A látvány amit a keleti kavalkád nyújtott , már a buszból nézve is lenyűgözött .A régi Bizánci falak mellett a tengerparton haladtunk egy darabig. A falak mögül kilátszottak a bőrcserző műhelyek, vagy gyárak nem tudom, minek nevezzem. Így messziről nagyon kezdetleges látványt nyújtottak. A környéket betöltötte a napon száradó cserzett bőrök átható szaga . A lepusztult házak látványát, ha lehet még ez is fokozta . Széles nyolcsávos autópályán érkeztünk a belvárosba , amelyen hömpölygött az autó áradat. Sárga taxik tömkelege , hangos dudaszó és olyan vezetési stílus, amit életveszélyesnek gondoltam , fogadott bennünket . Évek alatt nem láttam egyetlen balesetet sem . Valamennyi ház olyan lepusztult állapotban volt , mint amiket az utolsó szultán óta senki sem tataroztatott .A különböző árukkal, teleaggatott falakról ez mégsem látszott. Madzagokon lógott a sok selyemkendő , szoknya hálóing , bőr árú, táska! Fel sem tudom sorolni mennyi minden . A változatosságot később az jelentette , hogy minden odaérkezésünkkor az éppen divatossá váló holmi jelent meg a falon lévő kínálatban . Az egész város egy nagy bazár, gondoltam, amíg meg nem láttam az igazit. Szállásunk messze volt a város központtól. A kék Mecsettől, a nagy Bazártól, egyáltalán mindentől amit érdemes volt megnézni, vagy ahol vásárolni lehetett. Ekkor még csak busszal , vagy gyalog lehetett közlekedni a világvárosban . Mi ugyebár, vásárolni, jöttünk elindultunk gyalog , mert a nagy málhákkal nem lehetett volna járműre szállni. A városközpont és a szállás közti út legalább félóra volt . A gyaloglást választottuk a busz helyett ahol vagy minket tapogattak , vagy a csomagok közül tűnt el valami. Minderre a már beavatottak figyelmeztettek bennünket. A későbbi utakon már mindig a városközpontban laktunk , de ezt az utat nagyon megszívtuk . Ráadásul két különálló épületbe kerültünk, mert másképp nem volt elég szoba. Engem már az sem nagyon érdekelt, ha egy kapualjban pihenek, csak ne mozogjon alattam amin ülök. A szobák kicsik, kényelmesek és tűrhetően tiszták voltak . Kétnapi buszozás után vízszintesbe tenni elgémberedett testemet, a kényelem netovábbja volt. Arra nem volt idő , hogy átadjam magam az édes semmittevésnek . Figyelmeztettek , hogy ez nem turistaút első az üzlet , kevés az idő. Gyors zuhanyozás ,a hazai maradék elfogyasztása után indultunk, most még a saját busszal Endre nevű törökünk boltjába . Jó érzékkel nem hagyták azt sem ,hogy szét nézzünk máshol a városban . Különösen veszélyes volt azoknak, akik először voltak itt . Fogalmunk sem volt az árakról könnyen beugrottunk a szíves invitálásnak .A bőr és arany boltban dolgozott Törökünk egész famíliája ,akiknek csupa magyar neve volt Attila , Zoli , és Kopasz Jani . Körbeültettek bennünket a boltban kis székekre , úgy hogy jól láthassuk a sok bőrkabátokat, amik otthon nagyon drágák voltak .Hozták az almateát , kávét közben már lehetett kérdezni , próbálni és illett alkudni . Később rájöttünk , nemcsak illik, hanem muszáj is, mert a reális árnál legalább 10 – 20 százalékkal többet kértek első nekifutásra Amikor, sokadszor voltunk Isztambulban el sem mentünk az Endre boltjába. Rájöttünk , hogy mi fizetjük meg a kis almatea árát sokszorosan . Azokban az években mi Magyarok voltunk a legfontosabb „üzleti partnerek „ Természetes volt számukra, hogy megtanultak Magyarul. Hol és mikor talány volt egyelőre . Az utcán a 8 -10 éves gyerek is ,--- akire csak a hibás zoknik eladását bízták -- tudott annyit , hogy „ mama olcsó nem drága vedd meg ! „ Ha, elmentünk mellette vagy elzavartuk szép magyar szóval küldött el bennünket melegebb éghajlatra . Visszatérve az Endre boltjába, annyi bőrkabátot egy