Az utazás, a készülődéssel , megérkezéssel járó izgalmak hatással vannak az emberre . Akkor is ha kellemesek , megbizsergetik a vért a fantáziát . Egészen más hatást vált ki amikor van mit veszíteni , van mitől félni .Az én pénzem amit az úton egy lapra feltettem az igazi nagy seftesekhez viszonyítva kevés volt. Nekem viszont az összes megtakarított pénzemet jelentette . Ha valamilyen malőr miatt annak csak a felét elveszítem, pótolhatatlan lett volna .Akkor a kis házam építése is teljesen leáll és még esélyem sem lett volna a folytatásra . Néhány út után azt is megtapasztaltam , hogy kockázat nélkül nincs üzlet .A kockázatot nemcsak pénzben mértem , hanem azt is figyelembe vettem mennyi izgalommal jár az út. Adott némi biztonságot , hogy ismertük egymást . .Valós félelmet nem okozott az éppen kitört öböl háború .Közelítettünk ugyan felé , de elhitettük magunkkal, hogy az olyan messze van, hogy semmi baj nem lehet .Törökország másik felében a kurdok is mocorogtak. Azt hittük el sem tudnak jönni Isztambulig, pedig eltudtak. Tanúi voltunk amikor a Bolgár törökök megindultak át a határon. Napokat töltöttek a szabad ég alatt batyuikkal és sok gyerekkel. Nem tudom mi lett velük hol állapodtak meg . Elég félelmetes látványt nyújtottak. Az pedig meg sem közelítette a mai népvándorlást. Mi teljesen biztonságban éreztük magunkat. Folyamatosan utaztunk a tavaszi nyári hónapokban , egyre nagyobb tapasztalatot szerezve. A tél csak akkor lepett meg bennünket ha netán októberben lesett a hó . Az is előfordult hogy novemberben nem tudtunk ellenállni a kísértésnek és még karácsony előtt kimentünk árúért. Lassan az utasok kicserélődtek körülöttünk . Azok maradtak meg törzs utasoknak, akik kezdtek bele melegedni a seftelésbe , rászoktak az ízére .A jó kis bulis utak lassan nehezebbekké kezdtek válni. Először csak azt éreztük ,hogy minden útnál valamivel több ajándékot kell adni a vámosoknak minden határátkelőnél . Összesen három helyen ki és belépéskor .Az indulásnál össze adtuk a fejenkénti 10 márkát , ami aztán mindig nőtt .Az utasok , morogtak miatta , boldog idők ! Nem gondoltuk , hogy később a sokszorosát is oda adjuk csak mehessünk . Az utazás Jugoszlávián keresztül kezdett egyre izgalmasabbá válni . Pihenni csak azokon a helyeken álltunk meg amit biztonságosnak véltünk .Azt szorgalmaztuk , hogy minél gyorsabban érjünk át az országon .Amikor elkezdődtek az összecsapások a Szerbek ,Horvátok Bosnyákok közt már nem tántorított el bennünket semmi. Annyira rászoktunk az utazásra hogy nem vettük komolyan . Azt gondoltuk majd abba hagyják .Egyik alkalommal, olyan busszal akartunk elindulni, aminek az oldalára nagy betűkkel ki volt írva , hogy HORVÁTH BUSZ a tulajdonos nevére utalva .Ekkoriban már komoly összecsapások voltak a Szerbek és Horvátok közt . Nekünk végig Szerbián kellett átutaznunk. Valakinek eszébe jutott, hogy ezzel a felirattal , nem az országon , de a határon sem jutunk át. A sofőrök indulás előtti éjszaka azzal szórakoztak, hogy eltűntessék a feliratot . Nem lett volna jó, ha egy sorozatot belénk engednek valahol útközben. Féltünk, mégis mentünk, olyanok lettek az utak, mint a kábítószer. Rászokni könnyebb volt , mint leszokni róla .Szép pénzt össze lehetett hozni egy - egy úttal, adómentesen .A nyugdíjak akkor sem emelkedtek az égig , sokan munkanélküliek voltak . A seftelők zöme ezekből a rétegekből került ki. Amikor még nem kellett az áruk eredetét igazolni sokan a saját boltjukban árulták a ruhaneműket . Ezek a kis boltok nem éltek meg sokáig . Egy két év után bezártak, mert nem tudták az olcsó árukat beszerezni . Legtöbbünknek a munkahelyeken, szatyorból történő árusítás maradt .Legtöbbször részletre adtam , amit nem volt egyszerű megoldani . Mégis ez az üzlet három - négy évig virágzott .Jelentős összegek voltak kint a vásárlóknál , ami miatt sokszor nehéz volt újabb valutát beszerezni a következő úthoz . Azok, akik itthon ültek a kispadon és vakarták a hasuk alját irigykedtek ránk .Azt gondolták kéjutazás elmenni Isztambulba , hazahozni az árút, itthon pedig eladni mindent . A márka ára lassan növekedett forintban, ott pedig ugyanennyit tudtunk vásárolni rajta, mint korábban . A legjobb befektetés az arany volt, amit egyre nehezebben lehetett áthozni a határokon. Amikor valami történt a világban rögtön drágábban tudtuk megvenni grammját .Így aztán dupla volt a rizikó , meg kellett találni a módját a kisebb kockázatnak .A legfontosabb természetesen az volt , hogy minél olcsóbban jussunk hozzá . Kialakult azoknak a boltoknak a köre ahová visszajártunk .Ezeken a helyeken apró szívességeket is megcsináltak . Megvettük az aranyat ott hagytuk , mire újra mentünk bevésték a kívánt mintát , nevet , bármit , amit kértünk . Soha nem csaptak be bennünket, sokszor ha sürgős volt azonnal , pár óra alatt is kész lett a vésés . Olcsón vettük a szériában készült árukat itthon pedig azt is eltudtuk adni . Aki igényes volt annak hoztuk az egyedi szép munkákat, drágábban .Arany nem maradt a nyakamon soha . Megvolt az - az előnye, hogy kis helyen elfért . Ha ügyes voltam , szerencsém volt , több hasznom volt aranyból, mint az összes többi holmiból .Kialakult szokásunkká vált, hogy a vásárlásra szánt összeg felét aranyra költöttük .Ami az eldugást illeti nem volt túl nagy a fantáziám . Bugyi, melltartó, szoknya korc ezek voltak a szokványosak . Később lett egy bevált módszerem, amit végig megtartottam . A hosszú út unalmát elűzni kötögettem . A nagy gombolyag fonalba dugtam az aranyat. Előfordult, hogy lekelett szállni amíg átvizsgálták a buszt „lazán „ ott hagytam az ülésen .Sohasem buktam le vele pedig volt, amikor kézbe vette a fonalat a vámos. Nem tudom mennyit hoztam át, de az biztos, hogy sohasem épült volna fel a házam ezek nélkül az utak nélkül .A rászokással az is vele járt, hogy gyakran másokat is beoltottunk. Amíg csak azt látták mi mindent hozunk addig irigykedtek , amikor megpróbálták sokan lemaradtak .Nem volt két egyforma út , amit egyszer megvettünk azt legközelebb már nem kaptuk meg .Ugyanez volt az utazási élményekkel is . Mindig történt velünk valami .