Ahogy a porfesték üzem, gyártásra készen felépült, és átadásra került, a labor dolgozóit ki kellett választani és megbízni , betanítani az új feladatra. Velem ellentétben, Géczi nem szerette volna, hogy nagyon megszokjak egy helyen, kiszemelt az éppen induló festék üzem laboratóriumába csoportvezetőnek. A műtrágya elemzések csoportvezetői posztját átadtam Fodor Gizikének. Főnököm Darócz István lett, aki Veszprémben végzett a vegyipari egyetemen. Okos volt, nagyon jártas a kémiában, mindennek utána nézett, amit nem tudott és elmagyarázta a miérteket. A logikus gondolkodásra ő szoktatott rá. Rossz volt a megbízhatatlansága, akkor érkezett be reggel amikor már mindent el kellett indítani. A gyárból sokszor engem hívtak a reggeli megbeszélésre, ami nem tetszett neki. A csoport összeállítását ránk bízta Géczi, Pistivel elkezdtük a lányokat csábítani. Végül összeállt a kép, ami elég vegyesre sikerült. Hagymásiné mindenképpen jött, Szabóné Rózsika , Kézérné Edit, Nagypálné Kati , Szikszainé Kati, és Tóthné Icu. Az egész csapatból Icunak örültem legjobban. Amit ő meg elemzett az biztosan jó volt. Pontosan precízen dolgozott. Volt néhány mintavevő, betanított dolgozó, akik nem sok vizet zavartak. Majdnem mindegyik valakinek a valakije volt, dolgozniuk kellett és, amit rájuk bíztam azt elvégezték. Összesen 22 en dolgoztunk az új laborban. Ennyi ember munka elosztása, számonkérése, személyes gondja lett a feladatom. Igyekeztem tőlem telhetően helyt állni, ami néha csak konfliktusokkal tarkítva sikerült. Azzal kezdtük a labor birtokba vételét , hogy gyönyörűen kitakarítottunk . Már előre örültünk milyen jó lesz a szép új munkahelyen dolgozni . A gázt és sűrített levegőt az üzemből központilag biztosították. Éppen készen lettünk, amikor szaladnak értem a lányok, hogy nagy baj van . Próbanyomást csináltak a gyárban és anélkül, hogy szóltak volna ránk engedték a sűrített levegőt . A vezetékek tele voltak grafittal, és a nyomástól mindent beborított a fekete lé. A lábam a földbe gyökerezett, a kulcsaimat földhöz vágtam és elkezdtem nagyon cifrán káromkodni. Azt hittem, hogy ott azonnal megüt a guta. Mindent kezdhettünk előröl ,azzal a különbséggel ,hogy az edényeket és műszereket is el kellett mosogatni. El lett rontva a beköltözésünk. Három helységünk volt, egy ahol a száraz festékeket kihúzással összehasonlítottuk, egy ahol elemzéseket végeztünk, a jól felszerelt műszer labor, ez lett a kedvencem. Nagyon szerettem ott dolgozni, ha csak tehettem nem adtam át másnak a feladatot. Frissen szerzett Német tudásomat itt gyakoroltam. Lefordítottam a műszerek használati útmutatóit, prospektusokat. Sok elemzési munkamenet is Németül volt leírva, aminek külön örültem. Szépen lassan kialakult az életünk, megszoktuk az új munkákat ,az új helyet. Az egész labornak különös varázsa lett, otthonos hangulatot árasztott az állandóan duruzsoló vízdesztilláló készülék az ajtó mellett, sokszor elfog ez az érzés, amikor a laborra gondolok. A magaménak éreztem és a munka is jobban ment, szerettem itt dolgozni, jó csapat volt együtt. Valami mindig akadt, ami színessé tette az életünket .Új szocialista brigádot alakítottunk akinek Rózsika lett a vezetője és a „Kállai Éva „ nevet kapta tőlünk . Fel vettük a kapcsolatot a Debreceni BIOGÁL gyógyszergyár hasonló nevű brigádjával . Remek kis csapat lett így együtt a két társaság . Minden évben találkoztunk kétszer , egyszer Szolnokon , egyszer Debrecenben . A Tisza parti üdülőnkben csaptunk nagy bulikat vagy a Hortobágyi csárdában. Barátságok szövődtek, amik hosszú időn át megmaradtak. Megmutattuk egymásnak munkahelyeinket, ami merőben eltérő volt. Szerveztünk közös kirándulást a Mátrába ahol jól éreztük magunkat, kirándultunk sokat nevettünk. A labor épület végében volt egy kis ebédlő ahová az üzemi dolgozóknak és nekünk ebédet hoztak amit az asztaloknál elfogyasztottunk. Igyekeztünk a környezetünket tisztán és rendben tartani. Mégis előfordult, hogy kitört az ebédlő ajtajának üveg ablaka. Ahogy az lenni szokott hiába kértük csinálják meg , mindig elmaradt. A keretből kiálltak az éles szilánkok, amit már nem tudtunk kiszedegetni . Egyik nap mentünk többen egyszerre ebédelni, amikor Klári megcsúszott és a hatalmas testével bele esett az üvegbe. A kiálló szilánkok végig szántották a jobb karja belső oldalát úgy ,hogy megakadt a könyök hajlatban . Kiszakította a bőrt és húst, ami csak fityegett rajta . Ahogy megláttam Klárit elesni szaladtam vissza és mondtam ,hogy azonnal ívják a mentőt és az orvost. Ne kérdezzenek semmit nagy a baj. Ki kaptam az elsősegély fiókot a helyéről és szaladtam vissza . Mindez nem tartott két percnél tovább amíg vissza értem. Akkor már Nagypálné Kati leültette és egy köpeny övvel elszorította a karját a seb felett. Elkezdtük bekötözni, vissza helyeztem a cafatokat és nyomó kötéssel addig tekertük rá a gézt amíg már alig vérzett át. Mire a mentő és az orvos megérkezett elláttuk és vihették a kórházba. Mindketten úgy néztünk ki mint a hentesek ,a köpenyünk csupa vér volt, de megmaradt a Klári keze. A baleseti sebész nagyon megdicsért bennünket a szakszerű ellátásért. Összevarrták a sebet és több mint egy hetet kellett bent töltenie a kórházban mire kiengedték. Sokáig emlegettük a balesetet még akkor is amikor már dolgozott . Mondanom sem kell ,hogy azonnal beüvegezték a kitört ablakot . Merőben más élményünk adódott 1970 vagy 71 ben, amikor ellátogatott hozzánk Kádár János az MSZMP első titkára. A látogatást nagy előkészület előzte meg. Megszállták a gyárat, a biztonsági emberek és a tervezett útvonalat végig vizsgálták , nem készül e valaki merényletre . A gyalogos útvonalba mi is bele kerültünk. A laborban ott maradt két elhárítós . Azon a napon csak a legszükségesebb vizsgálatot végezhettük el . A festék őrlő „ koller” sort lezárták, hogy ne szálljon a por. Az üzem mögötti raktár ajtót belakatolták, úgy, hogy előbb a büntetett előéletű cigányokat beterelték hátra. Nagy volt a felháborodás részükről , mert ők is látni akarták a vendéget, amit sajnos nem engedtek meg nekik . Amikor hozzánk ért a delegáció megálltak és terven kívül Kádár bejött a laborba miután szét nézett és beszélgetett velünk, beírt a brigád naplónkba. Volt témánk egy időre .Délután a Jármű javító nagy csarnokában tartott nagy gyűlést. Nem volt kötelező, a csarnok tömve volt.