Útjainkat még régi szervezőnk János intézte aki egyre jobban kitolt velünk . Terhünkre volt a szemtelenségeivel .Az árakat havonta emelte , ugyanakkor minden alkalommal utazott rokona ,ismerőse ingyen . Vagyis a mi pénzünkön , mert a haszonról nem mondott le .Minél többször utaztam annál jobban kinyílt a szemem , azzal együtt a szám is .Amíg a többiek a háttérben morogtak előfordult ,hogy magamból kikelve mondtam el mi nem tetszik az utasoknak .Az Ő haszna szemmel láthatóan szép volt de semmi nem volt elég . Hülyének nézett bennünket ami senkinek sem tetszett .Ezt követően nagyon egyszerű módját választotta a haszon szerzésnek . Endrével összefogva csökkentették a szállás színvonalát . Amikor holtfáradtan megérkeztünk nagyon ramatynak kellett lenni ahhoz a szállodának , hogy szóvá tegyük .Az őszi - téli hónapokban, néha kritikán aluli helyre vittek bennünket . Az ablakon süvített a szél , nem volt fűtés , A vízcsap csöpögött miközben nem lehetett becsukni a fürdőszoba ajtaját .Olyan hatást keltett mintha vallattak volna bennünket .Úgy éreztük mintha az összes víz a fejünkre csöpögött volna a nagyobb hatás eléréséhez . A csapra tekertem egy törölközőt ,ami reggelre a víztől sötétkékre változott . Annyi haszna mégis lett a csöpögő csapnak , hogy most már elhittük ez a víz ihatatlan . Az is előfordult ,hogy olyan szállodába vittek bennünket , ami éppen felújítás alatt állt .A felső emeletekről erős festék szag áradt amitől félóra után kellemesen narkós állapotba kerültünk .Hideg volt és büdös . Az ágyon kívül semmi nem volt a szobában .Na , ez rám olyan kábítóan hatott ,hogy a nagy klasszikus kiborulásaimat juttatta eszembe . Az ilyen állapotban már nem számít se Isten , se ember megmondom a véleményem .Csúnyán kivertem a balhét saját törökünknek . A szeme is felakadt az ámulattól , ilyet otthon nem látott még biztosan . Minden esetre nem voltunk hajlandóak ott maradni . Fáradtan , idegesen egy másik szállodában kötöttünk ki délután . .Büntetésből eszünk ágában sem volt elmenni a boltjába, amit nagyon zokon vett .Amikor úgy -ahogy elhelyezkedtünk megvacsoráztunk . A maradékot kitettem az ablakba hűtő szekrény helyett . A mérgemet tetőzendő azonnal megtalálta az Isztambulban élő sok millió macska egyike és mindet megette .A macskák nagyon jól érzik magukat az utcán lévő rengeteg szemét közt . Nem vetik meg természetesen a szállodai alkalmi kaját sem . Az eredmény a higiéniai lánc töretlen fennmaradása . A megdézsmált ennivaló helyett venni kellett valamit Minden utcasarkon árulják a „ dörnert „ a nyársra húzott és forgatva sütött birkahúst, aminek Isteni volt az illata , sok hagymát, zöldséget, adtak hozzá ám ez nem az én epés diétás gyomromnak való eledel . Maradt a konzerv, amihez vettem a finom kenyerükből és ezen éltem egy hétig .Valamennyi pénzem maradt az útra . Amikor megálltunk az általunk birkózónak nevezett buszmosónál megebédeltem . Itt nagyon finoman készítették a padlizsán ételeket Az sem számított milyen lerobbant az egész étterem , ha egyáltalán annak lehetett nevezni .Az asztalok kétes tisztasággal szolgáltak . Az egész épületet átjárta a sülő birkahús szaga .Aki itt a visszafelé vezető úton megengedte magának, hogy egyen az gazdagnak számított .Sokszor sajnáltuk a 2- 3 márkát az egy adag ételre . Visszafelé vezető úton már nem annyira . Méregettük egymást ki eszik valamit és abból próbáltunk következtetni anyagi helyzetére . Jelentősége nem volt , mégis lehetett róla beszélni . Kicsit felfrissültünk , kulturáltan pisilhettünk és indultunk tovább. Törökországban ezenkívül még egyszer álltunk meg minden alkalommal, Edirnében. A kisváros közel a határhoz, rendezettnek látszott, igaz nem sokat láttunk belőle. A csodálatosan szép mecset és környéke kellemes benyomást keltett . Apró gyors éttermek sora volt a tágas buszparkoló körül. Az itteni specialitás, a ropogósra sült borjúmáj, ami egészen biztos ,hogy nem látott borjú. Ettől függetlenül sok zöldséggel, salátával nagyon finoman tálalták. Váltogatva ettem hol itt hol a birkózónál.Nem sok időt töltöttünk itt , általában 2 órát .Rohannunk kellett ha mindenre akartunk időt szánni .A csoki bevásárlására itt került sor . János igyekezett bennünket egy helyre terelni amiért ő százalékot kapott . Nem ez bosszantott bennünket , hanem az amikor morgott ránk ha sokat vásároltunk , „ sok lesz a csokiból a vámosok szóvá teszik „ Ugyanakkor ő karton számra pakolta a busz külön tároló helyébe .Mindenki csinálta a maga kis üzletét , mégis zokon vettük , amikor bennünket akart le állítani . A bazár közvetlenül a Mecset mellett van , aminek a kertjéből közvetlenül át lehet egy lépcsősoron menni .Szép és rendezett , szerettem rajta legalább végig szaladni . Árui szebbek voltak, mint Isztambulban mindig találtam valami különlegeset .A Mecset gyönyörű , elegáns csupa szőnyeg , az ablakait díszítő színes üvegek elkápráztattak .Nyáron kellemesen hűvös , télen meleg volt .Nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem ,hogy betérjek megpihenni , imádkozni még akkor sem ha csak 10 perc időm volt . Olyan megnyugtató volt ,hogy hittem ,ha itt kérem az Istent biztosan haza segít .Szebb mint az Isztambuli Kék Mecset , kisebb meghittebb . Be lehet menni középre az ima kúthoz , nőknek is a bejáratnál tárolt fejkendőben .Délután 6 óra körül értünk ide . Akkor is bementem megcsodálni a lemenő nap beszűrődő sugaraiban pompázó templomot, amikor nem jött velem senki . Amikor kevés időm volt egyszerűen leültem törökülésben a szőnyegre . Élveztem a nyugalmat, ami körül vett néhány percig . Éreztem , hogy feltöltődök az útra . Miután megvacsoráztunk , felfrissültünk , kinyújtóztattuk csontjainkat indultunk tovább . Össze szedte János a vásárlási blokkjainkat amit a határnál oda adott a vámosoknak . Valami ÁFA-hoz hasonló  adó volt amit vissza lehetett váltani, örültek neki. A határon nem okozott gondot az átjutás de időben elég tortúrás volt .A semleges zónában mindig eltöltöttünk egy órát. Rá szoktunk hogy itt szerezzük be a márkás italokat. Különösen azután, hogy Szabadkán csak ihatatlan pancsot lehetett venni. Ahogy jöttünk -mentünk egyik alkalommal valaki észre vette a sofőr, hogy a csomagokkal tele rekeszből folyik a víz .Ahogy kinyitották a sofőrök látták hogy eltört a fűtőcső, abból folyt a víz. Az ott lévő összes táska át ázott, volt amelyikben minden holmi tönkrement. A javítással elszórakoztak egy ideig ,miközben ácsorogtunk a busz körül. Öreg este lett mire végre elindultunk.