A keleti világ, leglátványosabb , legkiismerhetetlenebb kereskedelmi központja , különösen a nyugatról jött ember számára a nagy bazár . Szerénységemet is ide sorolva . Aki ide betéved, azt rabul ejti a sok látnivaló a kereskedők szívélyes, de néha erőszakos invitálása . Ide csak az menjen be, aki rá ér, itt soha senki nem siet. Őgyelegni , nézelődni kell, ha valami megtetszik a kereskedő azonnal észreveszi. Attól a perctől kezdve nem hagy élni. Ha a megszólításra válaszol az ember, teljesen mindegy, hogy mit elveszett ember !Biztosan megveszi az árút, amin megakadt a szeme. Csupán az a kérdés mikor és mennyiért, rögtön vagy félóra múlva . Alkudozni nemcsak illik, hanem kötelező , de csak akkor, ha a végén gazdát cserél az alku tárgya. Ha nem, abból óriási csetepaté kerekedik amitől Allah óvjon meg mindenkit .A mi Magyar agyunk, lelkünk nem szokott hozzá az alkudozáshoz. Itthon a piacon annyiért vesszük meg a krumplit amennyiért a kofa kimondta az árát . Na, itt nem , hamar rájöttem , hogy a feléért is megvehetem a nekem tetsző árut, ha nagyon akarom .Egyre jobban belejöttem és élveztem a dolgot. A török kereskedő szereti, ha emberére akad, imád alkudni . Megtépi, ha kell meggyújtja a bőrt – ami persze nem gyullad meg ! A mellét veri megesküszik Allahra ,hogy ha a dupláját kérné akkor is ráfizetne . Neki az árú, eladása nem biznisz , csak azért van itt ,mert ez a munkája , egyébként ráfizetés az egész élete . Közben csörögnek rajta az aranyak . Ha csupán szikráját látja annak , hogy létre jöhet az üzlet résen van. Hozza a kis széket , kávét ,teát vagy amit a kedves vevő akar . Nem engedi ki a markából akit egyszer megfogott .A portékát ócsárolni nem szabad , dicsérni kell akkor is, ha nem veszi meg az ember. Azt kell mondani , hogy ilyen szépet még nem látott sehol az egész városban , csak nagyon drága .Ennyi pénz a világon nincs , nemhogy ott a pénztárcájában . Aztán jön a konkrét ajánlat és a kimondott ár felénél létre jön az üzlet. Közben udvarol , simogat , tapogat attól függően ki mennyit enged meg neki. A nő mindig gyönyörű függetlenül attól hány éves 20 vagy 100. Ha, teheti mindegyiket megtapogatja valamilyen ürüggyel . Az eladók közt elvétve lehet nőt látni, az sem török, valamilyen európai . A török nők otthon vannak a gyerekkel, vezetik a háztartást. Örülnek este amikor férjük hazamegy az éppen soros barátnőtől a jól megkötött üzlettel . A mi törökünknek is volt magyar barátnője, egy másik csoport vezetője. Visszatérve a bazárhoz, ahol hömpölyög az embertömeg a számos bejáraton ki és be .Az utcai árusok azt a kevés helyet is elállják, ami van. Lökdösődnek, rátapadnak a kiszemelt áldozatra . Mindenáron elakarják adni a zoknit ami, szépen be van csomagolva. Otthon aztán kiderül , hogy az egyiknek nincs feje a másiknak hosszabb a szára a párjánál . Olyan bugyit is vett valaki, amelyiknek az egyik szárába a legkövérebb nő dereka is bele fért . Na , és még ott van a sok finom francia parfüm, ami francia embert sem látott soha . A cipzáras táskát nem lehet össze húzni . Mindig van balek . Minden út elején elmondta valaki, hogy utcai árustól semmit ne vegyünk . Megfogadtuk , mi soha ! Mégis valami minden úton ránk ragadt, aminek valami gyíkja volt .Amikor én elkezdtem ezt a nemes , kevésbé legális üzletelést még szerették a magyarokat . Mi voltunk Isztambulban a fő vásárló erő .Megbecsülték a jó vevőt, mert tudták , hogy visszamegyünk és elvisszük a jó vagy rossz hírüket. A bazár hangulata valójában leírhatatlan . Mindenkit más része fog meg. A közkutak körül üldögélő szőrös ápolatlan jámbor semmittevő éppúgy oda tartozik ,mint az agyafúrt kereskedő . Mindenki itt van egész nap, aki számít az is, aki nem. A kutak körüli oszlopokat eltakarják a cseppentett üvegből készült Allah szemei. A kék szín árnyalataiban pompázó díszek épp, úgy hozzá tartoznak a hangulathoz , mint a szőttesek , bőrök szőrök rézedények . Az arany és ezüst utcák kirakatai elkápráztatnak . Azt gondolja az ember ,hogy a mesés kelet minden kincsét itt halmozták fel .Az itt látható kincsek csak töredékei annak a kincsnek, ami keleten lehet .Nem tudni kiveszi meg , a kereskedő mégis árul, minden nap elad valamit, egy gyűrűt, karkötőt végzi a dolgát. Hússzor voltam Isztambulban a bazárba minden alkalommal elmentem. Nem tudtam kihagyni, mégis talán az egyharmadát jártam be . Minden alkalommal találtam olyan helyet ahol még nem jártam . Egy idő után voltak ismerőseink akiket „ csak úgy „ meglátogattunk . Vittünk nekik magyar paprikát , kis üveg pálinkát. - Allah bocsássa meg ! – Azt hiszem van benne gyakorlata. Az utcai árusok hada éppen olyan színes mint a bazár .Az egész kicsi gyerektől az aggastyánig minden korosztály árul valamit .Azokat az árukat amiket üzletben vagy a bazárban nem lehet eladni ők árulják. Silányak , szakadtak vagy egyszerűen semmire sem jók .Minden alkalommal elmondta csoport vezetőnk az intelmeit - Utcai árustól ne vegyünk semmit ,mert becsap . - Vigyázzunk a táskánkra , mert lopnak . - Ne menjünk el sehova idegennel, mert kirabolnak - Este már csak csoportosan mozduljunk ki a szállodából . - Pénzünk ne legyen egy helyen . Sok tanácsot megfogadtunk , különösen eleinte , sokat viszont a saját kárunkon tanultunk meg . Egyszer szemtanúja voltam, amikor egyik nagymenő útitársunk cigarettát akart eladni az utcán - nem keveset - .Az üzlet szóban megköttetett, hocci, nesze gazdát cserélt az árú és a pénz. Igen ám , de pénzt nem lehet úgy számolni ,hogy a kéz tele van szatyorral . A pénz újságpapír volt a cigaretta pedig addigra mire észrevette mi történt hol volt - hol nem volt . A két török eliszkolt a szélrózsa minden irányába mintha, nem ketten hanem legalább hatan lettek volna . Bottal üthette a nyomukat. Klasszikus esete volt az átverésnek mégis bele szaladt a nagymenő. Minden intelem ellenére én is vásároltam apróságokat az utcán . Szakadó esőben esernyőt, ami addig volt jó, amíg ki nem nyitottam . A cipzáras táska csáléra állt , a papucs még Isztambult sem hagyta el és máris lejött a talpa . Hosszan lehetne sorolni .Legnagyobb üzletét mégis Böbike kötötte az utcán. Ketten voltak , elkezdtek alkudni zoknikra egy gyerekkel. Odament hozzájuk egy másik gyerek ,hogy „ mama ne vedd meg becsap „. Elzavarták a gyereket , hogy „ nem szégyelled magad rontod a másik gyerek üzletét „ . Csak azért is megvették. A szállodában derült ki, hogy egyetlen használható sincs köztük. Az ágy tele volt felhalmozott ronggyal ! Ki kellett dobni az egészet luxus lett volna haza vinni az amúgy is szűkös helyen .Adtuk nekik a jobbnál jobb tippeket mire lehetne használni őket ! Pipás ember dohány zacskójának , túrós zacskónak , érmelegítőnek , vagy férfiasság tartónak. Ezen a héten ők voltak a soros balekok . Nagyot nevettünk az eseten, míg legközelebb más került sorra .