Természetesen, minden úton történt velünk valami kellemes vagy kellemetlen dolog, amin utólag jót nevettünk .Sokszor halmoztuk a megbízatásokat . Akkor nem volt baj, ha ruhaneműt ,vagy aranyat rendeltek . A probléma akkor kezdődött, amikor különleges megbízatásnak próbáltunk eleget tenni . Ica barátnőm mestere volt az ilyen megbízatások halmozásának . Néha úgy tűnt örömét leli abban , hogy egyik helyről a másikra szaladgál . Jobb híján engem cipelt magával az ilyen kiruccanásokra . Egyik alkalommal ahogy megérkeztünk elővett a csomagjából egy gépkocsi gömbcsuklót .Ahhoz kellett venni féltengelyt , „mert itt olcsóbb „ mondta . Biztosan volt legalább 5 kiló .Azért cipelte magával ,mert hatalmas műszaki tudásával nem volt biztos benne jót vesz , vagy sem .A biztonság kedvéért össze akarta illeszteni . Erősen megkérdőjeleztem hogy normális vagy sem , ami elég rosszul esett neki . Természetesen igaza volt , ö cipelte nem én .Az üzletek áruféleségek szerint tagozódnak a városban . A ruhaneműk a főutak mentén , A vasedény és a gépkocsi alkatrészek a külvárosban . Erre az ember már csak akkor megy ha nagyon muszáj .Komoly kutató munkát jelentett amíg kiderítettük merre induljunk a szállodából megvenni a féltengelyt .A fő utca végén ahol Isztambul csúcsforgalma bonyolódik van egy felüljáró . Ezen a környéken kellett keresni valahol a szaküzleteket . A híd alatt és a híd felett több sávon hömpölygött a gépkocsi áradat . Sem közel sem távol nem láttunk zebrát . A kocsik dudáltak mi korunkat meghazudtolva ugráltunk míg valahogy átvergődtünk az úton .Az eső elkezdett szemerkélni , mi természetesen , rendesen elkeveredtünk a sok kis utcában . A város itt inkább falunak nézett ki a sok családi házzal .Megkérdeztük a járó - kelőket merre menjünk . Sajnos a török tudásunk hiányosnak bizonyult . Félóra után rá jöttünk jobb lesz ha vissza fordulunk . Reméltük ,hogy megtaláljuk a helyes irányt .Ezen a részen már egyáltalán nem voltak üzletek .Kezdtem mérsékelten ideges lenni . Halkan káromkodtam , szidtam az összes törököt és a hülye barátnőmet . Sajnáltam a drága időnket amit azzal töltünk , hogy cipelünk egy gömbcsuklót és keressük hozzá a féltengelyt . Nem tűnt normális dolognak a vállalkozásunk . Amikor nyilvánvalóvá vált , hogy vissza kell fordulnunk és ezt meg tettük , fáradozásunkat siker koronázta .Nem messze a felüljárótól észrevettük az alkatrész boltok egész sorát .Végig jártuk valamennyit és rá kellett jönnünk , hogy nem találunk megfelelőt . Amit láttunk olyan drága volt, hogy nem érte meg pénzt költeni rá és haza cipelni Szatyrunkban ott lapult a gömbcsukló ami úgy nézett ki mint egy bomba . Mivel nem volt rá tovább szükség megakartunk szabadulni tőle .Elindultunk visszafelé és egy óvatlan pillanatban letettük az első kapualjban .Vissza -vissza néztünk nem hozza e valaki utánunk a feleslegessé vált vasdarabot . Örültünk ,hogy ezt megúsztuk .Nagy nevetve elindultunk a szállodába az akkor már szakadó esőben . Isztambulban, amikor esik az eső az úttest és a járdák magasított pereme között hömpölyög a víz .A piszkos áradat olyan , mint egy bokáig érő folyó .Valahogy megint átjutottunk a 6 sávos úton . Megállás nélkül jöttek az autók szétcsapva a mocskos vizet, amiből ránk is jutott rendesen . Gyalog szlalomban biztoson világbajnokok lettünk volna ha akkor elindulunk . Igyekeztünk átérni a túloldali járdára . Ica párlépéssel előttem járt és fellépett a párkányra . Mögötte megbotlottam és mind a 150 centimmel és 70 kilómmal hasra estem a pocsolyába ! Két török nő állt az útszélén és beszélgetett . A loccsanásra lettek figyelmesek. Az egyik, engem kapott el, a másik Icát fogta meg , hogy Madám….!