Az előző útból okulva, ismerősöket megkérdezve elindultunk másik irodát keresni . Elképzelésünk az volt, hogy olyan társaságot találjunk amelyik csak utaztatással foglalkozik .Ahol befizetjük a pénzünket ,nem kell szerveznünk . Amelyik járat elindul ha esik – ha fúj , nem kell külön jattolni mindenért .Rá találtunk egy Török -Magyar érdekeltségű irodára . A járatok fordulóban indultak , úgy hogy minket vitt a busz az éppen kint lévőket pedig hozta haza . Jó állapotban lévő Mercédesz buszok közlekedtek .Kényelmesnek látszott a parkolóban , amikor még nem ül benne az ember .Hamar megállapítottuk ,hogy az Ikarusok jobbak kényelmesebbek , igazi jó seftes járatok .A csoda busz magasított , légkondicionált , WC vel ellátott, dönthető volt az ülés . Nem tudta mégsem azt a kényelmet biztosítani, mint az Ikarus . Az első út elején azt gondoltuk , hogy minden csomaggal kapcsolatos problémát elfújt a szél .Ezzel szemben az ülések közt nem volt hely a lábunknak, amikor a kajás szatyrot oda raktuk . Már pedig arra nem volt más lehetőség .A külső csomagtartókat. amik a busz aljában voltak nem vehettük igénybe . Két rekeszt átalakítottak üzemanyag szállításra . Azokban csempészték a sofőrök a gázolajat Jugoszláviába .A Belgrádtól nem messze lévő „ nagy fánál „ már vártak bennünket a vevők . A parkolóban lefejtették nagy hordókba. Akkor már keményen benne volt Szerbia a háborúban. Nyár volt és a mezőgazdasági munkákat csak a csempészett üzemanyaggal tudták megoldani a parasztok . Mindenki elnézte a csempészést , hiszen ezzel hallgatólagosan segítettük az országot .A hivatalosan rendelkezésükre álló üzemanyag kellett a háborúhoz . A kutaknál nem lehetett tankolni így aztán a busz tank is mindig tele volt .A két sofőr nagyon dörzsölt volt, mindent megoldottak . Amikor, elindultunk nem volt gond, az üres táskákkal , na de visszafelé ! Hajnalban keltünk , 6 kor indultunk . Nem ám egyenesen a határ , hanem először bebolyongták   a busz az  egész Tiszántúlt ! Elugrott a busz korán Gyöngyösre aztán felvett bennünket Szolnokon. A jó helyeket addigra elfoglalták .Akik nálunk is később szálltak fel még rosszabb helyeket kaptak .Amikor sokan utaztak a Jászságból mi is a busz hátuljába kerültünk .A farmotor jóvoltából itt nyáron megszorult a meleg , mert a légkondicionálás olyan volt mint a mese . Hol volt hol nem volt .Télen pedig ugyanezen ok miatt mindig hideg volt . Amikor szóltunk ,hogy fázunk a sofőr elkezdett fűteni . Az eredmény az lett , hogy elől miden felesleges holmi lekerült az utasokról . Akik hátul ültek továbbra is fáztak . Mindez 100 - 200 kilométeren elmegy , Isztambulig viszont elég macerás volt . Ezek a buszok igazi turistáknak készültek nem sefteseknek .A mi útjaink már semmiben sem hasonlítottak a turista utakhoz . A látszatot sem akarta senki sem fenntartani .Pozitív fejlemény volt ,hogy az utak 6 naposak lettek . Isztambulban 2 teljes nap maradt bevásárlásra és érkezéskor , induláskor egy - egy fél nap . Kényelmesen el tudtunk intézni mindent. A buszok, folyamatosan fordultak , így előfordult, hogy néha bele esett a szombat vasárnap .Ekkor már olyan helyismeretünk volt, hogy hamar elintéztük a vásárlást. Sokszor kimentünk az elosztóba , amit a cigánygyerek jóvoltából megszerettünk. Lazábbak lettünk, kezdtük felfedezni a látnivalókat .Örültünk, amikor maradt egy – egy napunk a kultúrára . Az ajándékba kapott szabadidőt nem sokan használtuk ki. Minden úton akadt 5 -6 ember, aki csatlakozott hozzánk . Az is előfordult, hogy az utcán két hölgy megszólított bennünket, akik magyar turisták voltak. Hallották, hogy mit akarunk megnézni és csatlakoztak hozzánk. A két hölgy repülővel érkezett és csak kint jöttek rá , hogy mennyire elveszettek egyedül .Azt sem tudták merre induljanak , mi pedig örültünk, hogy velünk jöttek . Szívesen megmutattuk Isztambulnak azt a részét, amit mi már ismertünk . Az ismeretleneket pedig velük fedeztük fel. Az utazások pergősebbek voltak. Akár milyen későn érkeztünk a Jugó határra másnap délben mindig Isztambulban voltunk. Állandó szálláshelyünk volt két szállodában . Jó helyen közel a kis bazárhoz , nagy bazárhoz és a főutcán lévő számtalan üzlethez . A szobákat pontosan el kellett hagynunk, hogy a helyünkre érkezőknek rendbe tudják tenni . Sokszor félnapot a szálloda halljában töltöttünk számtalan táskánkkal Az viszont jó volt hogy nem az utcán őriztük egymás cuccait amíg megérkezett a váltás .Amikor már a Szerbek nyakig benne voltak a háborúban jött még egy gubanc . A buszt nem engedték be az országba Török rendszámmal. Sebaj! Mindent meglehet oldani. A határon jött a rendszámtábla csere és egy magyar sofőr megoldotta a problémát. Aztán a két fiatal török sofőr átvágtatott életveszélyes vezetéssel az országon. A titkos ügyeskedésbe nem láttam bele, de azt tapasztaltam, hogy működik a dolog . Állandó sofőrjeink korábban Németországba vitték a török vendégmunkásokat. Mindegyik tudott németül, amikor nem tudtam éjjel aludni kiültem melléjük a lépcsőre Beszélgettünk, aminek örültek , mert nem álmosodtak el vezetés közben . Gyorsan vezettek különösen éjszaka , annyi időre sem álltak meg, amíg cseréltek a sofőrök egymással, veszekedtünk miatta csak nevettek , figyelembe sem vették mit mondunk. Menet közben váltottak 40 – 50 utassal a hátuk mögött. Lassan amikor bekalkuláltuk, hogy nekik ez a munkájuk jobb lett a közérzetünk. Főnökeik nem tűrték, hogy késsenek saját hibájukból. Mindegyik persze csinálta a maga üzletét cigivel , olajjal . Néha besegítettünk nekik , sohasem tiltakoztunk ellene. Az ő seftjeik nem a mi problémáink voltak , azt a néhány kartont, amit egy ember vihetett átvittük nekik. Török határ átlépése után összeszedték tőlünk .A háború miatt ,mint említettem egy idő után nem engedték be a Jugók. A felemás utazási módszerünk miatt minket sem öleltek a keblükre.