helyen még sohasem láttam, mint itt .A bőség zavara engem is fejbe kólintott és itt nyomban vettem magamnak egy rég áhított bőrkabátot . Magamnak sem vallottam be , hogy később szebbet, jobbat és olcsóbbat láttam , több helyen is . Ezzel vette kezdetét az a monológ , hogy „ na engem többet nem vernek át !”Dehogy nem ! Minden egyes úton , valamivel beszaladt az ember a csőbe .Ha más nem lyukas póló , vagy használhatatlan zokni bekerült a csomagba. Mire megittuk a teát , elköltöttük pénzünk egy részét , délután négy órakor elindulhattunk saját utunkon . A Belváros minden utcája , minden háza szálloda vagy üzlet . A három – négy emeletes üzletek belül butikokkal voltak tele. Itthon mutatóban sem láttunk hozzá hasonlót . Mire fentről lesétáltunk és nem vigyáztunk eléggé , egy helyen elkölthettük az összes pénzünket. Nehéz volt ellenállni a kísértésnek Ica állandóan mondogatta „ne vedd meg kapsz olcsóbban szebbet .”A soha nem látott árubőség elkápráztatott . Az igazi vásárlási őrület csak másnap kezdődött . Zsugorgattuk a kis pénzünket ,ami az én zsebemben , ezen az első utamon 500 Márka volt. Azt reméltem ha megfontolt leszek, kevésbé fogok mellé. Természetesen ez hiú ábránd maradt , mert a Török kereskedő eszén, huncutságán nem lehet túljárni . Este elmentünk közösen vacsorázni , amit magunk fizettünk .Nem volt drága és legalább egyszer meleg ételt ettünk az út alatt . Szeretem megkóstolni azt az ételt, amit nem ismerek , most is valami különleges ízletes ételt ettem . A vízre nagyon érzékeny voltam nem tudtam meginni a „tisztának látszó „ vizüket büntetés nélkül . Vacsora után busszal átmentünk Ázsiába a csodálatosan kivilágított Boszporusz hídon . Lámpák fényei csillogtak, alattunk felettünk, a csillagok milliárdjait láthattuk , amik vissza tükröződtek a vízben. A túlparton , kanyargós úton elegáns paloták közt jutottunk el a TV toronyhoz . Leparkoltunk és gyönyörködtünk a panorámában . Lassan beesteledett a szürkületben nem sokat láttunk . Az alkalmi árusok lépten - nyomon megállásra késztettek bennünket . Erőszakosak voltak pedig a szép számmal jelenlévő rendőrök nem finomkodtak velük . A kilátó mellett , nyíló rózsákkal felfuttatott lugas mögött húzódott meg egy jellegzetesen török kávézó ,ahová bementünk, teljes berendezése vörös és sárgarézből készült .A tálca alakú , méteres átmérőjű asztal , a lámpák burái, kávé - tea főzők ,díszes vízipipák . Körbe alacsony puffok voltak elhelyezve , amiken mi is helyet foglaltunk . Közben tátva maradt a szánk a csodálkozástól .Varázslatosan szép volt az egész berendezés . Mintha az Ezeregy éjszaka mesevilágába csöppentünk volna röpke félórára . Megittuk az ajándékba kapott teánkat és mentünk tovább egy lépéssel a mese világból .Körbe jártuk a parkot ahol volt egy sírkő, amit megsimítva teljesül az ember kívánsága . Mi is sorba álltunk ,mi is simogattunk. Azt kétlem , hogy a teljesen kikoptatott kő alatt nyugvó szent ember minden kívánságot teljesített . A hit viszont csodákra képes és nem árt kipróbálni. A sok szépség, amit félnap alatt láttunk még fáradtabbá tett bennünket .Alig vártuk , hogy végre a szállodában vízszintesbe tegyük magunkat. Mint akit fejbe kólintottak úgy aludtunk reggelig . Másnap várt ránk az igazi strapás bevásárlás , cipekedés , pakolás . Eleinte az utak 5 naposak voltak, csupán egy teljes nap volt, amit Isztambulban töltöttünk . A nagy Bazár 9 kor nyitott így viszonylag kényelmesen eltudtunk készülni. Reggelit a szállodában kaptunk, az olajos kapribogyókat az asztalnál én ettem meg , másnak nem ízlett. Reggeli után Ica vezetésével elindultunk szatyrokkal felszerelve . Ő már ismerte a dörgést, hol mit érdemes venni , mennyit lehet alkudni.