és mutatott rám ! Hátrafordult nem látott sehol , mert én éppen akkor álltam fel nagy káromkodva . Nem írom le ,hogy miket mondtam miközben az ujjaimon csurgott a pocsolya . Az biztos, hogy egy hajdani Jutasi őrmester tanulhatott volna tőlem .Legnagyobb jóakarattal is úgy néztem ki mint a disznó .Ica nem tudott megszólalni , nem mert hozzám érni : Eközben én megláttam egy fiút aki szivaccsal szép tiszta habos vízzel mosta a kirakatot . Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle , szabad e megmosakodnom a vödör vízben ! Széles vigyorral a képén intett , hogy igen persze !Ezek után hozzáfogtam magamat széppé varázsolni , ami nem sikerült teljesen . Minden esetre agyon ázva legalább végig mehettem az utcán a szállodáig .Amikor a vödörből a mocskos vizet kiöntöttem akkor nézett rám Ica először . Szerényen megkérdezte ,hogy szabad e már nevetni ? Elszállt minden haragom, úgy elkezdtünk mindketten nevetni , hogy bele fájdult az oldalunk .Otthon a szállodában teljesen meg kellett fürödni , átöltözni . Aztán indultunk el a szűnni nem akaró esőben vásárolni .Ez az utunk végig eső áztatta lett .Aki vásárolt már esőben esernyővel és egy kis táskával el sem tudja képzelni ezt a napot .Esernyő nélkül , három -négy szatyorral , fejünkre húzott nylon szatyorral róttuk az utcákat . Kölcsön kapott esőkabát védett meg az újabb átázástól .Saját anyám nem ismert volna rám . A legcsúnyább cigány asszony is szebb volt nálam. Közülük azok akik velünk voltak, tudták hogy kell öltözködni, hol kell vásárolni. Arról nem is beszélve ,hogy velünk ellentétben volt annyi pénzük , hogy a nehéz cuccokat taxival hozták a szállodába. Néhány biztos pont már nekünk is volt az életünkben . Kezdtük megismerni a Török kereskedőket, butikosokat. A pénzünket továbbra is elköltöttük az utolsó fillérig. Bíztunk benne, hogy nem lesz semmi problémánk az úton .Elképzelésünk nagyjából igaz volt , később mégis változtattunk rajta . Elérkeztünk ahhoz a ponthoz,hogy nem kellett a fogunkhoz verni a garast . Az árút itthon nem volt könnyű eladni . Ahogy nőtt a munkanélküliek száma úgy lett kevesebb pénze az embereknek .Vevőim kispénzű emberek voltak , sokat kellett menni a haszon érdekében .A hitelbe adott holmik árát nehéz volt behajtani. Voltak ismerőseink, akik 4 – 5 alkalommal utaztak havonta . Mi továbbra is egyszer utaztunk és örültünk, ha azalatt az idő alatt eltudtuk adni amit hoztunk .Egyelőre nem vette el ez sem a kedvünket , a fáradtság azonban elért minket is . A buszon nem tudtam aludni, teljesen lestrapáltam magam . A mögöttem lévő sok út után már magamra is tudtam gondolni. Sok szép holmit vettem magamnak kint és itthon is . Beruháztam néhány ujj háztartási gépet , porszívót , varrógépet, amiknek örültem. Közben persze minden fillér ment az épülő házra , ami úgy épült továbbra is mint a Luca széke .