a Hámori tavon , a Parádfürdő melletti vízesésnél botorkálás a köveken , vagy a Szilvásváradi fátyol vízesés melletti sétálás és piknikezés életre szóló élményt jelentett. Mindez, nemcsak egy - egy „pipa „ volt a teljesített programok közt, hanem együttlét azokkal, akikkel szívesen voltunk együtt. Nem csapat építés volt a neve, hanem kirándulás. A lakótelepen lévő kultúrház is jó hely volt a különböző rendezvények megtartására. Minden évben két, három alkalommal, táncos zenés rendezvény volt a nagy teremben, magyarul bál. Szilveszterkor, farsangkor, nyárelején, szüretkor. Az okot, mindig megtaláltuk. Bárki jöhetett és vendéget hozhatott, mindig zsúfolásig megtelt a terem. Randalírozás nélkül reggelig táncoltunk. A megfogadott legjobb zenekar az akkor divatos dalokat játszotta . A Gedeon bácsi a nők bálványa vagy a Trombitás Frédi addig szólt, amíg mozogni tudott a lábunk. A skálán színesedtek a rendezvények , minden hónapban egy hétvégén Műszaki klub összejövetelt tartottunk. Nem volt zárt ez, sem de mégis inkább a vállalatnál dolgozó értelmiség jött össze. Az este első részében kulturáltan szórakozott, az éjszakába nyúló második részben kezdett a társaság becsípni. Hajnal felé aztán az üvöltő gépzene hangjára, amit Három Sanyi szolgáltatott, már sem táncolni, sem mellette beszélgetni nem lehetett. Ilyenkor kezdett a társaság még viszonylag józanabb része haza szállingózni. Sokszor ott hagytam Flórit, mert az ehhez hasonló rendezvényeken általában vele söpörték ki reggel a termet. Egy ilyen alkalommal Táltos Mikivel talicskával tolták le egymást a Tiszára fürödni. Az is előfordult, hogy valaki a hátán hozta haza, megtámasztotta az ajtó mellett, becsöngetett és már ment is el. Hozzánk, részegen nem lehetett beülni, se nappal sem este. Elég volt, ha csak rá néztem a társaságra és már mondták is, hogy nem akarnak bejönni. Erről voltam többek között, ismert és arról is, hogy általam ismert részeges emberek tőlem nem kaptak kölcsönt. A gyerekek nagy örömére a kultúrház nagytermében hetenként egy két alkalommal mozi filmeket vetítettek. Néha olyan filmek is felkerültek a műsorra, amit a felnőttek is szívesen megnéztek. A városba bejutni még csak - csak lehetett, de a mozi után haza kerülni elég körülményes volt , ami az évek alatt mit sem változott. Néha különleges dolgokat szerveztek. Ilyen volt egy sorozatos boksz mérkőzés . A színpadon volt a ring az „öreg „ Zsolesz, aki lehetett akkor 35 éves, élet - halál harcot vívott valaki ellen. A gyerekek imádták és üvöltve szurkoltak neki azt hiszem azért győzött. Felléptek Észt és Ukrán népi táncosok ,akiknek mindig nagy sikere volt és a Szolnoki Tisza tánc együttes is. Sikere volt a kulturális rendezvényeknek. Mondhatnám azt is, hogy mindennek , amit meg lehetett nézni együtt lehetett lenni a többi emberrel. Az előtérbe felállított két asztali tenisz, asztalon állandóan játszottak a gyerekek. Tudtuk hol vannak és azt is, hogy jó helyen vannak. Csak este kellett beterelni őket a padokról ahol reggelig tudtak volna beszélgetni, hancúrozni. A hatvanas évek vége felé a véd gát melletti, akkor már parkosított területen három kis medencével strand épült. Bekerítették és éppen, kicsi mérete miatt, csak a lakótelep lakói használták. Volt, aki felügyelt a rendre és a gyerekeinkre. Paradicsom volt, különösen iskola szünidő kezdetétől. Nem vágytak el máshová a gyerekek mi pedig tudtuk, hogy jó helyen vannak .Valamennyi kiskamasz itt tanult meg úszni a csepp kis medencében. A felnőttek is szívesen lejártak , hiszen semmit nem kellet magukkal vinni , fürdő ruhába lementünk és ebédelni haza sétáltunk. Üdülő volt a lakótelep. Irigyeltek bennünket a városban lakók .
