A ház állt és nekem kellett döntenem, folytatom az építését vagy eladom úgy, ahogy van . Egyik nap megkeresett egy idegen férfi azzal, hogy úgy hallotta ez a ház eladó Addig csak ültem magamba roskadva az elgazosodott telek szélén, ekkor megráztam magam„ mi az, hogy eladó ?„ úgy döntöttem , hogy folytatom az építkezést. Nem lett könnyű menet, ráadásul nem tudtam mit vállalok. Minden megtakarított pénzünket elvitt, kölcsönt nem vettem fel, ha kaptam egy kis prémiumot az mindig oda ment az utolsó fillérig, a fizetésem pedig nem volt túl magas. Úgy készült, mint a Luca széke. Minden évben jött hozzá valami. Fákat ültettem a kertbe és a ház is felépült, sok segítséggel. Mindig arra gondoltam, mit szólna hozzá apám , jól alakítom vajon a fákat a szőlőt? Flórira haragudtam úgy éreztem magam, mint amikor a kocsis a lovak közé dobja az istrángot„ menjetek , amerre akartok „ úgy éreztem cserbenhagyott. Nehezen szűnt bennem ez az érzés évek kellettek hozzá mire teljesen feloldódott. Valójában fogalmam sem volt, hogy miért tette. Amikor már be tudtam rendezni a házat falusi Turizmus keretében kiadtam egy nyáron. A pénzt, amit kaptam rá költöttem. Külföldieket fogadtam csak, nem akartam, hogy ha magyar melósok költöznek be, mindent tönkre tegyenek, amit keservesen megcsináltam. Németek , Hollandok, Lengyelek jöttek, akik jól fizettek. Nagyon jók voltak hozzám az egyszerű emberek, segítettek , jöttek és csináltak mindent. Alig fizettem valami munkadíjat, megtapasztaltam kik az igazi barátok. Nem sok maradt , de aki maradt azokban abszolút megbízhattam . Azt azért szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek az emberek valamennyien Vegyisek voltak! Ekkor értettem meg igazán, hogy még mindig inkább tartozok hozzájuk, mint bárhová! Borzasztó nehéz , volt talpon maradni. Megkerestem Szalait a Vegyi igazgatóját tudna nekem valamilyen munkát adni? Jött a választás féltem, hogy nagy kudarcra ítélnek, amit nehezen viseltem volna. Szalai azt mondta várjak, de ha úgy alakul a sorsom, hogy szükségem lesz rá, mellettem van és visszamehetek, talál nekem megfelelő munkát ahol dolgoznom kell. Ismer engem, az fog helyre hozni, ha dolgozok. Nagyon hálás vagyok neki, mert egy biztos háttér nélkül nem tudtam volna végig csinálni azt az évet és persze a többit sem. Azzal tisztába voltam, hogy régi kedves munkaköröm a laborban már nem kaphatom vissza. Azt hiszem, már nem is akartam. Maradtam a cukorgyárban, ahol szépen lassan lecsitultak a kedélyek. A következő választáskor bizalmat kaptam, maradtam. Az nagyon jót tett a lelkemnek, hogy ebben az évben újra el mehettem Sopronba a szanatóriumba, ahol egy kicsit ismét helyre pofoztak. Azok a társak, akik ott voltak valamilyen problémájukkal nem hagytak magamra. Esténként nagy beszélgetésekre gyűltünk össze a halban vagy kártyáztunk . Egészen jó állapotban kerültem haza és folytattam a munkát. Lassan lecsitultak a körülöttem lévő viharok és próbáltam beilleszkedni a közösségbe. Ahogy telt az idő, részt vettem a különböző rendezvényeken. Kampány induláskor és befejezésekor össze jött, 100- 150 dolgozó a családtagjaikkal és együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, táncoltunk. Ilyenkor már én is jól éreztem magam.